Az EU példát mutatna a világnak, klímasemlegesen biztosítaná a kontinens gazdasági prosperitását és az európaiak jólétét. A civilek bizakodnak. A gazdasági szereplők többsége tiltakozik.
’European Green Deal’ – az elnevezés érzékelteti a program történelmi léptékét. Ahogy Franklin D. Roosevelt a ’30-as években a ’New Deal’ nevű átfogó gazdasági-társadalmi programjával Amerikát kivezette a krízisből, úgy akar az EU megoldást kínálni a klímaválságra.
Az Európai Bizottság (EB) új elnöke, Ursula von der Leyen által bejelentett terv központi elem a 2050-re klímasemleges Európa. A kontinensről nem kerülne üvegház hatású gáz a légkörbe. Köztes célként 2030-ra az 1990-es szinthez képest 50 százalékos kibocsátás csökkentés szabna meg az EU a jelenleg lefektetett 40 százalékos helyett.
Bizakodó civilek
„Jó bejelentés, jókor, jó helyen” – mondják az egyik legtekintélyesebb német környezetvédő szervezet, a Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland (BUND) vezetői. Szerintük a globális klímavédelem nem működhet a környezeti problémákat nemzetközi összehasonlításban a leginkább szem előtt tartó európai államok aktív szerepvállalása nélkül. „A világnak egy kezdeményező, példát mutató EU-ra van szüksége. Ennek lehetőségét kínálja von der Leyen víziója” – véli Olaf Bandt, a BUND vezetője.
Kérdőjelek
Tettek is követni fogják a nagy bejelentéseket? Az EU az eddiginél hatékonyabban fog tudni fellépni a klímaváltozás ellen? ’Green Deal’ olyan radikálisan fogja megváltoztatni az európai gazdaságot és társadalmat, mint egykor a ’New Deal’ tette az USA-ban? A kérdésekre legkorábban 2020 és 2022 között kaphatunk válaszokat, amikor a von der Leyen által ismertetett 50 pontos menetrend szerint a konkrét törvényjavaslatok az Európai Parlament és az állam és kormányfők elé kerülnek.
Az EU von der Leyen koncepciójával példát mutathat, új gazdasági, politikai koncepciót tárhat a világ elé – tartják a 95 német környezetvédő szervezetet tömörítő Deutsche Naturschutzringnél (DNR). „A ’Green Deal’ legalább annyira szól a munkahelyteremtésről és a fenntartható gazdasági növekedésről, mint a klímavédelemről” – mondja a néppárti von der Leyen.
A decemberi madridi klímacsúcson az EU és a ’Green Deal’ a sok kérdőjel ellenére központi téma volt. A spanyol fővárosban tárgyaltak a 2015-ös Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezmény végrehajtásáról. Ebben 190 ország kötelezte magát, hogy mindet megtesz a globális hőmérsékletnövekedés 2 fok alatt tartása érdekében. A madridi konferencia résztvevői többségének nyilvánvaló volt, hogy az eddigi megállapodások nem elegendők a minimális célok eléréshez sem. Ráadásul
sok ország még az elfogadott dokumentumokhoz sem tartja magát.
Eddig csak 67 ország ratifikálta a Párizsi Egyezményt. Ők a globális CO2 kibocsátás mindössze 15 százalékárért felelnek. A két legnagyobb szennyező, az összekibocsátás 27 százalékát okozó Kína és a 15 százalékot adó USA sincs a ratifikálók között.
Európa az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mindössze 10 százalékáért, a legnagyobb európai szennyező, Németország alig 2 százalékért felel. Ráadásul a kontinens részesedése folyamatosan csökken – érvelnek a gazdasági érdekképviseletek a kontinens újabb önkéntes vállalásai ellen. Például a Német Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége (DIHK) és az Osztrák Gazdasági Kamara (WKÖ) által jegyzett közös állásfoglalás.
Európa kontinens az iparosodás bölcsője, a fosszilis energiaforrásokra alapozva teremtett magának jólétet. Ezért történelmi felelőssége a megújuló energiaforrásokon alapuló jólét megteremtése is. Ez a jólét, a kontinens gazdasági, politikai potenciáljának megőrzéséhez is elengedhetetlen – replikáznak a klímavédő civilek.
Tiltakozó gazdasági szereplők, aggódó politikusok
A terv leginkább három ponton hiúsulhat meg. Egyrészt drága. Brüsszelben évi 260 milliárd euróra becsülik az éves forrásigényét. Ez az EU 2018-as gazdasági teljesítményének 1,5 százaléka! A tekintélyes összeget a tagállamoknak, az EU-nak, az Európai Beruházási Banknak (EBB) és a magánszektornak kellene összeadnia. „A tétlenség hosszútávon mindannyiunknak sokkal több pénzébe kerülne” – védi a hatalmas összeget von der Leyen.
Másrészt a ’Green Deal’ mélyrehatóan átalakítást jelentene az energiaellátás, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság területén. Így jelentős lobbierővel bíró ágazatok gazdasági érdekeit sérti. Tiltakozik az autóipar, amely Európában elsősorban a hagyományos autókat gyárt és leginkább ezekkel keres. A szénipar a jelenleginél több szubvencióhoz köti a támogatását.
A légitársaságok a növekvő adók ellen tiltakoznak. A Ryanair vezetőjének számításai szerint a szektor jelenleg évi 5 milliárd euró környezetvédelmi adót fizet Európában. „Az emelések csak az állami költségvetéseknek segítene.” – mondja Michael O’leary. Szerinte a klímáért az egységes európai légiirányítás megteremtésével, és ezen keresztül a fölösleges repülést okozó kaotikus légifolyosók ésszerű átalakításával lehetne a legtöbbet tenni. Arra is felhívja a figyelmet, hogy az ágazat az üvegházhatású gázok csak 2 százalékának kibocsátásáért felel. Azt viszont nem teszi hozzá, hogy a részesedés évek óta meredeken emelkedik.
Német Iparszövetség (BDI) elnöke, Dieter Kempf szerint a klímasemlegesség terve „méreg a hosszútávú beruházásoknak”. A célok homályos részletek ellenére történő rögzítése miatt elbizonytalanodástól tart a vállaltok és fogyasztók körében – derül ki a vezető német gazdasági napilap, a Handelblattnak adott interjúból.
A mezőgazdasági nagyüzemek is ellenállnak, hisz ők az EU jelenlegi agrártámogatásainak legnagyobb haszonélvezői.
A harmadik veszély az eddig viszonylag kicsi, de nem elhanyagolható politikai ellenállás sem. Csehország, Lengyelország és Magyarország az EU anyagi segítségnyújtásához kötötte igen szavazatát a ’zöld fordulat’ elvi szintű elfogadásakor az Európai Tanács decemberi ülésén. Miután erre a Bizottság ígéretet adott, Budapest és Prága beadta a derekát. Varsó tartózkodott a szavazásakor. Lebegteti, hogy később, a jogszabályok elfogadásakor csatlakozik-e.
Von der Leyen helyzetét tovább nehezíti, hogy a részletek kidolgozásával párhuzamosan biztosan bővülni fog az ellenállók köre.
A legnagyobb szennyezők
