A hazai autósok is üzemanyag árcsökkenéssel számolhatnak, de a világpiaci 10 dolláros áresés hatása nálunk mérsékeltebb lesz – állítja Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője, aki szerint a korábbi felfutó kereslet csökkent, de a világpolitika továbbra is rányomja bélyegét az olaj árára.
– Az elmúlt három-négy hétben, gyakorlatilag október eleje óta az idei esztendő legnagyobb áresését produkálta az olaj piaca, aminek azt gondolom, a fő oka az volt, hogy a folyamatos keresletnövekedésbe vetett hit kezd megtörni – mondja Pletser Tamás. – Az olaj áremelkedésének legfontosabb oka ugyanis a kereslet elmúlt 3-4 évben megmutatkozó masszív megugrása volt. És ha megnézzük még a nyári riportjait is a Nemzetközi Energiaügynökségnek, az IEA-nak, akkor azt látjuk, hogy 2019-re még nagyobb növekedést is becsültek, mint 2018-ra – ami pedig most kezd megtörni. Más kérdés, hogy az IEA legutóbbi jelentése is már egy csökkenő keresletről beszél, és közben egyre inkább kezdenek olyan tényezők is előtérbe kerülni, amelyek ezt a masszív keresletnövekedést visszavethetik.
A kereslet visszaesésének oka egyrészt a magas árakban keresendő, amit nagyon sok fejlődő piac nem bír elviselni. A másik ok az Amerika és Kína közötti kereskedelmi háború következménye. Egyrészt az, hogy az amerikai szankciók miatt visszaeshet a kínai gazdaság növekedése, másrészt az, hogy ha a kínai kereslet visszaesik, akkor az Kínán keresztül az egész távol-keleti térséget visszahúzza. Az elmúlt években pedig Kína és India volt a legnagyobb növekedési forrása az olaj keresletnek: az elmúlt 3-4 évben ez a két ország adta a globális kereslet növekedésének 70%-át.
– Az olaj áránál mindig nagy szerepük van a globális politikai változásoknak. Van-e hatása például Dzsamál Hasogdzsi szaúdi ellenzéki újságíró isztambuli meggyilkolásának?
– Igen. Ugye a kereseti oldal mellett a másik fő dolog a kínálati oldal. Ez inkább a látványosabb dolog. Nyilván ebben a tekintetben ez az esemény nagyon fontos tényező volt, mert gyakorlatilag elvette a jogalapját annak, hogy a szaúdiak elkezdjenek keménykedni az USA-val szemben. Az ugyanis nagyon nagy talány, hogy a szaúdiak valójában mennyi olajat tudnak kitermelni. Most olyan napi 10,7 millió hordóról beszélünk. Ők azt mondták, hogy akár 12,5 millió hordóra is növelhetik a termelésüket. A júniusi orosz-szaúdi megállapodás alapján egyébként ők elvileg annyit termelhetnek, amennyit akarnak. Most, azzal, hogy Trump is megvádolta őket ezzel a gyilkossággal, és szankciókat helyezett kilátásba, a szaúdiaknak a kitermelés befolyásolásával kapcsolatos politikai zsaroló ereje az Egyesült Államokkal szemben elporladt, és az USA elvárhatja, hogy a szaudiak annyit termeljenek, amennyit bírnak.
– És milyen hatása lehet az amerikai időközi választások eredményének és az Irán ellen most élesbe fordított szankcióknak?
– Az Irán elleni szankciók hatására már beindult az Iránból származó importok csökkenése, de azt is látni kell, hogy nyolc országnak ideiglenesen felmentést kapott az Egyesült Államoktól. Ugyanakkor az egyértelműen látszik, hogy Irán már most is bajban van, és már a szankció belengetése is olyan egy millió hordóval visszavetette az exportjukat: napi 2,4-ről most nagyjából 1-1,5 millió hordóra csökkent ez az export. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy ez egy kicsivel azért jobb, mint amire a piac mondjuk egy hónappal ezelőtt számított. Tehát a kínálati oldalon egyrészt az a fő változás, hogy Szaúd-Arábia várhatóan tényleg annyit fog termeli, amennyi csak – a szó szoros értelmében – kifér a csövön. Másrészt az iráni termelés csökkenés sem lesz annyira drasztikus mértékű, mint amilyenre a piac számított. Mindeközben pedig a kereseti oldal a korábbi várakozásoknál gyengébb lesz és összességében ennek köszönhető, hogy a korábban eléggé túlvett – vagyis az erőteljes kereslet által dominált – olajpiacon egy elég komoly, több mint 10 dolláros hordónkénti árcsökkenés következett be.
– Ami külön érdekes: rég nem volt ekkora olló a dízel és a nálunk akár 30-40 forinttal olcsóbb benzin ár között.
