Továbbra is hatályban marad a meghatározó orosz és krími politikai-gazdasági vezetőkre vonatkozó beutazási, valamint az ipari és mezőgazdasági termékek széles körét érintő szállítási tilalom. A német világvállalatok ellenzik a szankciókat. Sokan meg is szegik a tilalmat – szisztematikusan. Az állam pedig szemet huny.
A német kormány annak ellenére támogatta a korlátozások fenntartását, hogy komoly lobbierővel rendelkező nagyvállalatok szívesen látták volna a felfüggesztésüket, vagy legalább a lazításukat. A Siemens elnöke például sosem titkolta, hogy cégének fontos az orosz piac.
„A büntetőintézkedések ügye csak politikai kérdés. Látni kell, hogy mi Oroszországban sokaknak munkát, megélhetést biztosítunk” – nyilatkozta Joe Krieges 2014-ben, a szankciók bevezetése után. Szavai komolyságát megerősítendő nem sokkal később Putyinnal tárgyalt Moszkvában. Mialatt a magyar agrár- és élelmiszeripar az orosz piac elvesztését sínyli, megalapozott a gyanú, hogy német világcégek 2014-es bevezetésük óta szisztematikusan megszegik az EU szankcióit. A német állam pedig az uniós rendelet szerint a kötelessége, a szankciósértők büntetőjogi üldözése helyett hallgat.
Az EU továbbra se tekinti az Orosz Föderáció részének a Krím-félszigetet. Ezt fejezi ki az is, hogy külön jogszabály rendelkezik az agresszor Oroszország és a szeparatista Krím elleni kereskedelmi-, és gazdasági korlátozásokról, valamint beutazási tilalmakról. Ezek a félsziget vonatkozásában jóval szigorúbbak és szerteágazóbbak, mint Oroszország esetében. A német világcégeket elsősorban a Krímet érintő szekciók megszegésével gyanúsítják a civil szervezetek és a sajtó.
Titánszállítmányok a Krímbe
Sok jel utal arra, hogy német fuvarvállalatok közreműködésével 2017-ben több 10 ezer tonna norvég titánérc érte el a Krím-félszigetet. A cégek és a német vámhatóságok is azzal védekeznek, hogy a rakományok minden alkalommal a szállítóleveleken feltüntetett oroszországi célállomásra érkeztek. A probléma, hogy itt nem a szárazföldre, hanem orosz hajókra rakodták át a titánt, hogy aztán ezek a mindössze 20 km-re fekvő Krímbe szállítsák. „Honnan tudhattuk volna, mi történik az átadás után a rakománnyal? Ez egyébként sem a mi felelősségünk” – nyilatkozta az egyik hajótársaság, a Hansa Heavy Lift.
Bonyolult az eset jogi megítélése. Oroszországba hadászati termékeket és alapanyagokat tilos szállítani. Ebbe a kategóriába tartozik a nem csak a hadiiparban hasznosított titánt? A Krím esetében viszont egyértelmű a helyzet. A titán kifejezetten szerepel a tiltott termékek listáján.
Az esetet napvilágra hozó orosz civil szervezet, a Black Sea News aktivistái folyamatos megfigyelés alatt tartják a régió hajóforgalmát. Szerintük mindegy, mi szerepel a szállítólevélben. „Nyilvánvaló, hogy Oroszországnak, amely jelentős készletekkel rendelkezik az Urálban, semmi szüksége külföldi titánra. Nem úgy a Krímnek. A régió legnagyobb munkaadója egy titán feldolgozó üzem. A félszigeten viszont hiányzik a nyersanyag. Oroszországgal nincs szárazföldi összeköttetés, ezért a titánt tengeri úton, Európából kell behozni” – nyilatkozta Andrij Klymenko, a civil szervezet vezetője.
Tekintettel arra, hogy Norvégia is csatlakozott az EU szankcióihoz, az ottani hatóságok nyomoznak az ügyben. Németországban a hamburgi ügyészség még csak a feljelentés vizsgálatánál tart. Siemens és a gázturbinák
Az ügy nem új keletű. 2015-ben az orosz állam tulajdonában álló Rostec egyik leányvállalata 200 millió euró értékben rendelt gázturbinákat a világszerte 500 ezer embert foglalkoztató német elektronikai cégóriástól. Az üzlet a kezdetektől fogva gyanús volt. Egyrészt, mert közbeszerzés nélkül köttetett, és csak egy orosz gazdasági napilap, a Vedomosti jóvoltából vált nyilvánossá. Másrészt, mert a szerződésben rendeltetési helyként a Krímmel szembeni, attól légvonalban csak 20 km-re fekvő, de már orosz Taman-félsziget szerepelt.
Az üzlet jogellenessége nyilvánvaló. Tamban nem épült erőmű. Nem úgy a krími Szimferopolban és Szevasztopolban. Viszont az EU szankciói tiltják az európai cégeknek a közreműködést a krími infrastruktúra, különösen az energiaellátás kiépítésben.
