A Kúria Konzultációs Testülete szerint a devizahitelek érvényességét egyedi perekben eljáró bíróságoknak kell megítélniük ezután is. A honlapjukon közzétett közlemény szerint az Európai Unió Bíróságának devizahitellel kapcsolatos döntése egybevág a Kúria korábbi állásfoglalásával, a joggyakorlattal is teljes mértékben összhangban áll. Új elvi iránymutatás kibocsátása, illetve a korábbiak módosítása nem szükséges.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) devizahiteles szerződések ügyében hozott szeptemberi ítélete sok tekintetben megerősíti a Kúria eddigi gyakorlatát – közölte a Kúria devizahiteles szerződések érvénytelenségével kapcsolatos perekkel foglalkozó Konzultációs Testülete.
Mint fogalmaznak: az uniós bíróság megerősítette azt is, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie, milyen, az árfolyamkockázaton túli esetleges tisztességtelen feltételek lehetnek a szerződésekben.
A Kúria honlapján közölte, a testület az október 10-ei ülésén az EUB által 2018. szeptember 20-án hozott ítéletével kapcsolatban felmerülő értelmezési kérdéseket vitatta meg.
A honlapon közzétett tájékoztatás szerint az árfolyamkockázat tisztességtelenségének vizsgálhatósága, vizsgálati szempontjai vonatkozásában az EUB ítélete nem tartalmaz olyan új szempontokat, amiket a vonatkozó joggyakorlatában az EUB már nem fejtett volna ki, és amiket a Kúria már ne vett volna figyelembe joggyakorlat-egységesítő tevékenysége során.
Közölték, jelenleg a Kúria részéről újabb, általános jellegű elvi iránymutatás kibocsátása, illetve a korábbiak módosítása nem szükséges. Az egyes szerződések érvényességét az egyedi perekben eljáró bíróságoknak kell megítélniük a Kúria – az EUB-nak újabb joggyakorlatával is teljes mértékben összhangban álló – korábbi elvi iránymutatásai figyelembevételével.
A Konzultatív Testület megítélése szerint a szeptemberben hozott ítélet nem biztosít új vagy szélesebb körű jogalapot a fogyasztók számára a perlésre, ezért azon fogyasztók számára, akik eddig nem láttak indokot a perlésre, ez az ítélet sem szolgáltat alapot újabb perek indítására; a már folyamatban lévő perekben a testület pedig az eddigi iránymutatások szerinti elvek érvényesítését tartja irányadónak – írták.
Az EUB szeptember 20-án hozott ítélete kimondta: az árfolyamkockázat esetében nem elégséges, ha egy pénzintézet általánosságban írt arról egy kölcsönszerződésben. A luxembourgi központú testület álláspontja szerint a pénzintézetek kötelesek elegendő tájékoztatást nyújtani a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak. “E követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára” – fogalmaztak.
Az ügy előzménye, hogy két magányszemély svájci frankban nyilvántartott kölcsönre vonatkozó kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal. A szerződés értelmében a havi törlesztőrészleteket forintban kellett megfizetniük, de e részletek összegét a forint és a svájci frank aktuális árfolyama alapján számították ki. Ezenfelül a kölcsönfelvevők vállalták, hogy viselik a két pénznem árfolyamának esetleges ingadozásához kapcsolódó kockázatot. Az árfolyam későbbi jelentős megváltozása a fizetendő havi törlesztőrészletek összegének nagymértékű megemelkedését eredményezte.
Közben Magyarország 2014-ben olyan törvényeket fogadott el, amelyek a deviza alapú kölcsönszerződésekben megszüntettek bizonyos tisztességtelen feltételeket, az ilyen szerződések alapján fennálló összes fogyasztói tartozást forintosították, és elrendelték, hogy a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott árfolyamot kell alkalmazni. Az új törvények azonban fenntartották a magyar forintnak a svájci frankkal szembeni leértékelődése esetén fenyegető árfolyamkockázatnak a fogyasztóra terhelését.
A bíróság hozzátette, a jogalkotó érdemben nem változtatta meg a devizahitel-szerződések azon rendelkezéseit, amelyek szerint a forint és a kölcsönügylet alapjául szolgáló deviza árfolyamának a fogyasztó kárára történt megváltozásából előálló többletköltségeket egyedül a fogyasztó köteles viselni.
Végezetül az uniós bíróság megerősítette, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie, milyen, az árfolyamkockázaton túli esetleges tisztességtelen feltételek lehetnek a szerződésekben.
