A francia elnök átvenné a vezető szerepet Európában. Itália új kormányfője támogatja. Mario Draghi reméli, hogy francia-olasz motorja lehet az EU-nak Merkel őszi távozása után. Petrus Szabolcs elemez a nyugati sajtó közlései nyomán AzÜzlet.hu olvasói számára.
Videotelefon helyett személyes találkozó
Az Európai Központi Bank (EKB) első elnökének első külföldi útja olasz miniszterelnökként Párizsba vezetett. Jelzés értékű, hogy az utazási korlátozások és online megbeszélések idején egy miniszterelnök kisebb, mint egy héttel kinevezése után hivatalos külföldi útra indulnak.
Draghi elsődleges célja kormányfőként a mielőbbi források szerzése az EU krízisalapjából, a Recovery Fundból. Ebben Macrontól is segítséget remél. Párizs hónapok óta sürgeti Rómát, hogy jelölje ki a pénzek felhasználási területeit és alakítsa ki a hazai eljárási kereteket. A franciák több közös projektben gondolkoznak az akkumulátorgyártás, az elektromotorok fejlesztése és a hidrogén energetikai felhasználása területén. Francia-német együttműködés már mindhárom területen van. Párizs jó jelnek tartja, hogy az új római kormányba francia mintára a gazdaság ökologikus átalakításáért felelős tárca nélküli miniszter is bekerült.
Az olasz kormány másik prioritást élvező témájában, a COVID elleni harcban is partnert lát a franciákban. Közös oltóanyagbeszerzést terveznek.
Egy hullámhosszon
„A megbeszélésen világossá vált, hogy nagy az egyetértés és a bizalom az olasz kormányfő és a francia elnök között” – áll az Élysée-palota által a találkozó után kiadott közleményben. Nem lehet véletlen, hogy a kommünikében több fordulat is előkerült Macron 2017 szeptemberében a Sorbonne Egyetemen tartott előadásából az EU jövőjéről. „A magány nem erősíti a szuverenitást” – hangzott a beszéd kulcsmondata. Az akkor frissen hivatalba lépett francia államfő így fejezte ki, hogy a bezárkózás helyett a nyitásban látja a jövőt. Macron síkra szállt az integráció elmélyítése mellett és kijelentette, hogy Franciaország az ő vezetése alatt kész a folyamat motorja lenni.
Az se lehet véletlen, hogy ugyan ez a fordulat Draghi első beszédében is előkerült, amelyet az olasz törvényhozás előtt tartott. Ahogy ez feltűnt az olasz sajtónak, úgy minden bizonnyal nem kerülte el a francia elnök figyelmét se.
Francia – olasz tengely?
A kovácsolódó francia-olasz tengely felkészülés a Merkel utáni Európára. Az új együttműködés válthatja a német-francia tandemet. „Egy stabil olasz kormány stabilitást jelent az EU számára is” – idézik Macront. A francia elnök szerint az olasz kormány stabilitása azért is fontos, mert a nyáron kezdődő francia soros uniós elnökség alatt Párizs Rómával különösen szoros együttműködésre törekszik.
„Az európai álom álmodója” – mondta a francia elnök 2019 októberében Draghi-t méltatva, amikor az olasz szakember átadta az EKB vezetését Christine Lagarde-nak. Az olasz kormányfőnél kerek 30 évvel fiatalabb Macron nem tagadja, hogy felnéz olasz kollégájára. Úgy véli, hogy Draghi az EKB elnökeként rengeteget tett az EU-ért. Monetáris politikájával megmentette az eurót és ezzel az Uniót az összeomlástól, és egyúttal tovább mélyítette az integrációt. Macron szerint Draghi a jövő történelemkönyveiben egy kategóriába fog tartozni az integráció alapító atyáival, mint Jean Monnet, Robert Schuman és Alcide De Gasperi.
Kellemes emlékek és szoros kapcsolatok
Draghi jó emlékeket őriz az Élysée-palota korábbi lakójáról. Nicolas Sarkozy 2011-ben támogatta EKB-elnöki kinevezését és meggyőzte az eleinte szkeptikus Angela Merkelt is.
Draghi EKB-elnöksége alatt szinte végig szakmai konfliktusban állt az északi államokkal. A vitákban leginkább a jónevű francia közgazdászok támogatására számíthatott, máig jó kapcsolatot ápol többükkel. Közöttük van Olivier Blanchard és Benoît Coeuré valamint Arnaud Marès.
Abban, hogy Róma felértékelődött Párizs szemében szerepet játszhat, az új olasz kormányfő és Alain Minc baráti viszonyban áll egymással. A közgazdász, aki több gazdaságszociológiai bestseller szerzője, Macron legfontosabb tanácsadójának számít.
„Költsd a pénz, barátom!”
Macron Draghihoz hasonlóan úgy tartja, hogy különbség van jó és rossz célból felvett hitel között. Ez az álláspont a korona-krízissel összefüggésbe épített fontossá vált. „Költsd a pénz, barátom! Most minél többet kell kiadni, ha vársz, túl késő lesz! ” – mondta a válság kezdetén Draghi egy telefonbeszélgetésben a francia gazdasági miniszternek. Bruno Le Maire megfogadta a tanácsot és a sosem látott nagyságrendű pénzt különített el gazdaságélénkítésre.
Az olasz szakember nem sokkal később a kontinens minden vezetőjét bőkezű konjunktúra programok elfogadásra hívta fel.
„Cselekedjünk, tekintet nélkül az államadósságra!” – írta akkoriban a Financial Timesban megjelent vendégkommentárjában 2020 júniusában.
