Miközben a napokban a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége őszi közgyűlésén a parádés nyári és őszi forgalomról is szó esett, az ágazat jövője kapcsán már kevésbé volt optimista a kép. Baldauf Csaba, az MSZÉSZ elnöke a járványhoz kötődő bizonytalanság mellett más kockázati tényezőket is felsorolt.
– Az MSZÉSZ közgyűlésén hangsúlyosan beszélt az utazást, szállodába járást korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos kérdésekről. Milyennek ítéli meg a mostani helyzetet?
– A nyári és őszi kiemelkedő forgalomhoz elengedhetetlen volt, hogy fokozatosan, de gyakorlatilag szabaddá vált a beutazás, és a magyarok is korlátozás nélkül utazhatnak, mehetnek szállodába. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy amint a járványhelyzet fokozódik, valamilyen szigorításnak jönnie kell a beutazások kapcsán és elsődlegesen az oltottsághoz kötődő védettségi igazolást követelik majd meg. Ehhez kapcsolódva azt gondolom, hogy a védettséggel rendelkezők szabadságát már nem lehet tovább korlátozni. Azoknál viszont, akik nincsenek beoltva, el tudom képzelni, hogy vagy nem utazhatnak Magyarországra, vagy maximum 72 órás friss PCR-tesztekkel léphetik át az országhatárt.
Persze ez csak az érem egyik oldala. A másik az, hogy miután a vendég hazamegy, a saját országában milyen megkötések vonatkoznak rá. Mert ha például valamelyik kormáy olyan döntést hoz, hogy Magyarország erősen fertőzött és ezért az odautazóknak 10 napos karanténba kell vonulniuk a hazaérkezésük után, akkor ez nyilvánvalóan károsan hat a magyarországi beutazó turizmusra.
– A másik hangsúlyos kérdés a szakemberhiány kapcsán merült fel, jelezve, hogy csak az EU-n kívüli országokból van esély a pótlásukra, ami viszont jelenleg adminisztratív akadályokba ütközik.
– Az úgynevezett harmadik országbeliek vonatkozásában az első körben az volt a kormányzati szándék, hogy az Ukrajnából, Szerbiából munkavállalás céljából érkező emberek munkavállalói vízumszerzését megkönnyítik. Ennek eredményeként már most is rengeteg ukrán munkavállaló van a magyar piacon – elsősorban az építőiparban és az összeszerelő ágazatokban.
Miért ne lehetne ez gyakorlat a vendéglátásban is?
Ennél lényegesen összetettebb kérdés, hogy a potenciálisan legnagyobb és egyben minőségi utánpótlást jelentő a távol-keleti – Fülöp-szigeteki, thaiföldi, vietnámi – munkavállalók esetében jelenleg lényegesen lassúbbak és szigorúbbak a vízumhoz kötődő eljárások. Pedig úgy tűnik, hogy ez az a munkaerőpiac, ahonnan olyan áron lehetne munkaerőt hozni, amit még a magyar éttermi és szállodai munkaadók is meg tudnak fizetni. Nem beszélve arról, hogy a távol-keletről érkező munkaerő beilleszkedése viszonylag gyorsan megoldható lenne, ami hosszútávra is megoldaná a szakemberhiány akkut problémáját. Nem véletlenül mondom ezt, hiszen más iparágakba már több száz távol-keleti munkavállaló érkezett és a megkeresésünkre mindenütt pozitívan nyilatkoztak róluk. Éppen ez a tapasztalat és visszajelzés volt az, ami elindított bennünket azon az úton, hogy ezzel foglalkozzunk, és ezért mondom, hogy nagy segítség lenne, ha a kormány támogatáná ezt a kezdeményezést. Már csak azért is, mert a már Magyarországra érkezőket a szállás, valamint munkakörülmények tekintetében is folyamatosan és nagyon komolyan ellenőrzik a megfelelő hivatalok.
