Látástól… meddig? Munka, magánélet – hiányzó egyensúly

A nap 24 órából áll, s bármennyire is szeretnénk, az 1440 percet nem tudjuk meghosszabbítani, nem tudjuk „kitolni”. Huszonnégy órába kell belesűrítenünk a munkánkat, magánéletünket, pihenésünket. A menedzsment-tankönyvekben, a HR-cikkekben, a szervezeti tanfolyamokon és továbbképzéseken, a vállalati küldetés-nyilatkozatokban az egyik leggyakrabban használt – már-már elcsépelt – szófordulat a munka-magánélet egyensúlyának a szükségessége. Az 1980-as években született work-life balance kifejezés és annak tartalma azóta is központi szerepet játszik a munkaadók és a munkavállalók kapcsolatában, valamit a humánerőforrás tevékenység gyakorlatában.

Naponta kell tudomásul vennünk, hogy korlátozott idő áll rendelkezésünkre a munkahelyi és az otthoni feladatok elvégzésére, valamint magánéleti kötelezettségeink teljesítésére. Szeretnénk mindent párhuzamosan, gyorsan elvégezni jó minőségben, foglalkozni a családdal és önmagunkkal, szabadidős tevékenységet végezni, s nem utolsó sorban élvezni az életet. Száguldó világunkban a gyakran hangoztatott szlogen ellenére nem sikerül mindenkinek az egyensúly megteremtése, sőt, többen vannak azok, akik nem tudják utolérni magukat, akiknél megbomlott az egyensúly. Milyen egyensúlyról van szó?

Az egyensúly tartalma

A munka és magánélet közti egyensúly egyik meghatározása szerint akkor jön létre az egyensúlyi állapot, ha sikerül kielégíteni az élet három legfontosabb területén – munka, család, magánszféra – felmerülő igényeket. (Az egyensúly természetesen nem azt jelenti, hogy az idő egyenlő arányban oszlik meg a három terület között.)

Egy másik meghatározás szerint a munka és a magánélet egyensúlya alatt azt az állapotot értjük, amikor egy munkavállaló elkötelezett a munkája és a magánélete iránt és elégedett munkahelyi és családi szerepével is.

A munkahelyen elvárják, hogy minél több időt töltsünk ott, illetve munkával, a család pedig azt várja el, hogy az otthoni feladatok elvégzése mellett minél több időt töltsünk családi körben. S akkor még nem esett szó az úgynevezett én-időmről, ami a saját épülésünket, pihenésünket, hobbijainkat, önmagunkkal való törődést, saját céljaink teljesítését, stb. (lenne) hivatott szolgálni.

Egy tanulmány szerint azok, akiknek komoly nehézséget okoz fenntartani a munka és a magánélet egyensúlyát, sokkal elégedetlenebbek a családi életükkel és a családban betöltött szerepük ellátására sem tudnak sok energiát és lelkesedést fordítani. A munka és magánélet közti egyensúly, ha sikerül megtalálni és fenntartani, nagy hatást gyakorol általános jóllétünkre és az élettel való elégedettségünkre. A szervezetek, a vállalatok szempontjából pedig ez azt jelenti, hogy növekszik a munkavállaló hatékonysága.

Egyensúlytalanság és stressz

Ha az egyensúly eltűnik – vagy túlságosan háttérbe szorul a munka, vagy pedig túlságosan felülkerekedik magánéletünkön -, akkor életünk szerves részévé válik a mindennapos stressz és feszültség. Vagy amiatt, hogy a sok munka mellett hogyan marad idő a családra és a kikapcsolódásra, vagy pedig amiatt, hogy el tudjuk-e látni megfelelően munkahelyi kötelességeinket.

A legrosszabb eset, ha az egyensúlytalanság miatt kialakult stressz mind a két területet érinti: mind a magánéletet, mind a munkát. Ha nem vesszük észre, hogy felborult az egyensúly, és nem eszmélünk rá arra, hogy állandó feszültségben élünk, a következmények súlyosbodhatnak: megjelenhet a folyamatos kimerültség, fáradtság, rossz közérzet, gyengébb egészségi állapot, kiégés, súlyosabb esetben depresszió, vagy szerfüggőség is kialakulhat. Nem véletlen, hogy a HR-szakemberek és a pszichológusok szerint mindenkinek meg kell tanulnia mind a munkahelyi, mind pedig az egyéni stressz kezelését. (Egy felmérés szerint az Egyesült Államokban a stressz által előidézett betegségek, illetve a munkahelyi hiányzás az iparban évi 200-300 milliárd dollár bevételkiesést okoznak.)  Miután a stresszt, az egyensúly felborulását sok esetben egyéni vagy szervezeti változás idézi elő, hasznos a változáskezelés alapvető módszereit is megismerni és elsajátítani.

