Atomfizikusként indult, gyémántból doktorált és nyújtott be szabadalmat. Csorbai Hajnalka a 2000-es években mégis egy talán még ennél is átláthatatlanabb világ, a magyar kkv szektor felé fordult, hogy a céginformáció piacán hazai úttörő Optenhez csatlakozzon és a stratégiai igazgatói posztig jutva, a lehető legtöbbet feltárjon a hazai cégek tulajdoni és gazdasági hátterével kapcsolatban.
– Egész életemben mindig szerettem megváltoztatni a dolgokat. Sok éven át, miközben ének-zene iskolába jártam, vonzott a zenei pálya lehetősége. A tudományok ezzel párhuzamosan végigkísérték a gyermek- és fiatalkoromat, így az alkotás és a kutatás lehetősége szintén magával ragadott. Továbbtanuláskor, a választáshoz érve úgy döntöttem, fizikusként próbálom megtalálni az utamat. Így kerültem a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol fizikusként diplomáztam, később pedig az Atomfizika Tanszéken és az MTA Kémiai Kutatóközpontjában kutatva szereztem doktori címet – fejti ki Csorbai Hajnalka, az Opten Informatikai Kft. stratégiai igazgatója.
Aki azt mondja, a fizikusi pályában az vonzotta, hogy szereti megoldani a problémákat. Különösen az olyan kihívások érdekelték, amelyekre korábban még senki nem találta meg a választ. A kétezres évek elején, a Műszaki Egyetem Atomfizika Tanszékén, illetve a Kémiai Kutatóközpont Nanotechnológiai laboratóriumában így kezdett el foglalkozni a félvezető-oxid alapú kémiai gázérzékelő szenzorokkal és a gyémánt bevonatokkal. Olyannyira sikeresen, hogy a kutatás alapján szabadalom is született.
– A gyémántréteg remek lehetőségnek tűnt korrózióálló bevonatként való felhasználásra, de például az űrkutatásban is fókuszban volt akkoriban, a sugárzásnak való ellenállósága miatt. Problémát okozott ugyanakkor, hogy csak sík felületekre tudtak gyémánt réteget leválasztani, mert ha a felület nem volt egyenletes, akkor apró lyukak keletkeztek a bevonaton, ezzel pont a lényegét veszítette el. Nekem az volt a feladatom, hogy egy olyan, teljesen összefüggő gyémánt réteget hozzak létre, ami a strukturáltabb, vagyis barázdáltabb felületeken is egyenletesen megtapad. Ezt végül sikerült megoldanom, és több ipari érdeklődés is volt a szabadalommal levédett módszerre. Engem maga a kutatás és a probléma megoldása érdekelt. Az motivált, hogy egy korábban megoldhatatlannak tűnő feladatot sikerült megoldanom.
Ezért is tartja érdekesnek, hogy miközben akkoriban egyáltalán nem érdekelte a szabadalom vagy a kutatási eredmény anyagi vonatkozása, később a kutatások és elemzések pont egy olyan területére igazolt át, ami a gazdasági vonatkozások miatt, már tisztán a pénz körül forgott.
– A váltás azért nem jelentett gondot, mert a fizikai modellektől módszertanilag nem sokban különböznek a közgazdasági modellek. Statisztikailag elég sok adat alapján várható kimeneteket modellezünk. Az, hogy milyen adatok alapján milyen eseményeket próbálunk előre jelezni, módszertan szempontjából szinte mindegy. A magam szemszögéből azért nevezem ezt határterületnek, mert az igazán jó modellek építése jellemzően nem one-man-show. A jó közgazdászok mellett matematikusok, fizikusok, programozók kellenek ahhoz, hogy szakmailag jól működő modellt lehessen építeni. Ezért mi az Optennél, egy szakértői csoportot létrehozva, az eltérő kompetenciákat egyesítve haladunk előre a különféle céginformációs adatbázisok minél strukturáltabb felépítésében és modellek, elemzések kidolgozásában.
A váltásban, nem mellékesen, már az anyagi szempontok is motiválták. Mivel akkor születtek gyermekei, egyre élesebben kellett szembesülnie azzal, hogy a piaci fizetések lényegesen magasabbak, mint ami a kutatóvilágban megszokott. Arról nem beszélve, hogy az eredményes kutatómunkához szükséges berendezések rendkívül drágák és az ehhez szükséges források előteremtéséért a kutatóknak gyakran a munkaidejük jórészét is be kell áldozniuk a pályázatok írására. Így pedig értelemszerűen csak az energiáik kisebb részét tudják a tényleges kutatómunkára fordítani.
Pályafutásában az újabb váltást az hozta, hogy abban az időben, úgymond másodállásként az 1996-ban alapított, piacvezető céginformációs szolgáltató, a magyar tulajdonban lévő Opten egyik alvállalkozójánál dolgozott tesztelőként, programozóként.
– Amikor a fejlesztések kapcsán elmentünk az Optenhez, többször megemlítettem, hogy az Opten megítélésem szerint kiváló cég, csak valahogy nem tudnak róla elegen. Erre persze adódott a kérdés Tóth Tamástól, az Opten alapító ügyvezető igazgatójától: miért, szerinted mit kellene máshogy csinálni? És nekem persze – kibicnek semmi se drága alapon – voltak ötleteim. Például, hogy az előfizetések mellé – akkor még egyedülálló módon – adjunk a rendszer használatát segítő technikai eszközt és hogy alapjaiban írjuk át a céges bemutatkozó anyagot. A válasz ez volt: hát, akkor mutasd meg, hogy gondolod! Így kerültem 15 éve az Optenhez, ahol az első nagy siker, az azóta több szakmai és innovációs díjat is elnyert új Opten Kapcsolati Háló kifejlesztése volt. (A céges kapcsolatokat feltáró szolgáltatás sikerére jellemző, hogy ma már az egész bankrendszer széles körben használja azt.) Ezt követte a Csődmodell kialakítása, ami szintén alapjaiban új irány volt. Messze több annál, mintha csak pusztán a céges adatokat mutatnánk meg a megrendelőknek.
