A cafeteria jelenlegi kedvezményeinek megőrzése a családtámogatás hatékony formája lenne – állítja a szakértő. Elemzés.
A 2019-re beterjesztett költségvetés legfontosabb céljaként a kormány a családok megerősítését jelölte meg. Ennek keretében növelné a családok támogatását, ösztönözné a gyermekvállalást, elősegítené a munkahelyteremtést.
Így még kevésbé érthető, hogy az adótörvények módosításával miért veszik el ugyanennek a lehetőségét a munkáltatóktól. A beterjesztett módosítás indoklása csupán a béren kívüli juttatások rendszerének átalakítását tűzi ki célul, annak indokára nem ad választ.
Legfeljebb az eddig elhangzott nyilatkozatok utalhatnak a javaslat miértjére.
„A munkáért munkabér jár mindenkinek, ami nem helyettesíthető semmilyen utalvánnyal.” (Pénzügyminiszter)
Ezt a követelményt azonban – a Munka törvénykönyve mellett – eddig is tartalmazta az Szja törvény 1.§ (10) pontja. A jogszerűen eljáró vállalkozásoknál a cafeteria nem a munkabért helyettesíti, hanem azon felül, valamely munkáltatói célok elérését szolgálja (munkaerő megszerzése, megtartása, szociális célú támogatás, gondoskodás, ösztönzés, motiváció), ami lényegesen több a különféle utalványoknál.
A cafeteria rendszernek éppen az a lényege, hogy a munkáltató a saját prioritásai alapján eldönti, hogy milyen juttatásokat kínál fel, és a munkavállalók a saját körülményeiknek, élethelyzetüknek megfelelően választanak ezek közül. Előfordulhat, hogy a választható juttatások között például utalványok nem is szerepelnek.
Egyébiránt azok az utalványok, amelyek nem célzottan valamilyen termék vagy szolgáltatás juttatását valósítják meg (hanem bármire elkölthetők, és így alkalmasak lehetnek a munkabér egy részének helyettesítésére), eddig sem feleltek meg a törvényi előírásoknak. Ez azonban már az utalvány kibocsátójánál is könnyen kontrollálható.
„Jellemzően nem az arra rászorulók részesülnek cafeteriában. A cégek töredéke fizet ilyen juttatást, ahol a dolgozók átlagos jövedelme magas.” (Pénzügyminisztérium)
Nem ismert, hogy milyen statisztika támasztja alá ezt a megállapítást, de a közepes és nagyvállalati körben legalábbis megkérdőjelezhető. A vállalatok nagy része már csak a munkaerőpiaci verseny miatt is bevezette a cafeteria rendszert. Egy nagyobb vállalatnál pedig nem jellemző a teljes létszámra a magasabb jövedelem, sőt. A munkavállalók többsége az átlagos vagy átlag alatti jövedelem kategóriába tartozik, gondoljunk csak egy ipari üzemre vagy egy áruházláncra, de akár egy szállodára.
„Senki sem veszi el a cafeteriát az emberektől, a cafeteria mennyisége nem változik.” (Miniszterelnök)
Ennek kijelentésekor a kormányfő vélhetően arra gondolt, hogy az adótörvény tervezet szerint megmarad az a 450 ezer forintos maximális éves keret, amelyet eddig is SZÉP-kártyára – 2018-ban még a 100 ezer forint készpénzzel együtt– lehetett kedvezményesen adni. A többi juttatási forma nem tartozott a 450 ezres korlát alá.
Azt, hogy egy cégnél mekkora a cafeteria keret, nem határozza meg az adótörvény, lehet több is, kevesebb is, a munkáltató döntésének függvényében. Tekintve azonban, hogy a javaslat szerint az egyetlen juttatási forma a SZÉP-kártya maradna, a cafeteria értelemszerűen megszűnne, hiszen annak éppen a többféle juttatásból történő választási lehetőség az értelme. (A SZÉP-kártya három zsebe közötti választást nem nevezném cafeteriának.)
Abban is ellentmondás látszik, hogy éppen a SZÉP-kártya az, amelyet a magasabb jövedelműek választanak előszeretettel. Ezzel az ő juttatásaik maradnának meg, a kisjövedelműek között népszerű elemek pedig megszűnhetnek.
„Adminisztráció csökkentés”
Elhangzott még indokként a munkáltatók adminisztratív terheinek csökkentése. Tekintve, hogy cafeteria rendszert működtetni, juttatásokat adni nem kötelező, a munkáltatók a döntésükben nyilván azt is mérlegelték, hogy ez mivel jár. Egy észszerűen kialakított és üzemeltetett cafeteria rendszer adminisztrációja közel sem jelent akkora plusz terhet, ami ne térülne meg sokszorosan a vállalat munkaerőgazdálkodásában és teljesítményében.