Robogás 24/7-ben

Felgyorsult, digitális világunkban folyamatosan és jelentősen változnak maguk az elvégzendő munkák, a munkavégzés körülményei és eszközei. Lassan elfeledhető a reggel 9-től délután 5-ig tartó munkaidő és munkahelyi jelenlét, ezt egyre inkább felváltja a 24/7, vagyis a hét napon át tartó 24 órás „nyitva tartás”. Ma már nem kétséges, hogy a technikai eszközök fejlődésének is köszönhetően a munkahelyeken egyre általánosabb elvárás a rugalmas, állandó elérhetőséget igénylő munkavégzés.

Gyakran hallani az Y és a Z generációs főnököktől és munkavállalóktól, hogy „mindig jön egy újabb email, mindig van egy újabb találkozó, mindig van egy újabb esemény, ahol networkingelni kell. Ha csak nem ájulunk el a fáradtságtól, a végtelenségig tudnánk dolgozni, de legalábbis addig, amíg a laptopunk meg nem adja magát. Majd még utána is egy kicsit telefonról, vagy tabletről”.

Az Y és a Z generáció munkahely választásában kiemelkedő szerepet játszik, mennyire valósítható meg a munka és a magánélet egyensúlya. Nem véletlen, hogy 20-35 év közötti szakemberek többsége a felmérések szerint kétévente változtat munkahelyet. Az okos cégvezetés számára az a fontos, hogy a kiadott munka a megkövetelt időben és jó minőségben legyen elvégezve, s nem az, hogy a dolgozó adott munkaidőben az irodában „nyomja a székét”.

Az elmúlt két évtizedben előtérbe kerültek az alternatív, atipikus munkavégzési lehetőségek: részmunkaidős, munkaidő-megosztásos foglalkoztatás, távmunka, csökkentett és rugalmas munkaidő, stb. (Biztosra vehető, hogy a koronavírus-járvány idején általánossá vált otthoni munkavégzés – a home office – és annak várhatóan nagy arányú megtartása a pandémia után is jelentős hatással van és lesz a munka-magánélet egyensúly alakulására. Például a munkába járás közlekedési idejének megtakarítása számos munkán kívüli tevékenység számára biztosít lehetőséget.)

Mit tehet a munkaadó az egyensúlyért?

Elsősorban nem a munkaadóktól, munkahelyektől várható el, hogy majd ők megteremtik az egyensúlyt, noha számukra is előnyös, ha dolgozóik kipihentek, stresszmentesek, csak a munkára koncentrálnak, stb. Az egyensúly megteremtése, illetve fenntartása nem reménytelen feladat, de ennek érdekében sokat is kell tenni. A munkaadók, a vállalatok néhány teendője a teljesség igénye nélkül:

• rugalmas munkaidő és alternatív munkavégzési lehetőségek biztosítása térben és időben
• digitalizáció: a digitális fejlődésben rejlő lehetőségek kiaknázása a technológia megfelelő alkalmazásával
• munkaidő-menedzsment: intézkedések a munkával töltött idő minőségének és hatékonyságának maximalizálására
• jó közérzet: a munkavállalók jó közérzetét elősegítő, növelő megoldások ösztönzése
• kultúraváltás: a munka és a magánélet egyensúlyán és az integráción alapuló vállalati kultúrát segítő intézkedések és magatartások támogatása (az integrációról még lesz szó a későbbiekben)

EU irányelvek, OECD felmérés

Az Európai Unió is felismerte a munka-magánélet egyensúlyának jelentőségét és fontosságát. Az Európai Unió Tanácsa 2019. júniusában fogadta el a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet. A jogszabály célja a munkaerőpiaci esélyegyenlőség növelése, az egyenlő bánásmód követelményének fokozottabb érvényre juttatása, a foglalkoztatás kereteinek további szélesítése és a rugalmasság erősítése. Az irányelvet a tagállamoknak a hatálybalépéstől számított három éven belül kell majd átültetni saját jogrendjükbe. Ez igen nagy előrelépést jelent, hiszen így jogilag is elismertté válik a munka-magánélet egyensúlyára való igény, munkaként kerül elismerésre a hozzátartozók gondozása, nevelése és az apai gondoskodás is.

