A korona-krízis világossá tette, hogy a globalizált gazdasági világrend ingatag. A konjunktúracsomagok a kontinens belső fogyasztása felpörgetésével függetlenebbé tehetik Európát. A krízisből így megerősödve jöhet ki a kontinens. A tézist a ’European Council on Foreing Relations’ (ECFR) friss elemzése vázolja fel. De sikerül-e erről az északi tagállamok polgárait meggyőzni, akiknek konjunktúraélénkítést finanszírozniuk kellene?
A válság, mint esély
ECFR 2007-ben alakult, olyan nevekkel, mint Martti Ahtisaari, Joschka Fischer, és Mabel van Oranje:. A Wikipedia szerint a finanszírozást Soros György féle Open Society Foundations illetve a Communitas Alapítvány és Sigrid Rausing, az Unicredit, vagy az anyagi okok miatt megszűnt FRIDE
Mások mellett Olaf Scholz német pénzügyminiszter is úgy véli, hogy a krízis leküzdése pozitív impulzusokat adhat az európai integrációnak.
Az ECFR elemzése történelmi példára támaszkodik: az USA államiságát döntően erősítette meg, amikor a szövetségi kormány kezességet vállalt a tagállamok kolonialista időben felhalmozott adósságáért, majd ’amerikai-államkötvényekből’ finanszírozta a visszafizetésüket. Az ’euró-kötvény’ hasonló lendületet adhat az európai integrációnak – szól az érvelés.
A korona-krízis kezdetén hamar elmérgesedett a vita a válságmenedzselés módjáról és finanszírozásáról. Az integráció létjogosultságát kérdőjelezték meg északon és délen is. Az EU szétesésnek veszélyét látva a francia-német tandem gyorsan magához ragadta a kezdeményezést. Átfogó intézkedések tervével álltak elő, amelyekkel régi tabukat döntöttek meg. Például Berlin is rábólintott a közös európai adósságjegyekre.
Hiányzó társadalmi támogatás
Az ECFR tanulmánya egy friss, kilenc tagállamban készült, az EU népességének kétharmadát reprezentáló felmérést is tartalmaz. Ebből az agytröszt elemzői azt a következtetést vonták le, hogy a krízis a populizmusnak és az eurószkepticizmusnak adhat lökést.
Közösen kell-e finanszírozni a válságmenedzselést? – tették fel a kérdést a közvéleménykutatók. Csak azokban az országokban felelt a többség igennel, ahol a költségmegosztásból közvetlenül profitálnának. Az európai konjunktúra-alapok nettó befizetői közé tartozó tagállamokban sehol nem volt többsége a költségmegosztásnak. Az épp, hogy nettó finanszírozó Franciaországban is csak 47 százalék volt az igenek aránya.
Azokban a tagállamokban, amelyek jóval többet fizetnének, mint amennyit visszakapnának a konjunktúraalapokból még kevesebben voltak a támogatók: Németországban 43, a svédeknél 30, Dániában mindössze 24 százalék. Dániában még az Európa-párti kormányfő, Mette Frederiksen szociáldemokrata pártjának szavazói között sem volt a páneurópai válságkezelésnek nagyobb támogatottsága, mint a teljes népességben.
Az északi vezetők nem, illetve nem elsősorban a pénzt sajnálják. Attól tartanak, hogy az intézményesült ’euró-kötvények’ konzerválnák a déliek gazdasági lemaradását és versenyképtelenségét. Nem lennének strukturális reformokra, gazdaságfejlesztésre motiválva. Utóbbihoz készek lennének segítséget adni. Ezt tartják a szolidaritás egészséges, mindenki számára előnyös kifejezésének.
A biztosnak hitt bizonytalanná vált
Az exportorientált észak-európai gazdaságok a globalizáció és az azzal egyre szabadabbá váló kereskedelem nyertesei voltak. Megingott a stabilnak hitt gazdasági világrend, a koronavírus-járvány csak ráerősített: a nemzetközi politika és gazdaság két legfontosabb szereplője, egyúttal a legnagyobb felvevőpiacot jelentő Kína és USA erőteljes protekcionizmussal reagált.
Felértékelődött az európai piac. A világ országai a belső piacaikat védik. Igyekeznek kiszorítani az exportot. Európában viszont a belső jóval nagyobb a nemzeti piacnál. A kontinens országai közös piacot alkotnak. A tagállamok külkereskedelmének kétharmada már a járvány előtt is a többi tagállamába irányult. A franciák, a németek és a svédek a kivitt áruik 59 százalékát az európai partnereknél értékesítik. A dánoknál 61, az osztrákoknál 71, a hollandoknál 74 százalék az arány! A holland GDP 44 százalékát az Unión belüli export adja. Ausztriában 30, Németországban 21, Dániában 20, Svédországban 19 százalékot.
A külső piacok beszűkülését az északiak úgy tudnák ellensúlyozni, hogy még több terméket értékesítenek Európán belül. De aligha lesz ehhez elegendő fizetőképes kereslet, ha az EU-n keresztül nem segítenek a népegészségügyi- és gazdasági krízis által leginkább sújtott déli országokat talpra állítani. A dél megsegítése tehát – e szerint – az érvelés szerint az északi érdeke is. A pénz az olaszok és spanyolok fogyasztásán keresztül német és osztrák cégekhez folyna.
A jövő fontosabb a jelennél
A felmérésből azt is kiolvasták az ECFR elemzői, hogy az európai vezetőknek a válságmenedzselés közepette sem szabad megfeledkezniük a környezetvédelemről. Habár hónapok óta minden a koronavírusról szól, a megkérdezettek többsége továbbra is a klímaváltozást tartja a legnagyobb kihívásának. Ausztriában 71, Hollandiában 74, Dániában 83, Svédországban 84 százalék vélekedik így.
Az európaiak tehát fontosabbnak tartják a jövő kihívását a jelen krízisénél. Erre építve lehet változtatni a közös európai válságmenedzselés ellen közhangulaton – véli a tanulmány. Az európai vezetőknek meg kellene meggyőzniük a többséget, hogy az ’euró-kötvény’ és a konjunktúracsomagok a jövőt építik: A jelenleginél stabilabb lábakon álló gazdasági növekedés alapjait teszik le. Ezt a felmérés egy további eredményével igazolja az ECFR tanulmánya: Dániában és Svédországban, ahol a legnagyobb a környezetvédelem iránt elkötelezettek aránya, többen értenek egyet a déliek megsegítésével.
Viszont a tagállami és uniós vezetők az euroszkeptikusok malmára hajtják a vizet, ha továbbra is csak a szolidaritás fontosságát szajkózzák, anélkül, hogy megmagyaráznák, miért profitálna a segélyprogramokból az összes tagállam – vélik az agytrösztnél.
Az eurószkepticizmus sosem látott mértéket ölthet, ha a populistákként emlegetett pártoknak északon sikerül meggyőzniük az embereket, hogy a krízis miatt megcsappant adóbevételekből a saját gazdaságuk talpra állítása és az odahaza nehéz helyzetbe kerültek támogatása helyett a felelőtlenül költekező délieket kell támogatni. Délen pedig arról győzik meg a többséget, hogy az északi szolidaritás hiánya miatt nem tudnak talpra állni– hangzik a tanulmány prognózisa.
