Már biztosnak látszik, hogy Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelenlegi vezetője lesz az Európai Központi Bank (EKB) új elnöke.
A francia szakember már bejelentette: jelölése miatt ideiglenesen távozik a IMF éléről.
Christine Lagarde kulcsszerepet játszott az európai pénzügyi- és adósságválság menedzselésében. Nem ritkán szembement a német állásponttal, de sokszor keményen bánt a dél-európai államokkal is. Izgalmas kérdés tehát, mit várhatnak tőle az elkövetkezendő nyolc évben az euróövezet államai.
Amikor a fiatal klímaaktivista, Greta Thunberg, a ’Fridays for Future’ mozgalom ikonikus alakja megjelent a Davosi Világgazdasági Fórumon, Lagarde volt az első, aki szóba elegyedett a svéd lánnyal. A 16 éves gimnazista polárpulóvert és tornacipőt, az IMF 1,80 magas elnökasszonya elegáns kosztümöt viselt.
„Nagyszerűnek találom, amit teszel” – mondta Lagarde és kezet nyújtott Thubergnek. Villogtak a vakuk, a képek bejárták a világsajtót.
Legyen szó akár klímavédelemről, akár női egyenjogúságról, a párizsi születésű Lagarde kiáll azért, amiben hisz. Még akkor is, ha némely megszólalását sokan nem tartják összeegyeztethetőnek hivatalával.
Lagarde sokszor határozottabban reagált az európai folyamtokra, mint a kontinens vezetői. Határozott fellépésével elismerést vívott ki magának a pénzügyminiszterek és jegybankelnökök között.
Csúcsról csúcsra
Minden bizonnyal 63 évesen ő lesz ősztől nyolc éven át az EKB következő elnöke, a leköszönő olasz szakember, Mario Draghi utóda.
Így hoppon marad a korábban legesélyesebbnek tartott jelölt, Jens Weidmann, a német központi bank elnöke.
A válságkezelő
Igazi krízismenedzser. Amikor 2007-ben francia pénzügyminiszter lett, már látszódtak az amerikai hitelpiaci válság első jelei, amelyből rövidesen világgazdasági- és eurókrízis lett. Lagarde végig az események középpontjában állt. Francia pénzügyminiszterként, majd 2011-től az IMF vezetőjeként az egyik legfontosabb döntéshozó volt.
A válságkezelés másik központi alakjával, Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszterrel gyorsan és határozottan döntött az első ad hoc segélyről a csőd szélére jutott Görögországnak. Később hosszú távú segélyprogramot építettek ki, amelyet Írországra, Portugáliára, Spanyolországra, majd Ciprusra is ki kellett terjeszteni. Kettejüknek oroszlánrésze volt a dőlő dominók megállításában.
Lagarde folyamatosan nagyrabecsüléséről biztosította Schäublét. A nyilvánosság előtt „cher Wolfgang”-ként emlegetett, ha kellett mégsem félt határozottan szembe menni a német állásponttal. Görögország államadóságának részbeni elengedése mellett érvelt. Úgy látta, a mediterrán ország e nélkül a nemzetközi segítség ellenére sem fog tudni soha talpra állni. Amikor arra jutott, hogy az észak-európaiakat érvekkel nem lehet meggyőzni, bejelentette, hogy adósság elengedés nélkül az IMF kiszáll az európai mentőakcióból.
Nem félt az unortodox eszközöktől sem. Kritikus véleménye volt az IMF korábbi politikájáról, amely a pénzügyi segítségért radikális kiadáscsökkentésre és neoliberális reformokra kötelezte a bajbajutott államokat.
Elismerte, hogy sokszor hibásak voltak a szervezet becslései a megszorítások várható gazdasági és társadalmi hatásairól. Korábban ismeretlen területekre is kiterjesztette az IMF tevékenységét, mint a klímavédelem vagy az antidiszkrimináció – Lagarde számára személy szerint fontos témák.
Lagarde a francia pénzügyminiszteri és az IMF elnöki székben is az első nő volt. Határozottan támogatja, hogy más fontos posztokat is hölgyek töltsenek be. Véleménye szerint jobb kockázatelemzők és válságmenedzselők. Példaként a Washington Postnak adott interjúban saját magát említette. Hogy szakmai kvalitását és válságkezelői képességét milyen sokra becsülik mások is, mutatja, hogy 2016-ban megerősítették IMF elnökként, habár hazájában büntetőeljárás folyt ellene, amelyben gondatlanság miatt bűnösnek mondta ki a francia bíróság.
Új kihívások
Valószínűleg EKB elnökként ismét bizonyítania kell válságmenedzselési képességeit. Jelenleg ugyan jók az európai gazdasági és pénzügyi mutatók, a szakemberek mégis újabb krízist prognosztizálnak. Ráadásul a korábbi adósság válság leküzdésében szintén elvitathatatlan érdemeket szerző, most távozó EKB elnök, Mario Draghi nehéz örökséget hagy utódjára:
- A GDP 130%-ra rúgó olasz államadóság refinanszírozása egyre nagyobb gond, Róma nemtartja be az EU költségvetési hiányra vonatkozó előírásait. Márpedig egy bajba jutó Itália a korábban sikeresen alkalmazott tagállami állampapír felvásárlási programhoz túl nagy falat.
- Megoldatlanok az északi és déli tagállamok közötti gazdaságpolitikai konfliktusok.
- Nincs egyezség a németek és franciák között az eurózóna égető reformjairól.
- A konjunktúra egyre lassul.
- Az európai alapkamat már most -0,4%, így alig van további jegybanki mozgástér a kereskedelmi bankokat bátrabb hitelkihelyezésre ösztönözni és ezzel a gazdaságot élénkíteni.
Új viták
Lagarde kinevezésével ismét fellángolhat a vita a spórolás és a konjunktúraélénkítés kívánatos arányáról az északi és déli tagállamok között, és előjöhetnek az államkötvény felvásárlási program körüli ellentétek is. Utóbbiban az ötletgazda Draghi legnagyobb kritikusa a német jegybankelnök volt. Tehát épp Jens Weidemann, aki most az utolsó pillanatban elvesztette a meccset az EKB elnöki székért. Kérdés, hogy e miatt a szakmai ellentétek közötte és Lagarde között személyes ellenérzésekkel is párosulni fognak-e.
A szakmai differenciák borítékolhatók. Lagarde ugyanis támogatta Drgahi monetáris intézkedéseit. Többször hangsúlyozta, hogy válságban lazább pénzppolitikára van szükség. Híve az közös európai államkötvény kiadásának is, amit a németek a déli országok adósága szocializálásának tartanak, és hevesen elutasítanak.
Az ideális jelölt?!
Szakmai körökben ennek ellenére jó választásnak tartják a francia szakembert. Carsten Brzeski, a holland ING vezető elemzője kiváló kommunikációs képességeit emeli ki. Nem elhanyagolható szempont egy jegybankelnök esetében, ahogy ezt Draghi nyolc éve is mutatja.
Lagarde a metakommunikációnak is mestere. Ezt a közelmúltban az oszakai G-20 tanácskozáson is bizonyította. Macron francia elnökkel és May brit kormányfővel beszélgetett, amikor Ivanka Trump hívatlanul csatlakozott hozzájuk.