Mielőtt áttekintenénk a munkavállalók legfontosabb teendőit az egyensúly elérésére, illetve fenntartására, érdemes idézni a legfejlettebb országokat tömörítő OECD 2018-ban készült felmérését. Az OECD 40 országban vizsgálta a munka és a magánélet közötti egyensúlyt: az egyes országok lakosai mennyi időt töltenek a munkahelyükön, és mennyi idő jut a magánéletre. (Nem meglepő módon a túl sok munka kimutathatóan negatív hatással van az egyének egészségére, családi életére, életminőségére és elégedettségére.)

A vizsgált országok közül a legjobb eredményt a hollandok érték el, akiket az olaszok és a dánok követnek, Magyarország a 13-dik helyen áll megelőzve térségünkben a cseheket, szlovákokat és a lengyeleket. A teljes időben foglalkoztatott munkavállalók az OECD-tagállamokban átlagosan napjuk 63 százalékát, vagyis 15 órát fordítanak személyes gondoskodásra (evés, alvás, stb.) és szabadidős tevékenységre (barátokkal, családdal, hobbival, játékkal, televízióval, stb.) Magyarországon a megkérdezettek mindössze 3 százaléka dolgozik 50 óránál többet egy héten. Honfitársaink naponta átlagosan 15,1 órát töltenek a munkahelyüktől távol. Utóbbi érték csak alig több, mint a 15 órás OECD-átlag.

Lompos péntek vagy karrier?

Van persze más látószögű vélemény is: Nigel Marsh „egyensúly- guru” egy előadásában kifejtette, hogy felesleges a rengeteg vita a rugalmas munkaidőről, a lompos péntekről (amikor szabadidő ruhában lehet bejárni az irodába), vagy az ifjú apát megillető szabadságról, ugyanis el kell fogadni, hogy bizonyos munkakörök, karriercélok lényegében összeférhetetlenek azzal, hogy valaki közben komolyan, napi szinten foglalkozzék a családjával. Az sem valószínű, hogy túlhajszolt és kiégett embereken segítene önmagában az, ha nyakkendő nélkül mehetnek dolgozni. Vagy például – érvel Marsh – gyerekmegőrzőt berendezni a munkahelyen népszerű és felvilágosult dolog, másrészt viszont rémálom, hiszen így még több időt töltünk majd ott.

Mit tehet a munkavállaló az egyensúlyért?

 De térjünk vissza az egyensúly gyakorlati kérdéseihez. A munkavállalónak igen sok lehetősége van, hogy hozzájáruljon az egyensúly megteremtéséhez és fenntartásához. Természetesen nincsenek általános receptek, de van számos olyan lehetőség, amelyre érdemes odafigyelni és alkalmazni. Ezek közül – nem fontossági sorrendben – néhány:

• állítsuk fel saját szabályainkat
• határozzuk meg céljainkat, elsőbbséget élvező feladatainkat
• készítsünk átfogó időbeosztást, a megtervezett napirendnek legyen része a családra fordított idő is
• minden este készítsünk feladatlistát a következő napra (úgynevezett to do list), ügyeljünk a fontossági sorrendre
• tanuljunk meg nemet is mondani

  

• kerüljük a munkamániát, a munka-alkoholizmust
• ne csak hétvégén legyen sport, hobbi, szórakozás
• a munkahelyen csak a feladatokra, a munkára összpontosítsunk, a szabad időben ne a munka álljon a középpontban. De nem szabad élesen, sarkosan elhatárolni a munkát és a szabadidőt egymástól.
• digitális detox, azaz ne lógjunk egész nap a mobilunkon, táblagépünkön és laptopunkon
• szeressük, amit csinálunk
• találjuk meg a számunkra megfelelő munkakörnyezetet
• a hatékonyságra és ne az eltelt időre koncentráljunk
• ha szükséges, változtassunk az elvárásainkon és a gondolkodásmódunkon
• legyen hasznosan eltöltött én-időnk

