Hogyan alkalmazkodhatnak a színházak az éghajlatváltozás megelőzéséhez? A brit rendező, Katie Mitchell és egy svájci színház új modellt dolgozott ki arra, miként lehet egy színházi produkciót környezetkímélő módon nemzetközi turnéra vinni.
2024-ig Katie Mitchell brit rendezőnő legújabb projektjét, a “Játék az élőknek a kihalás idején” (A Play for the Living in a Time of Extinction) című darabot 10 országban mutatják be. Ennek ellenére sem Mitchell, sem a szereplők vagy a stáb nem fog átlépni egyetlen határt sem.
A kísérlet a svájci Vidy-Lausanne Színház “Fenntartható színház?” elnevezésű kezdeményezésének része, amelyet 10 európai producer hálózatával közösen valósítanak meg. A New York Times írása szerint a megoldás lényege, hogy Mitchell létrehozott egy “vándorkottát” – egy olyan online kézikönyvet, amely részletes utasításokat tartalmaz a produkció minden apró aspektusára vonatkozóan -, amelyet minden egyes állomáson a helyi színházakban, a helyi művészeknek adnak át.
Akik maguk is rendelkeznek kreatív kontrollal. Mert a “Játék az élőknek a kihalás idején” című darab, amely Miranda Rose Hall amerikai drámaírónő monológja – ami egy fiatal színházi dolgozóról szól, aki számot vet az ember által okozott környezeti károkkal – mindenhol más rendezővel és megjelenéssel kerül színre. A zéró utazás iránti elkötelezettség pedig része a színháznak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra tett erőfeszítéseinek, mondván az elmúlt években egyre több művész és színház kezdte újragondolni a hasznos, ám környezetvédelmi szempontból költséges nemzetközi utazásoktól való függőségét.
A milánói Piccolo Teatróban, márciusban tartották meg a projekt első külső előadását. Mitchell vízióját a római lacasadargilla kollektíva értelmezte újra és Lisa Ferlazzo Natoli, aki a milánói változatot rendezte, stílszerűen “Model Zero”-nak nevezte Mitchell produkcióját, hozzátéve: a fenntartható megoldás keretében úgy érzi, ő és Mitchell a távolból társrendezőként viszik színpadra a zöld elkötelezettségű darabot.
Kocsis Erika
