Változó kereslet. Mandula, szója, zab és társai – tejipari formaváltás?

A tejfogyasztás Európa szerte csökken. A növényi alapú tejtermékek viszont egyre népszerűbbek. A tejipar már érzi a hatásokat. Átalakulóban a szarvasmarha tenyésztés és a mezőgazdaság egésze. Magyar és Európai helyzetkép. 

A zabtej helyett a tehéntej lesz a luxuscikk?

A zabtej, amit a 1308/2013-as EU-rendelet szerint csak ’zabitalnak’ szabad nevezni, paradox módon belátható időn belül a tehéntej legfontosabb alternatívája lehet. Ha az EU a 2050-ig klímasemleges kontinens célját a mezőgazdaságban is komolyan veszi, luxuscikké válhatnak a klímát erősen terhelő tehéntej termékeket. A nagyságrendekkel jobb környezeti mérleget felmutató zabtej viszont fontos szerepet kaphat.

Zabtej inni ma még luxus. Nyugat-Európában ritkán kapni literjét 3 euró alatt. Magyarországon is 1.000 forint körül van az ára. Ezzel párhuzamosan a tehéntej literje Németországban 1 euró alatt van, ahogy nálunk is 300 forint. A jelentős árkülönbség oka a tehéntartóknak fizetett terület alapú uniós támogatás. E nélkül, a termelés környezeti költségeit is figyelembe véve, a tehéntej 3-4 euróba kerülne. Németországban az is mérsékli az árat, hogy a tehéntejre a kedvezményes, 7 százalékos áfa-kulcs vonatkozik. Az alternatívái a normál, 19 százalékos kulccsal adóznak.

Drága, mégis egyre népszerűbb – Olcsó, mégis egyre kevésbé fogy

A magas ár ellenére egyre népszerűbbek a növényi tejek. A mandula, szója, zab, mogyoró, kókusz, tönköly és más növényi tejek forgalma az elmúlt évben 40 százalékkal emelkedett Németországban! Nem csak a becslések szerint 1,5 millió Vegául, tehát mindenfajta állati eredetű termék nélkül táplálkozó fogyasztja. A háztartások harmada rendszeres vásárló. A növényi tejtermékek piaci részesedésük ennek ellenére még 5 százalék alatt van.

Miközben a növényi tejtermékek forgalma nő, az állatiaké csökken. Tavaly például 4 százalékkal. A ’90-es évek elején évi 60 litert fogyasztott az átlag német, napjainkban 50-et. A kereslet csak a biotermékek iránt nő.

Nem kell a tejipart félteni

„Tisztában vagyunk a folyamattal, de nem ijedünk meg” – mondja a 80 tejipari vállalatot, közülük a négy legnagyobbat tömörítő érdekképviselet, a németországi Tejszövetség elnöke. „17-szer annyi bevételünk van, mint az alternatív gyártóknak” – teszi hozzá Eckhard Heuser a német közszolgálati rádió, a DLF összeállításában. A 61 ezer német tejtermelő gazdálkodó 2019-ben 33 millió liter nyers tejet termelt.

A keresletcsökkenést részben a demográfiai változásokkal magyarázza Heuser. Az idősek kevesebb tejet isznak, ezért az elöregedő német társadalomban szükségszerűen csökken az átlagfogyasztás. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a legjövedelmezőbb tejtermékek, a sajtok és a vaj fogyasztása 2017 óta ismét nő.

A német tejtermelők helyzetét javítja az export egyre növekvő szerepe is. 2019-ben termékeik felét külföldön értékesítették. A legfontosabb piac Kína. Az ázsiaiak igazán csak most ismerik meg a tejtermékeket. Tradicionálisan nem részei a legnépesebb kontinens egyetlen nemzeti konyhájának sem. A német tejipar szereplő 2019-ben 28 milliárd eurót kerestek Kínában, többet, mint a megelőző 3 évben összesen.

A hagyományos tejipari vállalatok az alternatívok sikeréből is profitálnak. A növényi tej szegmens jellemzően kicsi, tőkeszegény szereplői nem rendelkeznek saját gyártósorral. Termékeik nagy részét a tehén-tejipari óriások csomagolják.

A nagyhal megeszi a kis halat

A kiváló exportüzletből elsősorban a nagyok profitálnak. A többségnek meg kell elégednie a német piaccal, ahol 30 cent a literének felvásárlási ára. Holott az előállítása 43 centbe kerül. A különbözetet ugyan kompenzálják az uniós támogatások, mégis évente a termelők 5 százaléka hagy fel a gazdálkodással. Tíz év alatt felére csökkent a számuk Németországban!

