Gyakran mondjuk, hogy megkérdezem a menedzseremet, a főnökömet, de szinte soha sem említjük a gazdasági, az üzleti életben a „leaderünket”. Pedig gyakorlatilag mindnyájunknak van menedzsere és leadere, ez utóbbiról kevesek tudják, mi a feladata, miben különbözik a menedzsertől. Nincsen megfelelő magyar szavunk a leaderre, ez is lehet az oka annak, hogy sokan nem tudják „őt” elhelyezni az intézményi, a céges rangsorban. Ez az írás igyekszik megvilágítani a két vezetői pozíció közötti igen jelentős különbségeket.
Ki a menedzser és ki a leader?
A történelemből, a politikai életből számos olyan személyiséget ismerünk, akiket százezrek, milliók követtek, becsültek, rajongtak értük. Ilyen karizmatikus vezetők voltak például többek között Napóleon, Ghandi, Martin Luther King, rossz értelemben Hitler és Sztálin, és ha éltek Mózes, Allah, Jézus. Számos példát lehet említeni az üzleti életből is, például Henry Ford, Jack Welch, a General Electric legendás vezérigazgatója, valamint a nemrégiben elhunyt Steve Jobs, az Apple társalapítója, elnök-vezérigazgatója. A sort mind a politikusok, mind az üzletemberek „kategóriájában” hosszasan lehet folytatni.
A menedzsment tudományok egyik híres guruja, Warren Bennis szerint a menedzserek azok a vezetők, akik jól csinálják, jól végzik a dolgokat (a feladatokat), a leaderek pedig azok, akik a jó dolgokat kitalálják és csinálják. Egy másik kortárs menedzsment tudós, John Kotter szerint a menedzserek a stabilitásban, a változatlanságban érdekeltek, míg a leaderek a változások kezdeményezői, szószólói.
Az intézményi, vállalati életben a menedzserek a szervezet napi, eredményes működéséért, munkájáért felelősek, s ezeket a tevékenységeket irányítják, ellenőrzik. Ebbe a körbe tartozik többek között a tervezés, a költségvetés készítés, a tevékenység megszervezése, a megfelelő munkaerő biztosítása, irányítása, ellenőrzése, értékelése, a fejlesztés, valamint a felmerülő gondok, problémák mielőbbi és eredményes megoldása.
A leader többnyire nem vesz részt a szervezet napi működtetésében, a napi üzleti és egyéb döntések meghozatalában. Ő inkább a „nagy kép” (big picture) embere: sok tevékenysége közül érdemes kiemelni, hogy irányt mutat, stratégiát készít, stratégiai döntéseket hoz, kommunikációjával egyesíti, ösztönzi a vezetőket és a dolgozókat a szervezeti célok elérése érdekében, nagy ívű változásokat (például összeolvadás, felvásárlás, új tevékenységek felvétele) kezdeményez, vállalja a kockázatokat, valamint motiválja a dolgozókat például a döntési jogkörök egy részének delegálásával, átadásával. Természetesen részt vesz a szervezet küldetésének és víziójának a megalkotásában is.
Gyakran mondják, hogy a leaderek mennyei magasságokban, miközben a menedzserek a földön járnak. Egy másik hasonlat szerint a leaderek jelentik a bankjegyet, a menedzserek pedig az aprópénzt. Komolyra fordítva a szót: a két személyiség típus, a két tevékenység egymás nélkül nem létezik. Hiába van stratégia, küldetés, változás, ha nincs, aki a megvalósítást levezényelje. S hiába van napi tevékenység, ha nincsen meghatározva a célrendszer, az irány, nincs, aki a nagy horderejű, úgynevezett transzformációs kérdésekben döntsön. A menedzser és a leader tehát nagyon is a földön járnak, méghozzá kéz a kézben, csak más szinten.
Gyakori tévedés a felső szintű vezetőket (vezérigazgató, gazdasági igazgató, stb.) leadereknek nevezni. Tevékenységüket tekintve ők többnyire menedzserek, akik végrehajtják, megvalósítják a leaderek (például az igazgató tanács) döntéseit, határozatait. A menedzser-típusú vezetést meg lehet tanulni egyetemeken, főiskolákon, bizonyos tanfolyamokon. A „menedzserség” a szorosan összefügg a beosztással, a pozícióval, végső soron nem a vezető személyiségéből, hanem a beosztásából fakad.
