2017 óta már nem számít kiemelt tabu-témának a munkahelyi szexuális zaklatás. Ekkor jelentette meg a New York Times – dokumentumokra alapozva – leleplező cikkét a híres hollywoodi filmproducer, Harvey Weinstein által elkövetett szexuális visszaélésekről. Ez a cikk indította el a „me too” (én is, engem is) mozgalmat, amelyben világszerte nők tízezrei számoltak, számolnak be az őket ért szexuális zaklatásokról, kényszerítésekről. Ugyanebben az évben az Uber 20 alkalmazottját rúgta ki hasonló jellegű cselekedetek miatt. Idehaza is mind több nő és férfi ad számot nyilvánosan az őket érő zaklatásról.

A szexuális piszkálódás palettája a munkahelyeken is igen széles, szinte végtelen: kéretlen fogdosás, simogatás, leszólítás, szexuális cselekedetre való felszólítás és ajánlattétel, kétértelmű mondatok, viccelődések és furcsa becézések, a keblek és a lábak kitartó nézése, és a sort hosszan lehet folytatni.

A munkahelyi zaklatás általában hosszabb időn át folyik, és többnyire ismerős, kolléga, főnök, ügyfél követi el. Érdemes megjegyezni, hogy az 1970-es évekig a nemi zaklatás alanyai szinte kizárólag nők voltak, ma már a férfiak aránya eléri a 10 százalékot.

Egységes zaklatás-meghatározás

A szexuális zaklatást ma már egységesen a nemi alapú diszkrimináció egyik fajtájának tekintik, mely “magában foglalja az olyan szexuálisan meghatározott nemkívánatos viselkedést, mint például a testi kontaktus és közeledés, a szexuális színezetű megjegyzések, pornográf képek mutatása, szexuális jellegű követelések akár szóban, akár tettekkel. Az ilyen viselkedés megalázó lehet, egészségügyi problémákat okozhat és a biztonságérzet megrendüléséhez vezethet. Diszkriminatív, amennyiben a zaklatás alanya okkal feltételezheti, hogy ha visszautasítja, akkor hátrányos helyzetbe kerül foglalkoztatása, felvétele, vagy előmenetele szempontjából, vagy hogy emiatt ellenséges munkahelyi légkör alakul ki körülötte”.

Ezt meghatározást a Nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának eltörléséről szóló ENSZ egyezmény (CEDAW Egyezmény 1979) alapján létrehozott ENSZ Bizottság fogalmazta meg 1992-ben. A Bizottság a definíciót a 19. sz. Általános Ajánlásában helyezte el, amely a nők elleni erőszak különböző fajtáinak diszkriminatív voltáról szól. Az ENSZ – és nyomában az Európai Unió, valamint az egyes országok – értelmezésében a szexuális zaklatás a nők elleni erőszak egyik fajtája, mely nemi alapon diszkriminatív, így sérti a nők és férfiak között egyenlőséget. A szexuális zaklatásnak ez a definíciója alapját képezi annak a meghatározásnak, melyet a világ különböző országaiban jelenleg használnak, ahol ezt a jelenséget jogi szabályozás tárgyává tették.

A csend okai

Évtizedeken keresztül csak elvétve lehetett hallani, esetleg olvasni szexuális zaklatásokról, statisztikák pedig alig készültek. Ennek a „kényszer-csendnek” az volt – bizonyos fokig ma is – az oka, hogy a zaklatott, megalázott nők inkább nem beszéltek a történtekről, azt nem jelentették a főnöküknek, inkább sietve munkahelyet változtattak. (Számos esetben egyébként a főnök tett, tesz szexuális ajánlatot a beosztottjának, így nincs kinek jelenteni az abúzust a közelben.)

Az egzisztenciális kiszolgáltatottságon túl sokan azért sem merik jelenteni az általuk zaklatásként megélt eseteket, mert attól tartanak, hogy nem veszik komolyan a panaszukat, nem áll mögéjük a munkahely vagy a társadalom. Sokan – nem alaptalanul – úgy vélik, hogy még a panaszost kezdik majd el piszkálni, próbálják meg ellehetetleníteni, felelőssé tenni az elszenvedett sérelmekért.

Mára a közösségi média, az újságok (nem szólva a bíróságokról) tele vannak ilyen történetekkel, a társadalomtudósok pedig mind több felmérést, kutatást, statisztikát készítenek a szexuális zaklatásokról. Csökken a titkolózás, egyre inkább megnyílnak a zaklatások céltáblájává vált emberek.