Az Opten legújabb fejlesztése pedig már az aktuális kihívásra, a koronavírus járványhoz kötődő gazdasági válsághelyzetre reagált. Mondván, a hagyományos minősítési modellek a megváltozott körülmények között nem működhetnek úgy, mint „békeidőben”. Így született meg az alapvetően likviditási alapú Opten Válságállósági Index, amely a társaságnál rendelkezésére álló – például tőkeellátottságra, alkalmazotti létszámra, vagy éppen az adóhatósági inkasszókra vonatkozó – adatok alapján modellezi egy-egy vállalkozás válságállóságát. Kielemezve azt, hogy egy adott cég mennyire áll stabil lábakon, hogyan viseli a gazdasági sokkhelyzetet. A biztosabb előrejelzés érdekében a mutató még a konkrét gazdasági sokkhatás jellegét (általános vagy szektoriális) is figyelembe veszi, miközben a válság eleje óta a cégben látható változásokat és a kormányzati intézkedések várható hatásait is górcső alá veszi. Ennek köszönhetően a modell komoly segítséget jelent az eligazodásban azoknak a cégeknek, amelyek nem rendelkeznek profi hitelminősítői képességekkel, mégis meg akarnak tenni mindent azért, hogy partnereik időben fizessenek majd.
A magyar gazdaság szereplőiről egyre komplexebb információkat nyújtó Opten azonban nemcsak termék kínálatát tekintve változott az elmúlt évtizedekben. Miközben technológiailag is folyamatosan megújul a cég az újabb és újabb szakmai irányok felé haladva, a belső szervezeti megújulás is követi a feladatok átalakulását. Mindennek külső megjelenítését pedig a nemrégiben bejelentett teljes arculatváltás teszi a piac számára is kézzelfoghatóvá.
Az Optennek követnie kell a gazdasági folyamatokat, amelyek alapvetően befolyásolják a piaci igényeket és amennyire lehetősége van szerepet kell vállalnia a gazdasági kultúra fejlesztésében. Csorbai Hajnalka szerint ugyanis még a 2008-as globális válság idején is olyan elaprózódott cégstruktúra jellemezte Magyarországot, ami hosszútávon egyszerűen nem lehetett életképes.
– A rendszerváltozás után ezerszámra alakult mikro- és kisvállalkozások többségénél egyszerűen nem tudott olyan likvid forrás felhalmozódni, ami a menetközben előjött problémák leküzdésére alkalmassá tette volna ezeket a cégeket. Ezt jelezte az is, hogy 2008 után éveken keresztül folyamatosan csökkent is a vállalkozások száma. Ez a folyamat eltartott egészen 2020 áprilisig, amikor sajnos megint előjött az a régi beidegződés, hogy kvázi kényszervállalkozóként alapítsunk céget, mert az majd jó lesz valamire. Ami kicsit ismét a szürkegazdaság irányába tereli a hazai vállalkozásokat. Reméljük, hogy ez csak átmeneti trend, de nyilvánvaló, hogy a tavalyi rekordszámú cégalapítás nem annak tudható be, hogy azt a gazdasági helyzet indokolná. Sokkal inkább arról van szó, hogy aki elvesztette az állását, vagy nem érezte azt elég biztosnak, azért alapított céget, hogy utána számlázni tudjon rá. Sok vállalat számára pedig ez még mindig olcsóbb és ezért szívesebben is dolgoznak olyannal, aki számlaképes.
A stratégiai igazgatónő szerint ezért a kényszervállalkozások nagyságrendjét egyáltalán nem könnyű megbecsülni.
– A nagyjából 530 ezer hazai vállalkozásból nagyon sok, 100-150 ezer körüli az olyan alvó vállalkozás, amit nem mondanék kényszervállalkozásnak. A máig megmaradt kényszervállalkozások száma nagyjából 50-100 ezer között lehet. A cégek számának 2008 utáni lecsökkenése azért is volt egészséges folyamat, mert azzal egyértelműen tisztult a gazdaság. Amit az is mutat, hogy bizonyos méret alatt a hitelezést tekintve a pénzintézetek – a cégekre vonatkozó jogi folyamatokat megtartva -, a kockázatkezelés szempontjából akkor is a lakossági szegmensbe sorolják a vállalkozásokat, ha azok cégként fordulnak hozzájuk hitelért.
Ami pedig a cégalapítást illeti, szerintem ennek kapcsán a legfontosabb, hogy egy egészséges cégnek van célja, küldetése, valami olyan ok, amire létrejön, amivel hozzá tud tenni a gazdasághoz. Emellett nagyon fontos, hogy legyenek olyan szakemberek, akik értenek az adott szakterülethez és értenek a cégvezetéshez. Ez a kettő azonban általában nem jár együtt. Ezért is nagyon nehéz azoknak a mikrovállalkozóknak, akiknek egyedül kell megküzdeniük a jogi háttér, a gazdasági kérdések és a piac ismeretével. Mert a polihisztorok kora egy ideje lejárt. A sikerességhez ma már az egész világon – és így Magyarországon is – egyre több és egyre mélyebb tudásra van szükség. Ezért van szükség arra, hogy egy cégben legyen aki a cégvezetéshez ért professzionális módon, és legyen olyan, aki az adott szakterület jó ismerője. Az nyilván szerencsés ha van némi átfedés a két terület között, mert a közös gondolkodás mindig előrébb viszi a cégeket a siker felé vezető úton.
Érsek M. Zoltán
