Rovatunkban – akár a mindennapi közérzetünket, életünket befolyásoló – üzleti-, munkahelyi kihívások megoldásáról kérdezzük a vezető menedzsereket, akiktől rövid, néhány mondatos, őszinte választ remélünk, “távirati stílusban” a megoldásaikról és annak indíttatásairól.
Ezúttal Gazsi Zoltán az Eisberg Hungary kft. ügyvezető igazgatója válaszol.
” Miként reagáltak, milyen változásokat hajtottak végre a tavaszi COVID válság és a karantén idején?”
o A kihívás igen összetett volt: magas higiéniai kockázatú üzem vagyunk, ahol éppen egy másfél milliárdos üzembővítés zajlott, emellett egy betegség miatt én is csak távolról végezhettem az irányítást. Február elejétől kezdve vezettünk be intézkedéseket, amelyeket később, a helyzet súlyosbodásával arányosan újabbak követtek.
o Az Eisberg csoport európai üzemeiben összehangoltan, folyamatosan követte és értékelte az aktuális helyzetet. Napi szinten tájékozódtunk a hivatalos szervezetek, mint például WHO egészségügyi világszervezet, a Magyar Kormány, a Nemzeti Népegészségügyi Központ útmutatásairól.
o Már január 28-tól elkezdődött a dolgozók tájékoztatása a koronavírussal kapcsolatos fejleményekről. A tájékoztatást folyamatosan sűrítettük, heti 3 hírt küldtünk, márciustól már naponta informáljuk dolgozóinkat a hírekről és a betegség megelőzésével, a betegség esetén szükséges teendőkkel kapcsolatosan. Az üzemben jól tudtuk kontrollálni a szükséges higiéniát, viszont a cél az volt, hogy otthoni körülmények között is tartsák be a dolgozók a szükséges megelőző óvintézkedéseket.
o Kommunikáció: A dolgozókat több csatornán keresztül informáltuk annak érdekében, hogy a hírek a teljes dolgozói körhöz fél napon belül eljussanak: akár munkában, pihenőnapon vagy szabadságon vannak. Leghatékonyabbnak a viber alapú vállalati chat bot, a “SaliKapitány” bizonyult. Az okostelefonon keresztül folyamatos információval látunk el minden kollegát – az okostelefonnal nem rendelkezők részére “mentort” jelöltünk ki, akik feladata az információ átadása volt.
o Higiénia: mi magas higiéniai szinten dolgozunk folyamatosan, emiatt sok változást nem kellett beiktatnunk. A legfontosabb változás a külső beszállítók, sofőrök szeparálása volt. Számukra mobilvécéket helyeztünk el, és szigorítottuk a dokumentumok átvételének folyamatát. Kiemelt figyelmet fordítottunk a személyi higiéniai eszközök, fertőtlenítők, takarítószerek használatára, az anyagok készletezésére: hetente készlet ellenőrzést végeztünk, 6 hónapra emeltük a biztonsági készlet szintjét.
o Termelés: a csökkent mennyiségű rendelések miatt a gyártást finomhangoltuk, a termékszortiment prioritásokat újragondoltuk. Vészhelyzeti gyártási terveinket felülvizsgáltuk, vészhelyzeti partnereinket teszteltük. Nyersanyagbeszállítókkal és logisztikai partnereinkkel napi kapcsolatban voltunk, gyorsan reagáltunk a változó helyzetre. A karton, a fólia készleteket növeltük, egyeztettünk alternatív megoldásokat. A dolgozói létszámot érintő esetleges változásokat felülvizsgáltuk: a kiemelten érintett dolgozókra fókuszált pótlási tervet egyeztettük.
” Mit tart a legnagyobb kihívásnak a karantén második hullámában? “
o Várható volt, hogy ez jönni fog. Azt azért nem gondoltuk, hogy ennyire terjed majd a vírusfertőzés, egy tavaszihoz hasonló hullámot vártunk. Mindenesetre augusztus vége fele már minden intézkedést azonnal aktivizáltunk, amelyeket tavasszal egy hónap alatt folyamatosan vezettünk be. Az emberek már tudták, mi fog történni. Mindenkit arra kértünk, azonnal jelezzen és maradjon otthon, ha tüneteket észlel magán, pedig sejteni lehetett, hogy a szokásos őszi vírusok, megfázások állnak a háttérben. A legnagyobb nyomást az okozta, hogy szeptembertől gyakran 20-25 ember esett ki a rendszerből, miközben senki nem volt koronavírusos egészen november elejéig. Túlórákkal, de kibekkeltük, az üzem fennakadás nélkül tudott működni. Novemberben 5 pozitív esetünk lett, szinte minden kollega iskolás gyermekeitől kapta el a fertőzést. Ez kivédhetetlen. Betartjuk a háziorvosi utasításokat, a karantént, az élet megy tovább. Miközben egy kollega kiesik, a másik épp tér vissza. Most vezetjük be, hogy pozitív tesztet produkálók esetén a cég megtéríti a táppénz és fizetése közötti összeget.
o Érdekesség, hogy a második hullám előtt végeztünk egy felmérést, mitől félnek a dolgozók. Mint kiderült, nem a munkájuk elvesztésétől, hanem attól, hogy bezárnak az iskolák, és tanulni kell megint a gyerekekkel. Ha ez a félelmük, erre kell megoldást adjunk: a Kórházsulival együttműködésben most szervezünk gimnazistákat és egyetemistákat, akik távoktatásban fogják az eisberges dolgozók gyermekeit tanítani.
” Mennyire alkalmazzák és mennyire tartják hosszútávon is fenntarthatónak a Home Office és a távmunka megoldást. (A kettő közül melyiket alkalmazzák?) “
o A home office véleményem szerint a bizalom jó próbája. Megbízunk-e kollegáinkban? Az üzemet nem tudjuk leállítani, a termelést nem lehet otthonról folytatni. Ugyanakkor arra is gondolni kellet, hogy a termelésben dolgozók ne érezzek úgy, hogy hátrányba kerülnek, mert az irodai alkalmazottak a home office-ban is lehetnek. A termelésben dolgozóknak is el kell fogadniuk azt, hogy mindent megteszünk a csapatért, ami megtehető, de az, hogy a dolgozó nem tud home office-ból salátát vágni, az nem azt jelenti, hogy a vevőszolgálatos ne menjen haza, és csinálja meg otthon a munkát. Hinniük kell abban, hogy bölcs döntéseket igyekszünk hozni annak érdekében, hogy megvédjük a csapatot a fertőzéstől, és ha valamit otthonról meg lehet oldani, azt oldják meg. Aki eddig egy napot volt home office-ban korábban, az kettőt lett vagy hármat is lehet, de ennek a meghatározását a középvezetőkre bíztam. Szerencsére ez eddig jól alakult, miközben az is látszik, hogy az emberek szeretnek bejárni. Ha megoldható, mindenki úgy dolgozzon, ahogy biztonságosabbnak érzi.