Nemzetközi statisztikai kórkép-körkép

Nagy-Britanniában egy 2018-as szakszervezeti kutatás például arra az eredményre jutott, hogy a fiatal dolgozó nők mintegy kétharmada tapasztalt már valamilyen zaklatást, vagyis a jelenség egyáltalán nincs visszaszorulóban mostanság, és az esetek túlnyomó részét az áldozatok nem jelentik a munkáltatónak. A válaszadó nők 32 százaléka találkozik kellemetlen, szexuális irányú viccelődéssel, 28 százaléka a testét, alakját vagy öltözékét érintő megjegyzésekkel, közel negyedüket pedig akaratuk ellenére fogdosták vagy próbáltak megcsókolni a munkahelyén.

Az amerikai eredmények sem rózsásabbak a témában. A Vox összefoglalója szerint bizonyos iparágak és az alacsonyabb státuszú dolgozók sokkal inkább célpontjai a zaklatásnak. A zaklatás kapcsán hangjukat hallatók háromnegyedét éri valamilyen megtorlás, az elkövetők ellenben gyakran megússzák nyilvános megszégyenülés nélkül, hiszen a cégeknek is érdekükben áll minél szűkebb körben tartani az ilyen kellemetlen ügyeket.

Az Egyesült Államokban egy ugyancsak két éve készült felmérés szerint a megkérdezett nők 60 százaléka válaszolta, hogy érte már szexuális zaklatás a munkahelyén. Az Európai Unióban ugyanez az arány 55 százalék, de felső vezetésben dolgozó nők esetében 75 százalék. A rendelkezésre álló adatok alapján a zaklatást elszenvedők többsége az óceán mindkét oldalán nő, az elkövetők pedig általában férfiak. Ma már az sem igaz, hogy fordítva (vagy akár azonos neműek között) ne eshetne meg ilyesmi. A Washington Post vonatkozó kutatása szerint az amerikai férfiak 10 százalékát zaklatták már a munkahelyén.

A Stockholmi Egyetem társadalomtudományi kutatóközpontja, a SOFI 24 ezer svéd, amerikai és japán vállalati vezető megkérdezésével meglepő következtetésre jutott. „Amikor nekifogtunk a kutatásnak, meg voltunk győződve arról, hogy a munkahelyi hierarchia alacsonyabb szintjein dolgozók jobban ki vannak téve a szexuális zaklatásnak, ám meglepetésünkre épp az ellenkezőjét találtuk” – mondta el egy interjúban a felmérésben részt vevő Johanna Rickne, a SOFI közgazdász professzora. A meglepetést két tényező okozta. Egyrészt, a zaklatások alacsonyabb szinten nagyobb arányban derülnek ki, mivel több alkalmazott jelenti azokat, míg a középvezetők inkább magukban tartják az ilyen ügyeket. A másik ok pedig az, hogy a munkavállalói hierarchia közepén állókat beosztottjaik és a feletteseik is zaklathatják.

A felmérés tanulságai szerint, ahol a beosztottak többségében férfiak, ott nagyobb a valószínűséggel válhatnak zaklatás áldozatává a női vezetők. „Az eredmények emellett azt is mutatják, hogy az ilyen zaklatások miatt a nőknek sokkal nagyobb árat kell fizetniük az előre-lépésekért, a karrierért.

Az amerikai és japán adatok szerint ráadásul a női középvezetők zaklatása nem csak gyakoribb, mint a beosztottaké, de sokkal komolyabb szakmai és társadalmi következményekkel is jár. A zaklatottat sok esetben „bajkeverőnek” bélyegzik, kihagyják a szakmai továbbképzésekből, illetve később már nem léptetik elő” – összegezte tapasztalataikat a kutatásban szintén résztvevő az Uppsala Egyetem egyik kutatója.

Magyar válasz-csokor

Érdemes megismerkedni a statisztikák tükrében a hazai helyzettel, illetve annak egy szeletével is. A munkahelyeken tapasztalható nőkkel szembeni erőszakról és zaklatásról az IDEA Intézet készített kutatást és jelentést 2018-ban.