Természetesen a leadereknek is kell tanulniuk, de az ő „leadersége” nem a beosztásából, hanem a személyiségéből fakad. A leaderek karizmatikus, meggyőző, irányt mutatni képes, nagy ívű, jelentős érzelmi intelligenciával rendelkező személyiségek. Személyiségükhöz tartozik még a szinte fanatizáló és összeforrasztó képesség, a feladatok és a gondok átfogó, komplex látása, s nem utolsó sorban az empátia. Képesek beleélni magukat mások helyzetébe, s ezt figyelembe is veszik döntéseiknél.
Pontos és fontos munkamegosztás
Az üzleti életben tehát a menedzser:
- végrehajtja a számára kijelölt feladatokat
- hisz a kitűzött célokban, azok szükségességében és valódiságában
- a munkát olyan folyamatnak tekinti, amely összekapcsolja a dolgozókat a célokkal és az elvekkel
- csak korlátozott mértékű kockázatot hajlandó vállalni
szeret közösségben, csapatban irányítani és dolgozni- kerüli az összeütközéseket, a konfliktusokat
- csak kisebb változásokat kezdeményez
- rendre, kiszámíthatóságra, egyértelműségre törekszik
- egyenes irányú, zökkenőmentes karriert igyekszik elérni
A leader pedig:
- erős, igen aktív egyéniséggel rendelkezik
- hisz az általa elképzelt, kitűzött célokban
- képes a rég óta meglévő problémákat friss és nem szokványos megközelítésekkel megoldani
- hajlandó nagy kockázatokat vállalni a nagy nyereség, a kifizetődő megoldások érdekében
- ösztönzi a közeli, az együttes és intenzív munka kapcsolatokat
- nem kerüli a konfliktusokat
- minden szituációban kételkedik
- szükség esetén híve, kezdeményezője a nagy, pozitív, sok esetben drámai változásoknak
Túlkínálat és hiány
Jól látható a fenti felsorolásból, hogy a menedzserek és a leaderek személyisége, megközelítésük, határaik igencsak eltérőek. A nemzetközi felmérések szerint ma a világon túlkínálat van menedzserekből (hiszen az elmúlt 25 évben az egyetemek és a főiskolák üzleti szakai ontották, „termelték” a menedzsereket, s ez ma sincsen másként. Ugyanakkor a globalizálódó üzleti életben komoly „deficit” mutatkozik leaderekből. Többek között ezzel is magyarázható, hogy számos szervezetnél, cégnél nem találni leander-típusú vezetőket. Ilyen esetekben általában a közös bölcsesség, például külső igazgatósági tagok, nagy tekintélyű külső szakemberekből álló tanácsadó csoport, nyugdíjból visszahívott leaderek, stb. jelenthetik a megoldást vagy a „leader-pótlást”.
Mindkét vezető típus hagyományosan háromféle irányítási stílust képviselhet. Az autokratikus (egyeduralmi) vezető mindent (döntés, folyamatok, ellenőrzés, stb.) a kezében tart, szigorúan betartja a szabályokat, előírásokat; követőinek nincsen sok önállósága, beleszólása. A demokratikus vezetőt a követőkkel, munkatársakkal való szoros együttműködés, bizonyos kérdésekben közös döntések meghozatala, a vélemények kikérése és figyelembe vétele jellemzi, vagyis ez a vezető típus hagyja magát jó értelemben befolyásolni.
Az „ahogy lesz úgy lesz” (laissez-faire) vezető – ha ezt a típust egyáltalán lehet vezetőnek tekinteni – nem vállal semmiféle felelősséget, gyakran teremt zűrzavart, nincsenek határozott elképzelései. Tulajdonképpen sodródik követőivel együtt.
Feladatközpontú, emberközpontú vezetés
Mindenki a maga munkahelyén találkozhat a managerek és a leaderek más szempontok alapján történő, de közös megítélésével. Vannak vezetők, akik elsősorban a feladat, a munka elvégzésére, elvégeztetésére összpontosítanak, számukra a munkaerővel való törődés, odafigyelés nem igazán fontos. A vezetők egy másik csoportja viszont az emberek, a munkaerő, a társadalmi és üzleti kapcsolatok emberi oldala elsődleges. Ők kevesebb figyelmet fordítanak a termelésre, szolgáltatásra, mert véleményük szerint, ha az emberek, a munkatársak elégedettek, akkor nem lehet komoly gond a munkában sem.
