2025 február 2-án átléptük az első mérföldkövet a mesterséges intelligenciára (MI vagy angolul AI=Artificial intelligence) vonatkozó uniós rendelet alkalmazása körében
Az Európai Parlament és a Tanács 2024. június 13-i (EU) 2024/1689 Rendelete a mesterséges intelligenciáról ugyan már 2024. aug. 01-én hatályba lépett, a jogalkotó azonban az alkalmazás körében lépcsőzetességet írt elő. Az első mérföldkő 2025. február 2. amikortól alkalmazandóak a Rendelet I. és II. fejezet rendelkezései, ami az alapokat jelenti, azaz a tárgyi és személyi hatályt, fogalommeghatározásokat és az MI jártasságra vonatkozó szabályokat, továbbá ezen időponttól alkalmazandóak az ún. tiltott MI-gyakorlatok, azaz azok az alkalmazások és rendszerek, amelyek “tiltó listára” kerültek. Ma, amikor az üzleti megoldások keretében a mesterséges intelligencia egyfajta nélkülözhetetlen elvárásnak tűnik, mégis alapvető kérdésekre nem tud az emberek nagy része válaszolni, még akkor sem, ha akár napi szinten használ MI-t.
Cikksorozatunkban a 2025. február 2-től hatályos alapvető rendelkezéseket vesszük górcső alá, ezzel is támogatva az MI jártasságot, amely egy olyan fogalom amellyel a jövőben mind a fejlesztők, mind a forgalmazók, mind pedig az MI rendszert alkalmazók körében egyre többet találkozunk majd.
MI egyáltalán a mesterséges intelligencia alkalmazás, vagy rendszer?
A mesterséges intelligencia említése szinte mindennapos, azonban kevesen értik és tudják, hogy pontosan miről is van szó. Az emberek leggyakrabban a robotokkal azonosítják ezt a technológiát, azonban a robotika és a mesterséges intelligencia nem egy és ugyanaz, jóllehet a robotika sokszor alkalmazza az MI rendszert. Ahhoz, hogy egyáltalán tisztában legyünk milyen rendszereknél is kell az MI szabályozást alkalmazzuk, tudnunk kell miről is van szó.
„MI-rendszer”: gépi alapú rendszer, amelyet különböző autonómiaszinteken történő működésre terveztek, és amely a bevezetését követően alkalmazkodóképességet tanúsíthat, és amely a kapott bemenetből – explicit vagy implicit célok érdekében – kikövetkezteti, miként generáljon olyan kimeneteket, mint például előrejelzéseket, tartalmakat, ajánlásokat vagy döntéseket, amelyek befolyásolhatják a fizikai vagy a virtuális környezetet”[1]
A fogalommeghatározáskor igyekeztek az MI rendszereket megkülönböztetni egyéb, hagyományosan már rendelkezésre álló és használt szoftverrendszerektől. Ezen megkülönböztetés egyik fő eleme az MI rendszer – mint gépi rendszer – azon képessége, amelyet következtetésnek hívunk. „A következtetés képessége egyfelől az olyan kimenetek – például előrejelzések, tartalom, ajánlások vagy döntések – előállításának folyamatára utal, amelyek befolyásolni tudnak fizikai és virtuális környezeteket, másfelől pedig az MI-rendszerek azon képességére, hogy bemenetekből vagy adatokból modelleket vagy algoritmusokat – vagy mindkettőt – tudnak levezetni.” A mesterséges intelligencia rendszerek tehát olyan szoftverek, amelyeket meghatározott módszer alapján hoznak létre, a következtetés képességével, amely segítségével explicit, vagy implicit módon meghatározott célkitűzések mentén történik a működés.
Az MI-rendszerek óriási hatékonyságát az adja, hogy ezen rendszerek következtetési kapacitása messze meghaladja az eddig megszokott és alapvető adatkezelés körét, “azáltal, hogy lehetővé teszi a tanulást, az érvelést vagy a modellezést.”
Az emberek félelme a gépek lázadásától abból fakad, hogy tartanak az önállóan működő gépek kontrollt vesztett elszabadulásától. Tény, hogy “az MI-rendszereket úgy alakították ki, hogy eltérő szintű autonómiával működjenek, ami azt jelenti, hogy tevékenységeiket illetően bizonyos mértékben függetlenek az emberi közreműködéstől és bizonyos mértékben képesek emberi beavatkozás nélkül működni. Az MI-rendszerek a bevezetésüket követően alkalmazkodóképességet tanúsíthatnak, amely a rendszer használat közbeni változását lehetővé tévő öntanulási képességekre utal. Az MI-rendszerek önállóan vagy termék alkotóelemeként használhatók, függetlenül attól, hogy a rendszert fizikailag integrálták-e a termékbe (beágyazott rendszer), vagy hogy anélkül szolgálja-e a termék funkcionalitását, hogy abba beépítenék (nem beágyazott rendszer)”[2]
A szabályozás lényege szerint az MI-rendszereket felhasználási céljuk és alkalmazási területük alapján kockázati besorolás szerint kell kategorizálni és ezen kategóriáknak megfelelő kockázatokhoz igazodó kötelezettségeket kell teljesíteni a fejlesztőknek, szolgáltatóknak és az alkalmazóknak egyaránt.
dr. Pokó Diána
Kire vonatkoznak a szabályok?
