Évek óta dübörög az osztrák gazdaság. A GDP, a jövedelmek és az export is nő. A munkanélküliség és az államadósság csökken. A költségvetés kiegyensúlyozott. A kormány adócsökkentéssel és strukturális reformokkal tett mindezért. A politikai válság megtörheti a lendületet.
Ausztria, a mintaország
Az osztrákok szívesen mérik magukat a németekhez, akár az öcs a bátyhoz. Büszkék, ha valamiben előbbre járnak, ha külföldiek a ’jobb Németországnak’ tartják Ausztriát. A kétezres évek elején ez nem így volt. A szerkezeti reformoknak köszönhetően a nagy testvér gyorsabban növekedett, a munkanélküliség csökkent. Ausztriát stagnáló gazdaság és sok állástalan jellemezte. Rossz volt a közhangulatra. Aztán fordult a kocka.
Ausztriában évek óta kétszer olyan gyorsan nő a GDP, mint a németeknél (2018-ban 1,4 állt a és 2,7 százalékkal szemben). A jövedelmek emelkednek, szinte teljes a foglalkoztatottság, sok szektorban munkaerőhiány van. A külföldi befektetők szívesen invesztálnak. Az alpesi köztársaság szinte valamennyi felmérés szerint versenyképesebb, mint Németország. Az osztrákok közhangulatát különösen a magas, a németországit meghaladó bérek (2018-ban 3200€ – 3400€) és nyugdíjak javították (a korábbi bruttó bér 50% – 91%!).
Ausztria az EU keleti bővítése után kiválóan használta a még a Habsburg időkben kialakult gazdasági, politikai és kulturális beágyazottságát a régióban. Az osztrákok a legfontosabb befektetők között vannak a Lajtán túl. Elsősorban régiónknak köszönhetik, hogy még az exportra épülő német gazdaságénál is nagyobb ütemben nő az osztrák kivitel (2018-ban 3 – 5,6 százalék). Hab a tortán az évek óta 8-10 százalékkal bővülő, újabb és újabb rekordokat felállító turizmus.
Irányított gazdaság
Hiba lenne a sikereket maguktól értetődőnek tekinteni, vagy abból kiindulni, hogy a robosztus gazdaságra nincsenek kihatással a politikai turbulenciák. Az osztrák GDP felének az előállításában közvetve, vagy közvetlenül részt vesz az állam. A kormány szerteágazóbban szabályozza, a munkavállalói- és munkáltatói érdek képviseleteket, megállapodásaikkal sokkal intenzívebben korlátozzák a piacot, mint a legtöbb kapitalista országban. A most megbukott kormány az elmúlt 16 hónapban sokszor élt a politika gazdaságirányítási lehetőségeivel. Közgazdászok szerint is a legtöbb esetben nem is rosszul.
A német sajtó sokat foglalkozott, és kritizálta az ausztriai folyamatokat a jogállamiság és az emberi jogok területén.
Kevesebb figyelmet kapott a fiatal és agilis kancellár, Sebastian Kurz önmagáért beszélő gazdaságpolitikai teljesítménye.
A költségvetés évtizedek óta először kiegyensúlyozott (0,1% többlet) és csökken az államadósság (2018-ban -4,4 százalékkal). Nő a gazdaság, amiről egyre nagyobb mértékben a magántőke befektetései gondoskodnak. Ezért a régóta halogatott strukturális reformok felgyorsításával tett a kormány.
A Kurz-kabinet újraszabályozta a társadalombiztosítási rendszert, rugalmasabbá tette a nyugati összehasonlításban egyedülállóan szigorú munkajogi szabályokat. A munkáltatóknak több lehetőségük van teljesítmény és nem szociális szempontok, valamint a munkában töltött idő alapján bérezni dolgozóikat. A soha nem látott szintre emelkedő foglalkoztatottságot (76,8 százalék) az elbocsájtás szabályainak lazításával, és az ágazati kollektív szerződésekben meghatározott bérekhez kötöttség csökkentésével segítette.
Mindenki profitált
A gazdasági növekedésnek köszönhetően megugrott adóbevételekből 6,5 milliárd eurós adócsökkentésre futotta, anélkül, hogy megbillent volna a költségvetés egyensúlya. A jövedelemtől függően évi 100-1000 euróval csökkent a munkavállalók adóterhe. A növekvő nettó bérek segítették a fogyasztás és így a gazdaság további bővülését. A járulékcsökkentés következtében még az alacsony jövedelmük miatt szja-t egyáltalán nem fizetők pénztárcájában is több maradt.
Oda a lendület
Az Ibiza-videó keltette botrány elvette az osztrákok magabiztosságát.
Az Ibizán történt esemény kapcsán nem csak a németek, ők maguk, az osztrákok is banánköztársaságról beszélnek. Metternichet idézik, aki szerint a Balkán Bécs keleti városrészeiben kezdődik. Évtizedes nagykoalíció és stagnálás után kifejezetten jó volt a hangulat a gazdasági szereplők körében. Méltányolták, hogy az Osztrák Néppárt (ÖVP) népszerűségét kockáztatva viszi keresztül a reformokat. Megnyugtatta őket, hogy a Szabadságpárt (FPÖ) lényegében csak egy gazdasági döntésre nyomták rá a bélyegüket. A legmagasabb adókulcs, az évi 1 millió euró felett fizetett 55 százalék nem csökkent. Szimbolikus üzenet volt ez a párt szavazóbázisa legnagyobb hányadát alkotó egykori szociáldemokrata szimpatizánsoknak.
A gazdasági szereplők a reformok megakadása miatt aggódnak. Sok beharangozott változtatás törvénytervezete maradt a bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott Kurz-kabinet asztalán. A legfontosabb a vállalkozások adóterheinek csökkentése, mindenekelőtt a társasági adó mérséklése (25-ről 21 százalékra). Különösen időszerű lépés lenne, ugyanis Ausztria közvetlen versenyben áll a befektetőket az alacsony vállalkozásokat terhelő adókkal csábító kelet-közép-európai országokkal.
Az őszi előrehozott választásokig regnáló szakértői kormánynak jogi és politikai értelemben sincs lehetősége érdemi döntéseket hozni. Feladata az ügyvezetés. A választást követő koalíciós tárgyalások pedig nehéznek ígérkeznek. A kormányzati gazdaságirányítás akár egy évre is leállhat. Elvesztegetett idő az ereje teljében lévő, de fontos politikai döntésekre váró osztrák gazdaságnak.
