Fotó: Freepik
Az európai gazdaság egyre inkább lemarad az Egyesült Államok mögött – ezt a jelenséget elemzi a Le Monde cikke cikke egy francia és európai tanulmány alapján. A fő megállapítás: nem pusztán ciklikus tényezők állnak a háttérben, hanem strukturális probléma, mégpedig a vállalati beruházások alacsony szintje.
Itt az „ekonomiai leszakadás”?
Tanulmányról tanulmányra, a megállapítás egyértelmű és egyértelmű: gazdaságilag Európa az ezredforduló óta lemarad az Egyesült Államok mögött. 2000-ben az euróövezet egy főre jutó bruttó hazai terméke (GDP) az Egyesült Államok GDP-jének 85%-a volt; 2022-re 78%-ra esett vissza. Franciaország esetében a visszaesés brutálisabb, 10 ponttal, 88%-ról 78%-ra esett vissza. Olaszország esetében az összeomlás elérte a 20 pontot, ma 74%-on áll. 2024 szeptemberében Mario Draghi, az Európai Központi Bank volt elnöke egy riasztó jelentést nyújtott be erre a diagnózisra alapozva, amelyben Európa „lassú agóniáját” jósolta, ha nem tesznek semmit.
Európa relatív lemaradását az USA-hoz képest hosszú évtizedek óta regisztrálják: az egy főre jutó GDP arányosan lassabban növekszik, a technológiai innovációkon keresztül ható termelékenységi nyereségek kevésbé terjednek el, miközben a versenyképességi különbség fokozódik. Ráadásul az európai vállalatok beruházási aktivitása évek óta alacsony, különösen a digitális és technológiai szektorokban.
Az OFCE gazdaságkutató kutatásai szerint az európai országok egyre inkább szenvednek attól, hogy nem képesek elérni azt a beruházási szintet, amely szükséges lenne a modern gazdaságok versenyképességéhez. A termelékenység stagnálása sokszor nem a munkaerő vagy az óraszám hiányával, hanem a tőke és technológiai felszereltség elmaradásával magyarázható.
Miért nem fektetnek be az európai cégek?
Több ok kombinációja vezet a beruházási hajlandóság visszaszorulásához. Az egyik az alacsony megtérülési várakozás: a vállalatok látják, hogy innováció vagy nagyobb műszaki korszerűsítés esetén a profitráta bizonytalan.
Szabályozási, adminisztratív terhek: az EU-országokban a munkaerőpiaci, adó- és környezetvédelmi szabályok is lehetnek olyan akadályok, amelyek bizonytalanná teszik a beruházásokat.
Tőkekorlátok és finanszírozási nehézségek: noha Európában magas a megtakarítás mértéke, ez nem mindig fordul át produktív beruházásokba – részben a pénzügyi piacok fragmentáltsága, széttagoltsága miatt.
Lemaradás az innovációban: az európai beruházások nagy része hagyományos eszközökbe irányul, nem olyan technológiákba, amelyek a jövő növekedését biztosítanák (pl. digitális technológiák, mesterséges intelligencia).
Mi jöhet ki ebből?
A beruházások stagnálása nem pusztán alacsony növekedést jelent: hosszabb távon struktúraváltásokat gátol, csökkenti az innovációs kapacitást, és gyengíti az unió alkalmazkodóképességét a globális versenyben. Az idézett tanulmány szerint az európai vállalatok beruházási hiánya központi oka annak, hogy az USA gyorsabban haladt előre az elmúlt negyedévszázadban.
Az elemzések szerint néhány lehetséges válaszlépés:
– célzott állami és uniós beruházások – főleg infrastruktúrába, zöld ágazatokba és digitális fejlesztésekbe, melyek katalizátorként ösztönözhetik a magánberuházásokat.
– beruházási ösztönzők – adókedvezmények, gyorsabb engedélyezési eljárások, kockázati tőke támogatása, különösen innovatív iparágakban.
– pénzügyi piacok integrációja – hogy a megtakarítások áramlóan jusson el beruházásokhoz minden európai térségben.
– szabályozási reformok – munkaerőpiaci rugalmasság, adminisztratív egyszerűsítés és jogbiztonság növelése.
– kiemelt ágazatok fejlesztése – az európai versenyelőnyöket kiaknázó iparágak megerősítése, például zöld technológiák, energiaátmenet, digitális szektorok.
Érsek M. Zoltán