Gyakran merül fel a kérdés, melyik típus is a jó vezető, akár menedzser, akár leader? Annyi bizonyos, hogy egyik véglet sem szerencsés. A csak a munkára koncentráló vezetők az emberi oldalt elhanyagolják, s ez előbb-utóbb elvándorláshoz, hatékonyság csökkenéshez, teljesítmény visszaeséshez vezethet. Az emberi erőforrás orientált vezetőknél pedig a termelési, a szolgáltatási oldal kerül háttérbe, s a következmény egyértelműen a teljesítmény, a versenyképesség romlása, majd erőteljes visszaesése lesz. Ez utóbbi vezetési stílust hívják country club (szabad fordításban jó buli) menedzsmentnek, ahol a dolgozók nagyszerűen érzik magukat, megtalálják anyagi és egyéb számításaikat, csak éppen a cég csúszik gyors ütemben lefelé, s inkább előbb, mint utóbb be kell zárni.
Az optimális, de mondhatjuk, hogy a leghatékonyabb megoldás a feladat és a humán erőforrás szemléletű vezetés egészséges „keverése”, amikor egyik tényező sem kerül előnybe vagy hátrányba. Persze nem könnyű a helyes arányt megtalálni, de vannak bizonyos, úgynevezett kulcs-teljesítménymutatók (nyereség alakulása, költsége aránya, munkaerő „forgási sebessége”, motivációs elégedettség, stb.), amelyek segítségével finomra lehet hangolni az ideális vezetői stílust.
A 21-dik század újdonságai a leaderek számára
Visszatérve a leaderekre: a történelem, a politika és az üzleti életben három jellegzetes leader magatartás, hozzáállás különböztethető meg. A transzformáló, átalakító leader ösztönzi, sarkallja követőit a magas színvonalat képviselő teljesítményre. A karizmatikus leader saját tudásának, képességeinek erejét használja követőinek jelentős befolyásolására. Az hiteles, szavahihető leader pedig alapos és állandó személyes értékekkel, általános értékrendszerrel rendelkezik, amely igencsak vonzó lehet követői számára.
A 21-dik század leaderségi gyakorlatában van néhány újdonság. Ezek közül talán a legfontosabb az érzelmi intelligencia, vagyis az a képesség, hogy a leader bele tudja magát képzelni követői helyzetébe, s az így szerzett tapasztalatokat, benyomásokat figyelembe veszi döntéseinél.
Nem kevésbé fontos manapság sem a bizalom kérdése. Az eredményes leader tudja, kiben bízhat meg, s azzal is tisztában van, hogy személyiségével, cselekedeteivel, döntéseivel, nézeteivel maga iránt is bizalmat kell keltenie és ezt meg is kell tartania.
Az üzleti életben mind több – de még távolról sem elég – a női leader. A felmérések szerint az ő érzelmi intelligenciájuk, beleérző képességük magasabb a férfiakénál. Vezetési stílusukban erős a humán erőforrásra való odafigyelés és ideiglenesen vagy véglegesen szívesen adnak át hatásköröket, döntéseket követőiknek. (Természetesen a felelősség –nemtől függetlenül -továbbra is a leadereké a delegálási esetekben is.)
Új fogalom az úgynevezett szolgálói /servant) leaderség. Ez azt jelenti, hogy a leadereknek (nem csak a menedzsereknek!) is szolgálniuk kell a követőket, a beosztottakat, az ügyfeleket, a vásárlókat, az üzleti partnereket, s nem utolsó sorban a közösséget. A munka legalább annyira van az emberért, mint az ember a munkáért.
Leaderek kerestetnek!
Az üzleti élet és a tevékenységek egyre erőteljesebb tagolódásával mind inkább felértékelődnek a leaderek, elsősorban globális, stratégiai és szinergikus szemléletük miatt. Az üzleti életben a leaderek hamar kiválnak a menedzserek sorából és többnyire sajátos karrierjük van. A fentiek fényében érdemes elgondolkodnunk, hogy vannak-e környezetünkben leader típusú személyek, s ha igen, vajon a helyükön vannak? Ha nincsenek az őket megillető helyen, akkor nagy és kellemetlen következményekkel járó „pazarlás” folyik szervezeti, vállalati, s akár társadalmi szinten is.
Dr. Gonda György
vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant (CMC)
