Az újabban felfedezett földgáz-lelőhelyek megkavarták a mediterrán térség gazdasági-politikai viszonyait. A Földközi-tenger keleti részén talált gigantikus lelőhelyek arra ösztönözték az energiaszektor mega-vállalatait, hogy új szövetségeket kössenek. Az érdekek megmozdították az államokat is. Újragondolt együttműködések születtek, és viták generálódtak. Petrus Szabolcs összefoglaló írása.
Lelőhelyek és meglelőik
2015-ben az olasz energiakonszern, az ENI hatalmas földgázforrásra bukkant a Földközi-tenger fenekén. A ’Zohr’ 850 milliárd m3 gázt rejt 200 km-re az egyiptomi partoktól. Tehát 200 tengeri mérföldön belül van, ezzel az észak-kelet-afrikai ország ’kizárólagos gazdasági övezetébe’ tartozik és így a tengerjog szerint őt illeti a kincs.
Az ENI hatalmas kockázatot vállalt. A sikertelenséget milliárdjai bánták volna. „Az utolsó két hétben aludni is alig tudtam. Egyre mélyebbre fúrtunk, míg végül 600 méteren előtört a gáz. Hatalmas megkönnyebbülés volt” – meséli a projektvezető, Francesco Bertello a német közszolgálati rádió riporterének.
Mohamed Fouad, a legtekintélyesebb olaj- és gázipari folyóira, az egyiptomi ’Egypt Oil & Gas’ kiadója nem volt meglepve. „Több tanulmányból tudható, hogy komoly lelőhelyek vannak a régióban. A ’Zohr’ a második-harmadik legnagyobb lehet a Földön.”
Először 2009-ben bukkantak gázra a régióban. A ’Tamar’ és ’Levithan’ Izrael, az ’Aphrodite’ pedig Ciprus „kizárólagos gazdasági övezetébe” tartozik. Ezeket több felfedezés követte a tenger egyiptomi részén.
Akik együttműködnek, és aki nem
A Föld gázkészletének harmada Földközi-tenger keleti részé alatt rejtőzhet. A terület viszonylag kicsi és sok ország osztozik rajta. Többségük a kooperáció mellett döntött.
Hét érintett állam létrehozta az Eastern Mediterranean Gas Forumot (EMGF). A megállapodást 2019 januárjában Kairóban Ciprus, Egyiptom, Görögország, Izrael, Jordánia, Olaszország és a Palesztin Nemzeti Hatóság képviselői írták alá. „Az együttműködés minden, a régió jólétében és stabilitásában érdekelt állam számára nyitva” – áll az alapításkor kiadott nyilatkozatban. Ez a távol maradó és eddig a konfliktust élező Törökországnak szól.
Itália, mint tranzit és felvevő ország vesz részt az együttműködésben. Egy másik lehetséges vásárló, Németország tapogatózik. Peter Altmaier gazdasági miniszter februárban járt Kairóban. „Kiváló kezdeményezés. Egykori ellenségek válnak partnerekké a hatékonyabb kitermelés és értékesítés érdekében. A kooperáció egész Európa számára hasznos, biztosítaná a kontinens stabil és diverzifikált ellátását.”
Kairó esélyt lát
Egyiptom lehet az együttműködés motorja. Ennek érdekében javítja viszonyát az érdekelt EU-tagállamokkal és Izraellel is. A Nílus parti ország a 2011-es ’arab tavasz’ óta gazdasági és politikai problémákkal küzd. Kőolajkincse ellenére rendszeresek voltak az áramszünetek és az üzemanyaghiány. Megcsappant devizabevételeiből földgázbehozatalra is költenie kellett.
A 2013-ban katonai puccsal hatalomra került Abdel Fattah al-Sisi újraélesztette az olajipart, megindította a földgáz kitermelést és liberalizálta az energiapiacot. 2018 óta ismét exportra is termelnek az egyiptomiak. A bevételekből gazdaságfejlesztésre, strukturális reformok finanszírozására és támogatottságnak növelése érdekében szociális juttatásokra költ a rezsim.