A kutatás többek között arra kereste a választ, milyen okok miatt dönt a munkavállaló úgy, hogy nem jelenti a szexuális erőszakot, zaklatást. A kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy   – miközben a válaszadók 62 százaléka nem látott erőszakot a munkahelyén – azok közül, akik tapasztaltak ilyesmit, 24 százalék nem jelentette azt. Csak 14 százalék vette a bátorságot, hogy jelentse a látottakat a főnökségnek. Rendőrséghez, hatósághoz nem fordulnak a munkavállalók.Érdekes adatsor, hogy a – „több válasz is adható” kérdésre – válaszadók 77 százaléka azért nem jelenti a zaklatást, mert fél a negatív következményektől, 48 százalék szerint nem hinnének neki, 47 százalék hiányolja a támogató munkahelyi környezetet, 30 százalék szerint nincs elegendő információja a jelentéstételi folyamatról, míg 19 százalék korábban a munkahelyén történt nem megfelelő módon kezelt esetek miatt marad passzív.

Meglepő eredményeket hozott arra a kérdésre adott válasz-csokor, hogy a magyarországi munkavállalók számára mennyire egyértelmű a szexuális erőszak, zaklatás fogalma, s mely cselekményeket sorolnak be ebbe a kategóriába. A válaszok igencsak szérteágazóak voltak: a szexuális szolgáltatás kérését a megkérdezettek 94 százaléka sorolta ide, a kéz rátétele a lábra 71 százalék szerint tartozik ebbe fogalomba. A válaszadók 45 százalék szerint szexuális zaklatás a női mell bámulása is, 33 százalék szerint a szexista viccek mesélése is kimeríti a zaklatás fogalmát, 39 százalék szerint a nők utáni fütyülés is.

„Üzletet” ajánl a főnök

Világjelenség, hogy a munkahelyi szexuális zaklatások sok esetben a főnök szobájában történnek. Sok férfi vezető „üzletet” ajánl rendkívüli fizetésemelés, előléptetés, tanfolyamra küldés, munkahelyi kedvezmények nyújtása fejében. Nem nehéz kitalálni, mi is az ajánlat teljesítésének az „ára”. A kutatások szerint, akik visszautasítják az egyértelmű ajánlatot, jobb, ha mielőbb áthelyezésüket kérik cégen belül, vagy munkahelyet változtatnak. Gyakran történik szexuális zaklatás a felvételi beszélgetések során is. Ma már külföldön ennek úgy veszik elejét, hogy a szervezetek, cégek, belső szabályozása előírja: a felvételi interjúkon a szervezettől legkevesebb két munkatársnak kell jelen lennie.

 Károk és költségek

A munkahelyi szexuális zaklatások meglehetősen sok kárt okoznak. A fizikai zavarok közül érdemes megemlíteni egyrészről az étkezési és alvás zavarokat, a gyomor- és bélbántalmakat, másrészről a munkahely-változtatást. A társadalmi károk, hatások is meglehetősen széleskörűek: ezek a nemzetgazdasági méretekben is mérhető a veszteségek. A munkáltatóknál jelentkező gazdasági hátrányokon kívül ide sorolhatóak az egészségügyben, az oktatásban (a munkájukat elhagyni kényszerülő nők esetleges átképzése, a felsőoktatási intézményeket szexuális zaklatás hatására elhagyó diákok esetében a “meg nem térülő” oktatási költség stb.), valamint az államigazgatásban dolgozók munkahelyelhagyása miatt az állam oldalán felmerülő költségek. A legjelentősebb és legkellemetlenebb hatások, károk a zaklatás(ok) okozta pszichés jelenségek, mint például a félelem, a depresszió, a befelé fordulás.

A szervezetek és cégek számára egyre nagyobb költséget jelentenek a szexuális zaklatások által előidézett közvetlen és közvetett kiadások. Ezek közé tartoznak, a kártérítések, a jogi kiadások, a betegállományok és a hiányzások költségei, a termelékenység csökkenése, a jó munkaerő egy részének elvándorlása, valamint a hírnév drasztikus romlása a visszatérő és nyilvánosságra hozott zaklatások esetében. Számos felmérés bizonyítja, hogy a szexuális zaklatások számában „jeleskedő” vállalatokat többnyire elkerülik a fiatal, tehetséges álláskeresők, az ott dolgozók munkahelyi és munkával való elégedettsége pedig kimutathatóan csökken.

Milliárdok – zaklatás után

Nem túlzó becslések szerint az USA-ban 2010 óta a cégek mintegy 1,5 milliárd dollár kártérítést voltak kénytelenek kifizetni szexuális zaklatást elszenvedett dolgozóik részére és hasonló nagyságúra becsülik a szövetségi kormány szerveinél, hatóságainál ilyen céllal kifizetett összeget is. (A cégek döntő többsége el akarja kerülni a zaklatások bírósági tárgyalását, hiszen ez rossz, a versenyképességet, a tehetséges munkavállalók megszerzését rontó „reklám”. Tehát inkább fizetnek a zaklatások alanyainak.)

