Az építőiparban ugyan megkerülhetetlen az utazás, de a szociális távolságtartás és a fertőtlenítés nálunk így is alapkövetelmény, miközben kiemelten fontosnak tartom, hogy munkatársaim nemcsak szellemileg, mentálisan is jól viseljék ezt a nehéz időszakot – mondta AzÜzletnek Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője. Hozzátette: amit lehet, home office-ból intéz.
– Annak ellenére, hogy az építőipar jellege és termelő tevékenységünk okán megkerülhetetlen az utazás, döntően home office-ból végzem a munkám. A cég központjában nem tartunk meetingeket, se külsős, se belsős megbeszéléseket. Otthonról tartom a kapcsolatot és folytatom le a megbeszéléseket a kollégáimmal üzleti partnereinkkel. Emellett pedig szakkönyvekből és online módon képzem magam, illetve előadásokat készítek elő és magam is tartok képzéseket.
A különleges helyzetre való tekintettel a megszokottnál is jobban rajta tartom a kezem minden olyan folyamaton, amely a bevételt erősítheti. De e mellett rendszeresen utazom Sóskútra, ahol a termelőüzemünk működik, illetve járok Budaörsre, a központunkba, ahol néhányan még mindig dolgoznak a könyvelésben, a pénzügyön, a raktárban, illetve a vevők kiszolgálását végző logisztikán. Mindezt természetesen szigorú egészségvédelmi szabályok szerint teszik: mindenkinek maszkot kell viselnie és be kell tartania a szociális távolságtartás szabályait.
– Menedzserként mit tart most a legnagyobb kihívásnak?
– A folyamatos és visszajelzéseken alapuló, napi szintű, fél órás megbeszéléseket – ami korábban nem volt ilyen rendszerességgel – azért tartom a legfontosabbnak, mert a videokapcsolatban látni szeretném a munkatársaim arcát, tekintetét, meggyőződni arról, hogy cccban vannak. Ez azért lényeges, mert a munkatársaim is home office-ban vannak, ami nem könnyíti, hanem nehezíti a menedzserek életét és a Microsoft Teams alkalmazásával legalább valamelyest személyes kapcsolatba tudunk kerülni.
– A japánok talán szerencsésebbek most azzal, hogy náluk az üdvözlés, a meghajlással már eleve távolságtartó. Önöknek mennyire okoz nehézséget a kapcsolattartásban a személyes találkozások alkalmával is elvárt távolságtartás.
– Igazi nehézséget nem okoz, viszont nagyon fura. Ráadásul én szeretem az embereket, különösen a munkatársaimat ezért nagyon kemény dolog, hogy még kezet sem foghatok velük. De meghoztam, meghoztuk a kommunikációra ilyen helyzetben vonatkozó döntéseket, és bár szokatlan, semmilyen gondot nem okoz ez a helyzet. Mindenki megérti, hogy ez most így helyes, ezzel egymást védjük. Másképp kell fellazítani most a kommunikációt, nem kézfogással, öleléssel. A diskurzust kell egy kicsit barátságosabbá és közvetlenebbé tenni, és akkor semmi gond nem lehet ebből.
– Mennyire kellett átalakítania az otthonát, a technikai hátterét a home office-hoz?
– Mivel az adminisztratív munkatársaink nagy része home office-ban van, felmértük a helyzetet. A menedzsment többségének megvolt már a laptopja, de vannak olyan munkatársaink – például a pénzügyön -, akiknek nemcsak laptopot, hanem nyomtatót is vettünk. Úgy is fogalmazhatnék: első dolgunk az volt, hogy mindenkinek biztosítsuk azt, hogy otthon is tudjon termelni. Senkit se kelljen kényszerszabadságba taszítani, vagy elküldeni, mert mindenkire szükségünk van, és aki otthonról is el tudja végezni a munkáját, annak megteremtettük a technikai hátteret.
– Említette, hogy az utazás megkerülhetetlen, milyen elővigyázatosságra helyezi a hangsúlyt ilyenkor?
– Nagyon vigyázok magamra. Már az elején több szabályt is lefektettünk: bevezettem a kötelező maszk viseletet, a két méter távolságtartást és a gumikesztyű használatát. Ahol pedig nem használnak gumikesztyűt, ott bevezettünk, hogy archoz, orrhoz, szájhoz érni csak kézmosás után szabad. Addig tilos. Ezekhez a szabályokhoz én is szigorúan tartom magam. Nem azért, mert félek a vírustól, mert nem, hanem azért, mert, ha a tudtomon kívül bennem lappang valami, akkor én semmilyen kárt ne okozok másoknak.
– Személyesebb kérdés: Önt nagy futónak is tartják a szakmában. Megőrizte ezt a szokását?
– Természetesen. Minden héten futok négyszer, vagy ötször. Meg rendszeresen bringázom is. A sport szerintem most sem maradhat ki az ember életéből, sőt, most kell mindenkinek, aki teheti, hogy valamilyen úton-módon sportolni. Már csak azért is, mert ez a home office-osdi, ez az otthoni bezártság a fizikai mellett, az emberek mentális állapotát is nagyon nagy kihívások elé állítja.
– A Mapei anyacége ráadásul Olaszországban van, ahol a legszigorúbb karanténszabályok érvényesülnek. Miként tartották így a kapcsolatot?
– Telefonon kommunikálunk leggyakrabban, de videokonferenciákra is sor kerül. Az ő helyzetük sokkal rosszabb, mert ott csak lassan indul újra a gazdaság, teljes karantén, teljes kijárási tilalom van. De az olasz gyárak működnek, miközben mindenki, aki nem a termelésben dolgozik, home office-ban van. A legfontosabb azonban az, hogy a legnehezebb időkben sem adták fel, dolgoznak és ezzel fenntartották a céget és a munkahelyek ezreit.