Abban az esetben viszont, ha a munkáltató valamilyen okból jövőre is fenntartja az eddigi juttatásokat (például mert kötelezettséget vállalt a kollektív szerződésben), a bérszámfejtésénél sokkal több bonyodalomra számíthat. A törvénymódosítás ugyanis nem azt jelentené, ahogy sokan gondolják, hogy a munkáltatónak kell csak több adót fizetni ezután, hanem a SZÉP-kártyán és az óvoda/bölcsőde támogatáson kívüli minden egyéb juttatásra a munkavállalótól is le kell vonni az adót és járulékot a neki kifizetésre kerülő munkabérből. Ez pedig mind a bérszámfejtés technikájában, mind a munkavállalók felé történő kommunikációban igen sok problémát vetne fel.
Természetesen a juttatások adminisztrációját lehetne egyszerűsíteni, amelyre az óvoda/bölcsőde számlák vonatkozásában történt is előrelépés. De itt is érdemes tisztázni, hogy az adminisztráció elsősorban nem a cafeteriához mint rendszerhez, hanem az egyes juttatásokhoz fűződő adójogi kötelezettségekhez kapcsolódik
Visszatérve a családok megerősítésére, a jelenlegi szabályok alapján a munkáltató többféle juttatással célzottan és hatékonyan támogathatja a munkavállalókat és családjukat. Ezeket az eszközöket célszerű lenne meghagyni a munkáltatóknak. Egyrészt mert ők tudják a legjobban megítélni, mivel tudják a valóban segíteni a dolgozóikat, másrészt az állami támogatások mellett anyagi forrásaikkal is jelentős mértékben hozzájárulhatnak a célok eléréséhez.
A jelenlegi szabályozás alapján kifejezetten családtámogató juttatások:
A lakásszerzés (vásárlás, építés, hiteltörlesztés) támogatása, amellett, hogy elősegíti a fiatalok lakásszerzését, és ezzel a családalapítást, az idősebb munkavállalóknak is megkönnyíti a régebbi, még kedvezőtlenebb hitelek törlesztését. Ennek a támogatásnak komoly munkaerőmegtartó hatása is van. Egy-egy munkáltatónál a 30%-ot is eléri a lakáscélú támogatásban részesülők száma.
A mobilitási célú lakhatási (albérlet) támogatás első sorban azoknak a családoknak jelent nagy segítséget a megélhetésben, akik távoli kis településeken élnek és napi bejárással nem találnak munkalehetőséget.
Az iskolakezdési támogatás megszűntetése még kevésbé indokolható, amikor a bölcsődés és óvodás gyermekek szülei továbbra is kaphatnak adómentes támogatást.
A diákhitel, mint egészen friss támogatási forma a fiatal munkavállalókat segíti, köztük például azokat a munkába visszatérő kismamákat, akik a diákhitel elengedésében nem részesülnek.
Az egészségbiztosítások és egészségpénztári befizetések nem csak a munkavállaló, hanem egész családja számára jelentenek támogatást éppen akkor, amikor egészségügyi okokból kerül a család nehéz helyzetbe.
Az önkéntes nyugdíjpénztári munkáltatói befizetés sok nagyvállalatnál hosszú múltra visszatekintő tradíció. A munkáltatók ezzel is kifejezik megbecsülésüket azoknak a dolgozóiknak, akik akár évtizedeken keresztül hűek maradtak a céghez, így gondoskodva méltó nyugdíjaskorukról.
A munkáltatók ezeknek a juttatási formáknak az alkalmazásával tudják elérni, hogy az ilyen célra szánt összegek, valóban erre is fordítódjanak, ami sem SZÉP-kártyával, sem a cafeteria munkabéresítésével nem garantált.
Az már csak plusz adalék, hogy munkabérként csak akkora terhet vállal egy vállalkozás, amit tartósan ki tud termelni. A juttatások forrása viszont rugalmasan alakulhat a cég gazdasági eredményei függvényében.
Összességében mind gazdaságilag, mind társadalmilag hasznos lenne, ha továbbra is megmaradna a munkáltatók családtámogatási eszköztára is.
Király Ágnes okleveles adószakértő a Top Cafeteria ügyvezető igazgatója
Kapcsolódó cikkünk:
Mi lesz, ha gyakorlatilag nem lesz cafeteria?