– Sokan felkapták a fejüket arra, hogy az MSZÉSZ az általános szervízdíj bevezetését javasolja, ami tovább drágíthatja az árakat.
– Fontos kiemelni, hogy az éttermi területen ma is megvan a szervizdíj bevezetésének lehetősége, amivel sokan éltek már. Ezt szeretnénk általánosan is kiterjeszteni a szállodai alapszolgáltatásokra, a szállásdíjra és a reggelire is. Mindez nem jelentene automatikus plusz áremelkedést. Az történne, hogy az éppen aktuális ár egy része a szervízdíjat takarná. Nyilván ennek lenne plafonja, de a mértéke természetesen egyeztetés tárgya lenne. A szervízdíj bevezetésének azért lenne jelentősége, mert az a munkabérnél lényegesen kedvezőbben adózik, vagyis így, nettó összegként is több maradna a munkavállalók zsebében.
– A szervízdíj viszont nyilván csökkenti a bevételeket azoknál a munkaköröknél, például a pincéreknél, ahol az alacsony fizetést tradícionálisan a borravaló egészíti ki.
– Lehet, hogy meglepő amit mondok, de a borravaló gyakorlatilag már megszűnt. Éppen azért, mert a legtöbb helyen bevezették a szervízdíjat, és amikor a vendég ezt meglátja, nem ad már borravalót. Egészen ritka, hogy a szervízdíjon felül akárcsak minimális borravalót is kapnak az étteremben dolgozó kollégák.
– Azt is említette: nagy szükség lenne arra, hogy a turisztikai hozzájárulás kapcsán továbbra is átmeneti mentesítést kapjon a szakma.
– A szállodai szakmát érintő kedvezményes adózás úgy áll össze, hogy 5 százalék az áfa és 4 százalék a turisztikai hozzájárulás. Ennek a 4 százaléknak a befizetését a járványhelyzetre való tekintettel átmenetileg felfüggesztette a kormány, vagyis a szállásdíj árbevételből nettó 4 százalékkal több maradt a szállásadók kasszájában. Mivel rendkívül nagy veszteségeket szenvedett el a szakma, amelynek csak a töredékét fedezték az állami támogatások, nagy szükség lenne erre a négy százalékra a hosszú távú túléléshez és a talpraálláshoz, hiszen azt sem látni még, hogy mit hoz a következő időszak. Ugyanígy sokat jelentene, ha a járványhelyzetre való tekintettel a SZÉP-kártyára adott plusz adókedvezmény – aminek köszönhetően a kártyára feltöltött pénz után fele annyit kell adózni, mint korábban – szintén megmaradhatna. Mindez nem lenne kidobott pénz, mert a másik oldalon, ha a szállodák talpra álltak, az általuk befizetett nyereségadó is bevételt jelent az államnak.
– Több szállásadó és étterem ráadásul örömmel említi, hogy az előnyösebbé vált, és így a munkaadók által több pénzzel feltöltött SZÉP-kártyának köszönhetően egy új vendégkör is megjelent az ágazatban.
– Valóban, egy igazi win-win szituáció alakult ki, amikor a munkaadó örül, hogy kedvezményesebb adózással adhat többet a munkavállalónak, aki elégedett, mert amúgy is szívesen menne étterembe, szállodába, a szolgáltatók pedig azért boldogok, mert ebben a nehéz időszakban plusz forgalmat generál a SZÉP-kártya.
– Milyenek látja a téli időszak esélyeit?
– Még a november – ami sosem volt kiugró hónap – is egész jó, ötven százalék körüli foglaltságot hozott vidéken. De már folyamatosan jönnek a lemondások, ami egyértelműen azt mutatja, hogy az ősz eleji magas foglaltság után, a romló járványadatok mellett, most el van bizonytalanodva a piac. Vannak, akik még mernek utazni, mert be vannak oltva, de ha nagyon-nagyon romlik a járványhelyzet, az biztos, hogy rendkívüli módon vissza fogja vetni a keresletet.
Érsek M. Zoltán
