A tartósan magas infláció erősíti a kamatemelési várakozásokat, noha elsősorban volatilis tételek emelték az inflációt az elmúlt hónapokban – fejti ki Tardos Gergely, az OTP vezető elemzője, aki az euróval szemben forinterősödésre, a dollárral szemben gyengülésre számít.
– A forint szempontjából lényeges, hogy az árfolyam a nyár elején a romló külső környezet hatására – itt elsősorban a török válság eszkalálódására érdemes gondolni, illetve az amerikai és európai kamatemelési várakozások erősödésére – érdemben gyengült. Ezzel a korábbi éveket jellemző 308-315-ös sávból átkerült egy új, az euróval szemben 315-330-as sávba, és az óta ezen belül mozog a globális kockázatvállalási hajlandóságnak és a hazai kamatemelési-várakozásoknak megfelelően – vélekedett.
Ahogy az elmúlt hetekben egy kicsit javult a befektetői hangulat a világban és erősödött a kockázatvállalási hajlandóság, a forint is erősödni tudott ezen a sávon belül. A technikai elemzés eszközei alapján az mondható, hogy rövid távon az erősödés jó eséllyel folytatódhat, és az árfolyam benézhet akár még a 320-as szint alá is. A felértékelődő trend tartósságát azonban megkérdőjelezi, hogy a világban elég sok olyan probléma van, ami a következő negyedévekben árnyékot vethet a globális fejleményekre és nyilván kockázatvállalás hajlandóságra. Az amerikai ciklus a végéhez közelít, a szokásosnál több aggasztó jel érkezik Kínából és kérdéses, hogy milyen irányt vesz az EU és az új olasz kormány költségvetési vitája.
Ami meglepő volt, hogy még a vártnál magasabb hazai inflációs adat ellenére is tudott erősödni a forint, mintha a befektetők nem is arra fókuszáltak volna, hogy mennyi is az infláció, hanem arra, hogy ez esetleg az MNB által előrevetített, 2019 második félévnél előbb ösztökélheti szigorúbb kamatpolitikára a Magyar Nemzeti Bankot.
– Olyan hangokat is hallani a piacról, hogy ez már az idén is megkerülhetetlen lesz.
– Azért vegyes a kép, mert egyrészt azt látjuk, hogy az infláció nemcsak, hogy meghaladja a 3%-os inflációs célt már az ötödik hónapja, hanem hónapról-hónapra rendre magasabb az adott hónapra vonatkozó elemzői várakozásnál. Ezek a havi különbségek pedig összeadva azt mutatják, hogy az inflációs meglepetés összességében jelentős. Egy fél évvel ezelőtt, májusban az elemzői konszenzus 2,7%-os inflációt vetített előre októberre, miközben a tényadat 3,8% lett. Viszont az infláció szerkezetét megvizsgálva nem arról van szó, hogy a viszonylag gyors emelkedő bérek és a nagyon erős keresletek miatt emelkedett a vártnál jobban az árdinamika, hanem arról, hogy olyan tételek emelték a vártnál jobban az árakat, mint az üzemanyag, illetve a szezonális élelmiszerek. Ezek a tételek pedig olyanok, amelyeknek az ára erősen ingadozik, és ha az egyik évben erősen felfelé húzzák az inflációt, akkor jó esély van arra, hogy a következő évben inkább lefelé húzzák azt. Ez az az inflációs helyzet, amire tipikusan a jegybankok nem szoktak reagálni.
Ennek ellenére a vártnál rendre magasabb, és immár az inflációs célsáv felső szélét közelítő árdinamika mindenkinek – jó eséllyel a jegybanknak is – borzolja az idegeit. Ennek oka elsősorban az, hogy olyan környezetben vagyunk, ahol az az inflációs várakozások horgonyait feloldhatják az olyan egyszeri, de egyidejű sokkok, aminek az év eleji árfolyamgyengülés importárakra gyakorolt hatása, a magasabb üzemanyagár és a magasabb szezonális élelmiszer ár. Az gazdasági növekedés ugyanis erős, a növekvő kereslet miatti egyre több a szűk kapacitás, ami a fenti egyszeri sokkokkal együtt meghozhatja az általánosabb kedvet az áremelésekhez, így növeli annak a kockázatát, hogy középtávon az infláció tartósan a cél fölé kerüljön. Ezért számít a piac arra, hogy a jegybank előrébb hozhatja a kamatemelési ciklust. Ugyanakkor én inkább arra számítok, hogy a jegybank tovább erősíti az infláció-ellenes retorikát és esetleg sor a szigorúbb monetáris politika irányába mutató szimbolikus lépésekre is, de a bankközi kamatok – és ezzel együtt a betéti és hitelkamatok is – jó eséllyel csak 2019 második felében indulnak emelkedésnek, a korábban vázolt pályának megfelelően.
– Mindezek mellett miként alakul a dollár-euró árfolyam?
– Amíg a tavalyi év az az euróról szólt, ami 1,05-ről egészen 1,25-ig erősödött a dollárral szemben, az idén megfordult a trend, mivel miközben az amerikai gazdaság az adócsökkentések hatására a vártnál jobban teljesített, az európai gazdaság visszalassult. A dollár felértékelődése a múlt héten is folytatódott, mert miután az amerikai jegybank felhívta a figyelmet arra, hogy az inflációs kockázatok miatt folytatódik majd a lendületes kamatemelési ciklus, a vártnál érdemben magasabbak lettek az ipari termelői árak is. Nem mellékesen ezen a héten jelennek meg az amerikai inflációs adatok, amelyekre érdemes lesz odafigyelni. Ha ezek az adatok is a vártnál nagyobb árnyomást tükröznek, akkor az erősíti majd a kamatemelési várakozásokat és a dollárt is, mert a piac egyelőre kevesebb kamatemelést áraz, mint amennyit a FED vetít előre 2019-re. Összességében a jelenlegi folyamatok alapján az euróval szemben a dollár az első körben az 1,12, sőt ha tényleg jól mennek a dolgok, akkor 1,08-ig is erősödhet. Mivel ez az euróval szemben nagyobb erősödés, mint amennyit a forinttól várunk, a forint a dollárral szemben várakozásaink szerint gyengül majd.