Egyiptom a gázszállítás logisztikai központja szeretne lenne. Erre minden esélye megvan. Rendelkezik a gázt a könnyebb szállítás érdekében cseppfolyósító LNG-üzemekkel és szállítási infrastruktúrával; a Szuezi-csatornának köszönhetően ideális a földrajzi pozíciója; jelentős saját készletei vannak; nagy a belső kereslet; tapasztalt energiaexportőrként megvannak a szükséges nemzetközi kapcsolatai.
Egyiptom a térség állami közötti kooperációban is központit szerepet játszik. Kairó az EMGF központja. Szerződésben állapodott meg Ciprussal és Görögországgal a tengeri határokon fekvő lelőhelyek megosztásáról. Nicosia és Kairó között egy gázvezeték kiépítéséről is megegyezés született.
Ez fogja a gázt az ’Aphrodite’ lelőhelyről az észak-egyiptomi LNG-üzemekbe szállítani, hogy cseppfolyósítva hajóval továbbíthassák a vevőkhöz. Jeruzsálemmel kereskedelmi szerződést kötött Kairó. 10 év alatt 15 milliárd dollár értékben vásárolja meg Egyiptom az izraeli kutakból nyert gázt. Az arab ország nagyobb tapasztalatával és jobb kapcsolataival az energiaexport terén, valamint a szükséges infrastruktúrával jobb áron tudja majd továbbértékesíteni az izraeli földgázt.
Egyiptom ad otthont a világ legjelentősebb olaj- és gázipari kiállításának is. 2019 februárjában mindenki ott volt Új-Kairóban, aki számít az energiaszektorban: Shell, BP, DEA, Total, Apache, Chevron és ENI, ExxonMobil, Petronas, valamint a legfontosabb kitermelő és vásárló országok, az USA, Kína, Oroszország. A hatalmas rendezvénycsarnokban jól megfértek egymás mellett a konkurens vállalatok és az konfliktusban álló országok pavilonjai.
Törökország, a kockázati tényező
Csak Ankara veszélyeztetheti a kairói terveket. Törökország eddig elzárkózott az együttműködéstől. Maga akar kitermelési és logisztikai központ lenni.
„Az egyiptomiak kilátásai sokkal jobbak. Szinte minden fontos szereplővel együttműködnek, míg a törökök el vannak szigetelődve” – latolgatja az esélyeket Maria Moraeus Hanssen, az egyik legjelentősebb német energiacég, a Deutschen Erdoel (DEA) vezetője az ’Egypt Oil & Gas’-nak adott interjúban.
Nem véletlen, hogy a német gazdasági miniszter vezette delegáció, amelynek a norvég származású Hanssen is tagja volt Kairóba és nem Ankarába utazott.
A törökök minden bizonnyal tudják, hogy nemzetközi együttműködés nélkül rosszak az esélyeik, ki fognak maradni a nagy üzletből. Azonban a rossz politikai viszony Kairóval és Jeruzsálemmel akadályozza a kooperációt.
Az izraeliek gazdasági érdekeiket tartják szem előtt. Ezért együttműködnek a társág arab országaival. Erre példa a kereskedelmi szerződés Egyiptommal, és hogy hozzájárultak a palesztinok tagságához az EMGF-ben.
A ciprusi szál
A gáz felszínre hozta a már szinte feledésben merült évtizedes görög-török ciprusi-konfliktust. Törökország és a csak általa elismert Észak-Ciprus szerint a Ciprusi Köztársaságnak nincs joga szerződéseket aláírni és kitermelési licenszeket értékesíteni. Habár a lelőhelyek a dél-ciprusi partok előtt vannak, Ankara mégis úgy gondolja, hogy azokból a sziget északi részét ellenőrző török cipriótákat is részesedés illeti.
A törökök szerint ráadásul a ciprusinak mondott lelőhelyek részben nemzetközi vizek alatt fekszenek. Ciprus nem szárazföld, ezért nincs joga a 200 tengeri mérföldes ’kizárólagos gazdasági övezetéhez’ – érvel Ankara.
