A népesség és a jövedelmek növekedése miatt a húsfogyasztás globálisan rohamosan nő: az egy főre jutó mennyiségben nagyok az országok és a társadalmi rétegek közötti különbségek. Régió és jövedelmi viszonytól függetlenül a szárnyasból készült termékek messze a legeladottabbak.
Nagy növekedés – nagy egyenlőtlenség
A világ húsfogyasztása az elmúlt 20 évben megduplázódott, 2019-ben elérte a 360 millió tonnát. A két legfőbb ok a globális népesség- és jövedelemnövekedés. A fogyasztás bővülésének üteme az elmúlt években lassult, de az elemzések 2028-ig további 13 százalékos növekedéssel számolnak.
A statisztikai adatok megtévesztőek. A világ számos régiójában továbbra is luxus hús enni. A fejlődő országokban csak a középréteg és a gazdagok rendszeres húsfogyasztók.
A fejlett országokban 68,6 kiló volt az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás 2019-ben. A leggazdagabb országokban összesen 121 millió tonna hústerméket értékesítettek: 48 millió tonna szárnyast, 41 millió tonna sertést, 29 millió tonna szarvasmarhát és 2,7 millió tonna birkát. A fejlődő országokban az átlag több, mint 50 százalékkal alacsonyabb, 26,6 kiló volt. Az összes mennyiség viszont sokkal nagyobb, 203 millió tonna. Ebből arányaiban kisebb, 75 millió tonna volt a sertés, viszont nagyobb, 76 millió tonna a szárnyas részesedése. Szarvasmarhából 40 millió tonna, birkából 12 fogyott a fejlődő országokban. Mindez az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) statisztikájából derül ki.
A fejlődő világ bővül, a nyugat stagnál
A bővülés motorja a fejlődő világ. Nyugaton évtizedek óta nincs számottevő növekedés. A húsfogyasztás magas szinten stagnál. Nyugat-Európában az egészséges táplálkozás, a környezetvédelem és az állatok tartási körülményének fókuszba kerülésével némileg csökken is a húsevési kedv. Németországban már a fejelt országok átlaga alatt van, 60 kiló. A csökkenés igaz a legtöbb húst evő amerikaiakra és ausztrálokra is, igaz még mindig világrekorderek több, mint 100 kg/fő/évvel.
COVID-krízis hatására világszerte csökkennek a jövedelmek. Becslése szerint világviszonylatban 150 millióan csúsztak a szegénységi küszöb alá és milliárdoknak kell jövedelemkiesést elszenvedniük. Kizárólag a COVID hatása, hogy 2020-ban megszakadt a húsfogyasztás 20 éve tartó dinamikus növekedése.
Sok kicsi sokra megy
A fogyasztás globális növekedése a COVID-válság után újraindul – áll a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) friss elemzésében. A 2028-ig szóló prognózis szerint az egy főre jutó fogyasztás a csak kicsit fog emelkedni a fejlődő államokban és továbbra is messze a nyugati átlag alatt fog maradni, de népességnövekedéssel párosulva összességében számottevően emelni fogja a hús iránti igényt. Az OECD Afrikában a jelenlegi 17 kg/fő/éves fogyasztás mindössze 0,5 kilós emelkedésére számít. A dinamikus népességbővülés hatására azonban a legszegényebb kontinensnek 50 százalékkal több húsra lesz igénye 2028-ban, mint napjainkban.
Kína leg marad – de nem az első
A legfontosabb húspiac a következő évtizedben, ahogy az elmúlt években is, Kína lesz. A világ legnépesebb országában eszik meg a világszerte elkészülő hústermékek harmadát és a kínai fogyasztók adták az elmúlt 20 év dinamikus globális keresletbővülésének körülbelül 35 százalékát! Ezzel együtt az egy főre eső fogyasztás csak felel annyi, mint a rekorder USA-ban. A bővülési potenciál tehát még mindig hatalmas.