– az Unióban MI-rendszereket forgalomba hozó vagy üzembe helyező, vagy általános célú MI-modelleket forgalomba hozó szolgáltatók, függetlenül attól, hogy az említett szolgáltatók letelepedési vagy tartózkodási helye az Unióban vagy harmadik országban van-e;
– az MI-rendszerek azon alkalmazói, amelyek letelepedési vagy tartózkodási helye az Unión belül van;
– az MI-rendszerek azon szolgáltatói és alkalmazói, amelyek letelepedési vagy tartózkodási helye harmadik országban van, amennyiben az MI-rendszer által előállított kimenet használatára az Unióban kerül sor;
– az MI-rendszerek importőrei és forgalmazói;
– azon termékgyártók, amelyek a termékükkel együtt MI-rendszert hoznak forgalomba vagy helyeznek üzembe a saját nevük vagy védjegyük alatt;
– a szolgáltatóknak az Unión kívül letelepedett meghatalmazott képviselői;
– az Unión kívül tartózkodó érintett személyek.
Kire NEM vonatkozik a szabályozás?
– a kifejezetten a tudományos kutatás-fejlesztés kizárólagos céljára kifejlesztett és üzembe helyezett MI-rendszerekre vagy MI-modellekre, és azok kimenetére,
– azon alkalmazók kötelezettségeire, akik az MI-rendszereket pusztán személyes, nem szakmai tevékenység során használó természetes személyek, amely kivételi kör az adatvédelmi szabályozásból már ismerős lehet,
– a szabad és nyílt forráskódú licencek alapján kibocsátott MI-rendszerekre, kivéve, ha azokat nagy kockázatú MI-rendszerként, vagy az 5. cikk (tiltott alkalmazások) vagy 50. cikk hatálya alá tartozó MI-rendszerként hozzák forgalomba, vagy helyezik üzembe (átláthatósági követelmények).
Mit jelent az MI jártasság és mi vele a dolgunk?
Az MI jártasság megteremtése egy olyan alapelvi szintű követelmény, amely gyakorlatilag mindenkire vonatkozik és alkalmazandó. Ez egy olyan edukációs igényt jelent, amelyre az MI-t használó vállalkozásoknak mindenképpen reagálni kell, akár szolgáltatói, akár felhasználói oldalon.
„MI-jártasság”: olyan készségek, ismeretek és értelmezési képességek, amelyek lehetővé teszik a szolgáltatók, az alkalmazók és az érintett személyek számára, hogy – figyelembe véve az e rendelettel összefüggésben fennálló jogaikat és kötelezettségeiket – a megfelelő információk birtokában telepítsenek MI-rendszereket, valamint tudomást szerezzenek az MI lehetőségeiről és kockázatairól, és azon lehetséges károkról, amelyet az MI okozhat.
Az MI-rendszerek szolgáltatói és alkalmazói intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a tőlük telhető legnagyobb mértékben biztosítsák személyzetük, valamint a nevükben az MI-rendszerek működtetésével és használatával foglalkozó bármely más személy mesterséges intelligencia terén szerzett megfelelő szintű MI-jártasságát, figyelembe véve szakmai ismereteiket, tapasztalatukat, végzettségüket és képzettségüket, valamint azon körülményeket, amelyek között az MI-rendszereket használni fogják, és figyelembe véve azon személyeket vagy azon személyek csoportjait, akik tekintetében az MI-rendszereket használni fogják.”[3]
A kötelezettség teljesítéséhez tehát egyrészt az adott MI-rendszerhez igazodó MI-jártassággal kapcsolatos kompetenciák folyamatos mérésére, majd az ehhez kapcsolódó, az adott rendszerhez kötődően fennálló kötelezettségeket is figyelembe vevő, megfelelő ismeretanyag átadására egyaránt szükség van.
Szerző: Pokó Diána mesterséges intelligencia és technológiai szakjogász LL.M.
dr Réder Ügyvédi Iroda stratégiai és fejlesztési igazgató
Illusztráció: Freepik.com