A tejtermelő gazdák harmadát, többségükben a kicsiket tömörítő érdekképviseleti szervezet, a BDM elnöke paradox módon éppen a busás támogatásokat fizető EU-t teszi felelőssé a gazdaságok megszűnéseséért. Hans Foldenauer szerint az uniós agrárpolitika fő célja az olcsó alapanyag biztosítása a tejiparnak és a kedvező áraké a vásárlóknak, hogy az Európán kívüli termékek versenyképtelenek maradjanak. Ezért Brüsszel a termelési kapacitás maximalizálására ösztönzi a gazdákat, akár az állatok, a természet és a fogyasztók egészségének rovására is. „Ebben egyre több gazda nem akar részt venni.”

Az alternatívok meghódítják a világot

Az alternatív tej világszerte egyre népszerűbb. Az elmúlt 20 évben megháromszorozódott a fogyasztás. A gazdáknak – az európaihoz hasonló szubvencionálása nélkül – növényi tejet termelni jobb üzlet, mint állatit. Az alapanyagok, mint a szója, a rizs és a legnagyobb mennyiségben felhasznált zab, olcsó termeszthetők.

Az alacsony termelési költségek nyomottan tartják a világpiaci árakat. A zabé például 0,60 euró körül van. Ezért az élelmiszeriparnak is jó üzlet a növényi tejtermékeket készíteni.

Ráadásul a növényi alapanyagok termesztésének pozitívok az agrártermészeti kihatásokra – mondja el Johannes Isselstein, a Göttingeni Egyetem agrárprofesszora a DLF összeállításában. Az elmúlt években csak Németországban 30 százalékkal, 160 ezre hektárra nőtt a zab termőterülete. Vetésforgóban, tehát évente más növényekkel váltva, termesztve javítja a talaj minőségét.

Jobb félni, mint megijedni

Bár a Tejszövetség elnöke szerint a tehenes gazdákat nem ijeszti meg a csökkenő német fogyasztás, az érdekképviselet mégis intenzív reklámkampányra készül. „A tehéntej egészséges! Újra tudatosítani kell azt, ami generációkon keresztül evidencia volt” – ismerteti Heuser a DLF riporterével a kampány fő üzenetét. „Vitaminok, ásványi anyagok és a fehérje természetes forrása.”

Sok baj van a tejjel?!

Az utóbbi évek ellentmondásos kutatásai elbizonytalanították a fogyasztókat. Téma lett az állati tej emberi szervezetre és a környezetre gyakorolt negatív hatása, valamint a rossz tehéntartási körülmények.

Sok szakember állítja, hogy az egyre több vegyi folyamattal járó tejfeldolgozás során az ásványi anyagot és vitaminok nagy része elveszik. Elismerik, hogy ezeket utóbb mesterségesen pótolják a gyártók, de kétségbe vonják, hogy ugyan olyan egészségessé változtatnák vissza a tejet, mint a feldolgozás előtt volt.

Sarkítás a kérődző tehén az egyik legnagyobb klímagyilkosként beállítani, ahogy ezt több környezetvédő teszi. Azonban kétségtelen, hogy egy liter állati tej előállítása háromszor annyi CO2 kibocsátásával jár, mint a növényi alternatíváké. Utóbbiak kapcsán meg kell azonban jegyezni, hogy Amerikában az alapanyagok, különösen a szója egyre gyakrabban génmódosított és a termőterület növelése érdekében irtják az esőerdőket. Az egyik legnépszerűbb növényi tej alapanyaga, a mandula termesztése pedig nagyon vízigény.

Isselstein professzor ezzel párhuzamba állítva az állati tejtermelésnek pozitív agrárökológiai hozadékairól beszél a rádióriportban: A teheneket tipikusan termesztésre alkalmatlan, parlagon álló területeken legeltetik. Így javul a talaj CO2 megkötő és csapadékvíz-elnyelő képességét.

Arany középút

A Göttingeni Egyetem tudósa mindezzel együtt biztos benne, hogy a fenntartható tejgazdálkodáshoz véget kell vetni a termelés maximalizálásának. A jelenlegi évi 10 ezer liter felének, 5 ezernek kellene lennie az egy tehéntől elvárt tejhozamnak. „Jól járnának az állatok, a fogyasztók és a gazdálkodók is.” Utóbbiaknak, mert megszűnne a túltermelés, emelkednének az árak. Uniós szubvenció nélkül is megérné tejet termelni. Isselstein szerint a hozamcsökkentés nem elég. A tehenek által a légkörbe juttatott CO2 mennyiségének csökkenéséhez elengedhetetlen az állomány csökkentése is.

„A növényi tejnek mindannyiunk táplálkozásában helyet kellene kapnia. Nem az állati tej helyett, a mellett” – zárul a német közszolgálati rádió összeállása az agrárprofesszort idézve.