Az önellátás jelentősége az elmúlt időben látványosan megnövekedett. Rosznáky-Barna Péter kertészmérnök szerint a díszkertek népszerűsége visszaszorulóban van és a közeljövőben a gyümölcstermő erdőkerteké lesz a főszerep. Mint mondta, november elején kezdődik a faültetés főidénye, a munkálatokkal több okból sem érdemes kivárni a tavaszt.
Az utóbbi időben egyre többen próbálnak egészségesebb és magasabb minőségű életet élni, ezért az önellátás felé fordulnak. Napjainkban rég nem látott mértékű azoknak az embereknek a száma, akik valami hasonlóban gondolkoznak napjaink és az elmúlt évek világméretű változásainak hatására.
Rosznáky-Barna Péter kertészmérnök úgy fogalmazott, a XXI. század elején hatalmas kultusza lett a dísznövényeknek, a hobbikertészek inkább adtak a látványra. Most azonban fordulóponthoz érkeztünk: a dísznövények mellett a haszonnövények, köztük a gyümölcstermők jelentősége felértékelődik. A régmúltból merített tapasztalatokra támaszkodva a természettel összhangban az élelmet és a szépséget biztosító erdőkertek kerülnek előtérbe.
„A gyümölcsfák és a gyümölcstermő növények (Lánycsecsű alma, Bőralma, Kieffer körte, Feketicsi meggy) között is számtalan olyat lehet találni, mely simán megállja a helyét bármelyik díszkertben. Ezek az ellenálló gyümölcsfajták nem csak fontos élelemforrások, de a növény virága és egyéb megjelenési formái is gyönyörködtetnek. Ráadásul a technológia fejlődésével olyan új, a betegségekre rezisztens fajtákat hoznak létre, melyek kevésbé igénylik a törődést is” – mutatott rá a több évtizedes múlttal rendelkező Csodakertész alapítója.
Kérdésre válaszolva elmondta, a faültetésnek alapvetően az ősz és a tavasz a két főszezonja, de előbbi mellett szól, hogy a november tájékán elültetett növények gyökere télen megindul a földben, ezért jóval előrébb is jár fejlettségben március-áprilisra.
Hogyan kezdjünk hozzá saját erdőkertünkhöz
Rosznáky-Barna Péter mindenkinek azt tanácsolja, először nézzen szét a környéken, milyen gyümölcstermő növények vannak a közelben, a szomszéd kertben. Érdemes lehet megkérdezni az idősebb generáció képviselőit is arról, miért éppen azokat a fajokat ültették. Ha mindenhol díszkert van, vagy egyáltalán nem is gondozzák a kerteket, akkor a szakértők a terület jellemzői alapján tudnak tanácsot adni arra vonatkozóan, milyen fajtát lenne érdemes ültetni.
„Gondoljunk bele, hogy a kiválasztott növény az eredeti élőhelyén hol fordul elő. A réten, ahol reggeltől estig tűzi a nap, vagy egy erdőben, ahol részlegesen éri csak a fény. Ezért is nehéz például áfonyát termeszteni, mert klasszikusan egy erdei aljnövényről van szó különleges talajigénnyel, amihez igencsak bonyolult megteremteni a feltételeket a kertben. Ezért helyette jó választás lehet inkább a sokkal egyszerűbb gondozást igénylő mézbogyó” – fogalmazott a kertészmérnök.
Tanuljunk az őseinktől
A XlX. század közepéig a Kárpát-medence természetes faállománya nem pusztán a faanyag kinyerését szolgálta. A fával borított terület nagysága nem haladta meg az 50 százalékot, melyen az ott élő lakosság tervszerű gazdálkodása mellett a létező legsokoldalúbb módon, a természettel együttműködve szedte annak hasznát. Ezen a ligetes fás területen nőttek gyümölcs- és erdei fák, volt az állatokat eltartó makk és legelő, a méhek számára változatos vadvirág.
Az erdőkert is a természet utánzása. A Kárpát-medence legtökéletesebb, legösszetettebb társulása az erdő. Ez alatt azt a természetes folyamat (hosszú évtizedek vagy évszázadok) során kialakult növény- és állatvilág társulását értjük, melyben jelen vannak a hasznos és a „káros” élőlények egyaránt. Bizony, mindenféle élőlény megtalálható benne, ezek azonban egyensúlyban vannak.
Az erdőkert ültetésénél nem várjuk meg, amíg a sok évtizedes benépesülési folyamat végén kialakul az élettársulás, hanem a táj és az ember igényeinek a megismerését követően már eleve az erdő élővilágát hozzuk létre, akár kis csemeték vagy nagyobb bokrok, fák ültetésével. Sok élőlény, miután élhetőnek találja a helyet, betelepül magától is, nincs velük gondunk. Egyik tavasszal arra ébredünk reggel, valami olyan madár énekel, amelyet korábban nem hallottunk és a tücsökciripelés is természetes lesz számunkra.
Hogy aztán a kertből hogyan lesz erdőkert?
A növények számára igen hasznos, ha nem egyedként, hanem közösségben gondolkodunk felőlük. A növénytársításokkal elejét vehetjük a kórokozók és a kártevők elszaporodásának.
Egyes akár dísz- vagy zöldségnövények fontos tápanyagokat, például nitrogént kötnek meg a talajban, ami nélkülözhetetlen építőelem minden növény számára. Más évelő növények mélyre hatoló gyökereikkel a talaj mélyebb részeiből fontos tápanyagokat hoznak a felszínre. A hagymás virágokkal (nárcisz) gyomokat tudunk elnyomni.
Ezen a megközelítésen keresztül nyer értelmet a dísz- és a haszonkert megteremtése, mely nem csupán az ízérzékelést teszi élvezhetővé, de a látvánnyal is gyönyörködtet.