Az OECD Kínában további, igaz az elmúlt években megszokottnál kisebb ütemű bővülésre számít Kínában. Sok húst enni várhatóan középtávon is státuszszimbólum marad a kínai társadalomban, de ez már a középréteg elhízástól való félelmével párosulhat. A keresletbővülés csökkenése azért is valószínű, mert a demográfisok szerint 2030 körül elkezd csökkeni az 1,4 milliárdos ország népessége.
Go east!
Az előrejelzések szerint a keresletnövekedéssel Ázsiában és Afrikában sem lesznek képesek lépést tartani a helyi állattenyésztők és a húsüzemek. A két kontinens országainak behozatala adni 2028-ra a világ húskereskedelmének 56 százalékát – áll az OECD elemzésében. Ez esélyt teremt a nyugati állattenyésztőknek és -feldolgozóknak. Sikeres exporttal bőven ellensúlyozhatnák a hazai piac szűkülését.
A világ csirkét eszik
A globális kereslet országok közötti eloszlásának változásával, valamint a táplálkozási szokások alakulásával módosul a termékek piaci részesedése. A szarvasmarha és a birka iránti kereslet csökken, míg a disznó és a szárnyas iránti nő. Az utóbbi fokozódó fogyasztása fogja adni a következő 10 év globális növekedésének felét. Míg a szárnyas iránti igény kontinensek és országok közötti összehasonlításban viszonylag kiegyenlített, addig a disznó fogyasztás nagyon eltérő képet mutat.
A szárnyas népszerűségének növekedése az elmúlt években is érvényesült. Az USA-ban például 30 év alatt harmadával csökkent a marhahús-fogyasztás, miközben a szárnyasé megduplázódott. A csirkeolcsóbb és egészségesebb, mint a marha – hangzik az elemzői magyarázat. Hasonló okokból a sertéshús is egyre rosszabbúl fogy nyugaton. Arról, hogy a globális disznóhús fogyasztás ennek ellenére bővülni fog az elkövetkezendő évtizedben az ázsiai országok gondoskodnak. Afrikában továbbra is alacsony marad a sertéshús iránti igény, mert a kontinens számos országában vallási okok miatt tabu a disznóhús.
Nyugaton a vegán a sikk, a fejlődőkben a húsevés
Nem csak a kontinensek és az országok között vannak különbségek. A társadalmi státusz nagyban befolyásolja, ki mennyit és melyik húsfajtákból fogyaszt. A nyugati világban a jövedelme és az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan csökken a húsfogyasztás. A fejlődő országokra éppen ennek ellenkezője igaz, ott a húsevés a gazdagság szimbóluma. Ezért a szegény országok gazdagjai nem vásárolnak kevesebb húst, mint a fejlett országokban élők átlaga.
Általában igaz viszont, hogy a fiatalok és a nők kevesebb húst esznek, mint a férfiak. A fejlett világban különösen nagy az eltérés: az urak kétszer annyit fogyasztanak, mint a hölgyek.
A fiatalok nemüktől függetlenül kritikusabban viszonyulnak a húsfogyasztáshoz a teljes népesség átlagánál. Nyugat-Európában háromnegyedük elutasítja az ipari állattartást. Ezzel függ össze, hogy körükben az átlag duplája a vegetáriánusok aránya. Ők jelentik az alternatív, tehát növényi alapanyagból vagy kémiailag elállított húsételek legfontosabb célközönségét.
A gasztronómiai hagyományokkal függ össze, hogy a japánok fogyasztása jóval a nyugati átlag alatt, míg a braziloké felelte van. Szintén a konyhai szokásoknak tudható be, hogy a fejlődő országok között Indiában különösen kevés, míg Törökországban és Iránban különösen sok, a fejlett országok átlagát közelítő mennyiségű húst fogyasztanak. Európában az évek óta tartó csökkenés ellenére németek a húsevés éllovasai, míg a britek a sereghajtói.
A gasztronómiai hagyományok a világ legtöbb országában kedveznek a húsfogyasztásnak. A fejlett országokban leginkább ennek a következménye, hogy a környezetvédelmi, állattartási és egészségügyi fenntartások ellenére sem csökken jobban a húsfogyasztás.
Petrus Szabolcs