Ráadásul a turbina ügyletnek a gazdasági mellett a politikai jelentősége is nagy. Ezt mutatja, hogy Putyin személyesen fogadta a Siemens-vezért. Ukrajna ugyanis a Krím annexiója után megszakította a félsziget energiaellátását. Az oroszok rögtön erőmű-építésbe kezdtek, de hiányozott a lényeg, a turbina. Ukrajnában nagy a felháborodás. Úgy látják az infrastruktúra újraépítése a félsziget Oroszországba integrálásának fontos eszköze. Ha a Siemens büntetlenül szállíthat a Krímbe, mi tartana vissza más európai cégeket? – teszik fel sokan a kérdést Ukrajnában és Németországban is.
Miután az ügylet jogellenessége nyilvánvalóvá vált, és politikai botrány lett belőle, a Siemens bírósági úton próbálta visszakövetelni a turbinákat. A sikerre esélye sem volt. Mintha a cég előre el akarta volna veszteni az esetleges későbbi pert, egy nemzetközi fórum helyett egy moszkvai bíróság joghatósága került a szerződésbe. Felettébb felelőtlen és szokatlan egy nagy értékű nemzetközi üzletkötésnél. A Siemensnél azzal védekeznek, hogy az orosz fél kifejezetten megígérte, hogy a turbinák nem kerülnek a Krímbe. Ezt Putyin egyébként a német gazdasági miniszternek is megerősítette.
A német óriáscég, hogy mutassa, komolyan veszi a szankciókat, nem vett részt a turbinák beépítésében. Erre az orosz szakembereknek nem is volt szükségük. A termékeket beépítették, az erőművek működnek. A moszkvai bíróság egyébként éppen erre hivatkozva jutott arra a következtetésre, hogy a turbinákat átépítették, így már nem is az eredti termékekről van szó. Jogsértés tehát nem történt, az áru nem jár vissza. Ezzel a Siemens részéről lezártnak tekintik az ügyet. Nem látják, miért kellene az orosz szószegésnek és a bírósági eljárásnak az amúgy kiváló oroszországi kapcsolatok végét jelentenie. Business is usual…
Jogsértés a fellegek felett
Az EU-rendelet értelmében a Krímet légi úton csak Ukrajnából szabad megközelíteni. Ehhez természetesen nem tartják magukat az orosz regionális légitársaságok és az állami tulajdonú Aeroflot sem. A következmény a légitársaságok kitiltása lenne az európai repterekről. Brüsszel azonban inkább behunyja a szemét. Attól tart, hogy – különösen az Aeroflotot is érintő – szankcionálás esetén az oroszok egész légterüket lezárnák az európai légitársaságok előtt.
Jogsértés a mindennapokban
Kisebb gazdasági jelentősége, de annál látványosabb további három, a világon mindenhol ismert német cég, az Adidas, a Puma és a DHL ügye. A világ két vezető sportruházati termék gyártójának üzletei a tilalom ellenére is tovább üzemelnek a Krím nagyvárosaiban. A nyilvánvalót a cégek sem tagadják. Arra hivatkoznak, hogy franchise rendszerben működnek. A világszerte 350 ezer főt foglalkoztató nemzetközi szállítmányozási konszern, a DHL pedig minden további nélkül vállalja küldemények szállítását a Krím-félszigetre. A német posta, a Deutsche Post leányvállalata a divatcégekhez hasonlóan védekezik: a szolgáltatást helyi alvállalkozók bonyolítják; a DHL közvetlenül nem tevékenykedik a Krímben.
A nagyoknak követőik akadnak?
A jogsértések tényénél és gazdasági relevanciájánál is súlyosabb társadalmi üzenetük: a Siemens és a hajótársaságok az üzleti élet, míg a divatcégek az átlagember számára teszik nyilvánvalóvá, hogy egy multinacionális óriáscég bármit megtehet.
Így nem meglepő, hogy a kis és középvállalatok is felbátorodtak (kkv). Az orosz piacra specializálódott német befektetési tanácsadók ajánlataikkal kifejezetten a német kkv-kat célozzák meg: 10 évig ingatlan-, 3 évig társasági adó mentesség, a nyereségadó pedig csak 2 százalék!
Tippeket is adnak, miként lehet a tőkebeviteli tilalmat kijátszani: ingatlant például nem közvetlenül, európai magán-, vagy jogi személyként, hanem a Krímben alapított cégen keresztül kell vásárolni, a tőkét pedig egy oroszországi bank közbeiktatásával átutalni. A német közvetítők elsősorban gasztronómiai és egészségügyi vállalkozásokat csábítanak – a nem utolsó sorban a Kreml masszív propagandájának köszönhetően – az oroszok körében népszerű turisztikai célpontnak számító Krímbe.