– Ez annak köszönhető, hogy a dízelből globálisan is hiány van. Benzinből meg többlet. Ez a tendencia pedig már évek óta megfigyelhető. És ha megnéznénk az adók nélküli árakat, a különbség még nagyobb lenne, mert a benzin jobban adóztatott termék, mint a dízel. Illetve van még egyéb tényező is. Az, hogy miként arról már szó esett, 2020-tól lesz egy új hajózási standard. Ez a bizonyos IMO 2020, a nevéből eredően, 2020. január 1-jétől lép életbe. Lényegében megszünteti a magas kén tartalmú fűtőolaj felhasználását a hajózásban, aminek részben az lehet a hatása, hogy a kereslet még inkább a dízel irányba fog áttolódni. Ha ez bekövetkezik, akkor ez a fajta árrés még jobban megnyílhat. Tulajdonképpen ezt árazza már be most is a piac.
– Nem lehet elég korán kezdeni?
– Az, hogy a 2020-tól várható hatások már a mostani termelésre és a mostani készletekre is hatnak, azzal magyarázható, hogy mindenki megpróbálja a dízel kihozatalát – vagyis vásárlását – maximalizálni, mert a jövőbeni árakból az egyértelműen látszik, hogy a dízel ára magas lesz. Ezt pedig részben már most is lereagálja a piac. De van még egy alapvetően fontos tényező is: az, hogy a dízelből hiány van, benzinből meg némileg többlet. Európára ez különösen igaz. Emellett azt is látni kell, hogy a dízel alapvetően a gazdasági növekedéssel függ össze, mert a fő felvevőpiaca a szállítás, az infrastruktúra, a mezőgazdaság. A benzin viszont nagyon erőteljesen a személygépkocsikhoz kötődik. Vagyis, ha a fogyasztói kereslet csökken, az a benzinre hat jobban, ha pedig a gazdasági növekedés esik vissza, az inkább a dízel keresletben mutatkozik meg.
– Az elég jelentősnek mondható 10 dollár körüli olajár esés hatása mikor jelentkezhet a hazai kutaknál?
– Biztosan érződik, bár őszintén szólva magam is csodálkozom, hogy még nem nagyon látszik. Ennek persze részben az az oka, hogy a dollár viszonylag masszív és erős. Az erős dollár miatt pedig ez a hatás kicsit tompán jelentkezik nálunk. De már azért jelentkezett – az utóbbi pár hétben néhány forinttal már így is csökkent az üzemanyagok ára –, és ez még inkább érezhető lesz. Ugyanakkor azt is fontos megemlíteni, hogy a termékárak jelentősen eltérhetnek az alapanyagártól, amire jó példa a dízel ára és az olajár közötti különbség. Amióta én figyelem ezt, ez 25 és 5 között változott hordónként, dollár/hordónként, ami azért nagyon nagy a különbséget jelent. Ha tényleg gyengül a kereslet, amire vannak látható jelek, akkor a dízel és az olaj ára közötti különbség jelentősen szűkülni fog. A nagyon magas olajár időszakában, tehát szeptemberben a finomítói haszonkulcsok, a marzsok is nagyon összementek. Mert mi autósok nem olajat veszünk, hanem terméket: a dízel meg a benzin a kész főtermék. A dízel és a benzin, illetve az olajár közötti árkülönbség az nagyrészt a finomítói árrésből adódik. Ez az, ami most nagyon összecsuklott. És most, amikor elkezdett az olaj ára esni, ezek a termékek – a dízel és a benzin ára – nem követték teljes mértékben az olajár alakulását. Tehát most például a finomítók haszonkulcsa 7-8 dollárra nőtt – ez korábban 2 dollár volt, mondjuk szeptember végefele. Ebből ered, hogy amíg az olaj ára 10 dollárral csökkent, a termékek ára átlag 5-tel.
– Ez olyan, mint amikor a sertéshús áfája lecsökkent, de a pultoknál mégsem lett kisebb az ár, mert a feldolgozók és a kereskedők lenyelték a különbséget?
– Hát igen. Csak azért azt hozzáteszem, hogy a 2 százalékos finomítói haszonkulcs abnormálisan alacsony volt. Tehát itt azért az elmúlt egy év átlaga az olyan 4-5 dollár között volt. Ezért azt gondolom, hogy most inkább normalizálódott a piac. Ugyanakkor a hazai árak már csak a forint-dollár árfolyam alakulása, a stabilan magas dollár árfolyam miatt sem csökkennek jelentősebben.
– Ezek után mire számítsanak az autósok?
– Az üzemanyag árak enyhe csökkenésével érdemes számolni. Hozzáteszem azt is, hogy a piac kicsit már be is árazta a fenti tényezőket, miközben a pénzügyi befektetők által a magasabb olajár irányába indított pénzügyi spekuláció is véget ért – vagyis a piac normalizálódott. Így egy esetleges rendkívüli helyzetet nem számítva, további, jelentős olajáresésre már nem számítok. De nagyon kíváncsian várja a piac, hogy például mennyit tud valójában Szaúd-Arábia termelni és, azt, hogy miként alakul az amerikai-kínai viszony. Ezek mind alakíthatják még az olaj árát a közeljövőben.