Nem csak beszél, cselekszik is. Török hajók május közepén próbafúrásokat kezdtek a ciprusi partoktól 60 km-re. Nicosia egyelőre visszafogottan reagál: Nemzetközi elfogatóparancsot adott ki a legénység ellen, de nem tett lépéseket ennek érvényesítése érdekében. Az EU, az USA és Izrael nagykövetei hivatalosan tiltakoztak az ankarai külügyminiszternél.
Ciprusi kormánytól a szigethez tartozó gázlelőhelyek feltárására, kitermelésére és az energiaforrás értékesítésére a norvég energiaóriás, a DEFA kapott megbízást. Az igazgatótanács elnöke, Symeon Kassianides nem érti a törököket: „Izolálódnak és így ki fognak maradni az üzletből. Remélem, hogy előbb-utóbb felülkerekedik a józan ész, a gazdasági érdek.”
Európa érdeklődik
A Földközi-tenger mindkét oldalán egyetértenek, hogy az európai országok lehetnek a gáz legfontosabb felvevői. A kontinensen stratégiai jelentőséget tulajdonítanak az üzletnek. Függetlenedni tudnának az orosz gáztól.
Németország 2022-ben leállítja az atomerőműveit és 2030-tól szénből sem akar energiát, ezért új forrásokra van szüksége. „A földgáz a klímát legkevésbé terhelő energiaforrások közé tartozik. Ezért versenyképes ajánlat esetén biztosan vevők leszünk” – mondta a német gazdasági miniszter az egyiptomi kollégájával folytatott megbeszélés után.
Peter Altmaier konkrétumokkal is szolgált: Németország legalább két LMG-üzem építésére készül, amelyekben a cseppfolyós formában érkező energiát gázzá lehet visszaalakítani.
Az EU klíma- és energiaügyi biztosa, Miguel Arias Canete 2017 óta tárgyalt Egyiptommal. Eddig egy szándéknyilatkozat aláírásáig jutottak: Az EU és Egyiptom stratégiai partnernek tekintik egymást, előbbi segít a kitermelési és szállítási infrastruktúra kiépítésében, utóbbi elsőbbséget és kedvező árakat biztosít az európai vevőknek.
Az amerikai szál
Az USA közvetlenül nem érintett a kitermelésben. Földrajzi távolsága és saját lelőhelyei okán felvevőpiacként sem érdekelt. Ennek ellenére aktív a földközi-tengeri gáz ügyében. Geostratégiai okokból előmozdítaná a kitermelő országok és az EU közötti együttműködést, hogy csökkenjen az öreg kontinens energiafüggősége Oroszországtól. Különösen az élénk német-orosz kooperációt, illetve az ennek keretében megépült, Oroszországot és Németországot közvetlenül összekötő ’Északi Áramlat’ gázvezetéket nézi rossz szemmel.
Washington az amerikai olajcégek bekapcsolásán keresztül akarja elősegíteni a ’East Med’ vezeték megépülését Ciprus és Görögország között. Ezzel közvetlen összeköttetés jönne létre a Földközi-tenger keleti medencéjének gázlelőhelyei és az európai vezetékhálózat között. Így a gáz a kontinens nyugati felét is elérné. Mamut beruházás: 1900km, 7 milliárd euró összköltség.
Az európai fogyasztók és a klíma
Ha a földközi-tengeri gáz eljut Európába, Oroszország komoly versenytársat kap. Túlkínálat lesz a piacon. Moszkva kénytelen lesz attraktívabb árral előállni. Így szinte biztos, hogy csökkeni fog a földgáz ára, ami kihatással lesz más energiahordozókéra is.
A földközi-tengeri gáz kitermelése és szállítása nem olcsó, lényegesen drágább, mint az oroszé. Azonban az érintett államok és a kitermelő cégek kooperációjával jelentősen csökkenthetők a költségek. Ezt tudják mindannyian, ennek bizonyítéka az EMGF megalapítása.
„A földgáz nagyobb hányada az európai energiamixben, különösen a szénerőművek gáz alapúvá alakítás jelentősen hozzájárulna a szénmonoxid kibocsájtás csökkentéshez” – áll a ’Egypt Oil & Gas’ folyóirat elemzésében. Így a fogyasztók mellett a környezet is nyertes lehet.