A sort még hosszan lehet folytatni egészen odáig, hogy egy idő után jussunk el oda, hogy alig legyen olyan tevékenységünk, amelyet nem szeretünk. Az élet persze nem ilyen egyszerű, erről tanúskodnak az úgynevezett európai életminőségi felmérések. Az egyik felmérés szerint a magyarok mintegy 40 százaléka úgy érzi, a munkája túl sokat vesz el a családi életre fordítható idejéből, csaknem 60 százalék pedig a munka után túl fáradtnak érzi magát a házimunkához. Mindkét szám magasabb a nemzetközi átlagnál. A felmérés rámutatott arra is: a rugalmas munkaidő a legfontosabb a munka–magánélet egyensúly kialakításához. Ezen belül az számít leginkább a válaszadóknak, hogy ki tudnak-e venni szabadságot rövid határidővel, illetve hogy lehet-e rugalmas a munkakezdés és a befejezés időpontja.

Egyensúly vagy integráció?

Ezeket a gondokat is igyekszik áthidalni az utóbbi 10 évben született elmélet és gyakorlat a munka és a magánélet integrációjáról, tehát már nem az egyensúlyáról. Sok szakember szerint sokkal nagyobb kárt okozunk azzal, ha erősen különválasztjuk a „munkás” életünket és a magánéletünket, érdemesebb azokat összevonni, és egymásba integrálni. Tehát ahelyett, hogy éles határvonalakat húznánk életünk különböző területei közé, inkább mossuk össze azokat, és igyekezzünk szinergiát létrehozni köztük.

Ebben az új megközelítésben kétféle dolgozó típust lehet megkülönböztetni.

A szeparátor…

az, aki valószínűleg nemcsak a munkájában, de az élete többi részén is merev határvonalakat állít fel. Ő az, aki a munkaidő végén, kilépve az irodából már biztosan nem fogja felvenni a telefont. Ő befejezte a munkát mára, nemhogy értekezni nem akar már irodai ügyekben, de még beszélni sem hajlandó a feladatairól. Otthon nem hozza szóba a bent történteket, legfeljebb akkor, ha valami nagyon kiemelkedő dolog történt, ami esetleg a családra is hatással lehet (fizetésemelés, hivatalos utazás, felmondás, stb.). A szeparátor otthon nem dolgozik, nem keres barátokat a vállalatánál, sőt, még párt sem választana a munkahelyéről.

Az integrátor…

számára igen kedvező, ha úgy osztja be az idejét, ahogy akarja. Telefonon mindig elérhető, este még átnézi a frissen érkezett leveleit a laptopon, meg is válaszolja azokat. Hétvégén is nézi a céges postát, szükség esetén intézkedik. Szívesen jár össze munkaidőn kívül is a kollégáival, sőt a barátsághoz hasonlóan a párkapcsolatában is előnyben részesíti a közös munkahelyi hátteret.

Egyensúly vagy/és összehangolás?

A legújabb megközelítés pedig a munka és a magánélet összehangolása. Ennek az a lényege, hogy életünk különböző vonatkozásait – munka, magánélet, társasági élet, egyedüllét, stb. – egy nagy közös cél érdekében kell összehangolni. A cél eléréséhez pedig a „vonatkozási tényezőket” egymás mellé kell állítanunk. Itt tehát arról van szó, hogy az egyensúly helyett arra kell törekedni, hogy az élet különböző területeit összeegyeztessük, ugyanis a munka és a magánélet már rég nem igazán elkülöníthető egymástól.

Járvány és egyensúly

A koronavírus-járvány miatt sokan távmunkában dolgoznak, s nem kevesen vesztették el munkájukat. Május végén például az Egyesült Államokban a munkanélküliek száma elérte a 40 milliót, vagyis minden negyedik munkaképes amerikaiból állástalan lett.

Ma még nem mérhetők fel a járvány gazdasági, üzleti, társadalmi következményei, annyi azonban bizonyos, hogy a pandémia jelentős hatással van és lesz a munka-magánélet egyensúlyának és egyensúlytalanságának jövőképére.

Vizsgázik a tűrőképességünk, átalakulnak személyes határaink, s valószínűleg tovább zsonglőrködünk az életben „eljátszott” szerepeinkkel is.

dr. Gonda György, CMC

vezetési tanácsadó

Certified Management Consultant