Ugyancsak az Egyesült Államokban nemrégiben kiszámították, hogy annál a cégnél, ahol bejelentett szexuális zaklatás történt, az emiatt visszaeső termelékenység és a dolgozói elvándorlás alkalmazottanként 22500 dollár kárt okoz a vállalatnak. Azoknál az amerikai tőzsdei cégeknél, amelyeknél sorozatos zaklatások történnek, a kutatások szerint a részvények ára egy esztendő alatt mintegy 20 százalékkal csökken. Az sem mellékes, hogy az amerikai biztosító-társaságok kivették a szexuális zaklatást a cégbiztosításokból. Erre a „módozatra” külön biztosítást lehet kötni, amelyre a vállalatok csak 2016-ban 2,2 milliárd dollárt költöttek.

A Deloitte tanulmánya szerint az ausztrál munkavállalók mintegy 20 százalékát, vagyis 2,5 millió dolgozót – másfélmillió nőt és egymillió férfit – ért zaklatás 2018-ban. A könyvvizsgáló és vezetési tanácsadási cég kiszámította, hogy a zaklatások nyomán bekövetkezett termelékenység csökkenés 2,6, az egyéb költségek (kártérítés, elvándorlás stb.) pedig 0,9 milliárd dollár kárt okoztak. Ezeknek a károknak a legnagyobb tételei (32 százalék) a termelékenység visszaesése és az elvándorlás voltak, de számottevő a profitkiesés a cégtulajdonosok és a munkáltatók számára, valamint a költségvetés is kevesebb adóbevételhez jutott ennek nyomán. A kárköltségek 28 százalékát a zaklatások okozta hiányzások, 24 százalékát pedig az ezekre az esetekre fordított vezetői idő tette ki. Látnivaló tehát, hogy a szexuális zaklatások költségei mind egyéni, mind szervezeti és céges, mind pedig nemzetgazdasági szinten jelentkeznek.

Ki a felelős?

Ki a felelős a munkahelyi zaklatásokért? A magánszemélyek közötti ilyen jellegű konfliktust a legszerencsésebb szemtől szembe „rendezni”, ha ez nem vezet eredményre, akkor jelenteni kell a vezetőnek, a vezetőségnek. Ebben az esetben a szervezetnek, a cégnek cselekednie kell. Más szavakkal: ha a munkáltatói jogkört gyakorlónak tudomása van arról, hogy egy vagy több munkavállaló zaklató magatartásnak van kitéve a kollégák részéről, azonban efölött szemet huny, és nem teszi meg az elvárható lépéseket, intézkedéseket ennek felszámolására, a munkáltató felelősségre vonható.

Hatóság – idehaza például korábban az Egyenlő Bánásmód Hatóság, majd a hatáskör változását követően az alapvető jogok biztosa – irányába panaszt lehet tenni a munkáltatóval szemben.  Magyarországon az egyenlő bánásmód követelményét törvény írja elő. Eszerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti többek között a zaklatás is. A Munka Törvénykönyve külön is előírja az egyenlő bánásmód követelményét, tehát munkahelyi szexuális zaklatás esetén még a munkáltató felelőssége is felmerülhet. Magánszemélyek közötti konfliktusra az alapvető jogok biztosának a hatásköre nem terjed ki, az ilyen ügyeket, ha nem valósítanak meg bűncselekményt – megegyezés híján – polgári peres eljárásban lehet tárgyalni. Bármiféle céges, hatósági, bírósági eljárásnak, ténykedésnek előfeltétele, hogy a zaklatott személy tegyen bejelentést.

A megelőzés teendői

A zaklatások megelőzésében, visszaszorításában igen nagy szerepük és felelősségük van a szervezeteknek és a cégeknek. A teendők közül érdemes kiemelni:

• olyan munkahelyi légkör kialakítása, amelyben csak csekély valószínűséggel fordulhatnak elő szexuális zaklatások
• felvilágosítás a panasztételi lehetőségekről
• képzések, érzékenyítő tréningek a dolgozóknak és a vezetőknek arról, mi számít zaklatásnak
• belső szabályzat készítése, mi a teendő, mi az eljárás ilyen esetekben
• kiemelt figyelem fordítása a szervezeti etikai kódexben a szexuális abúzusra
• növelni szükséges a női vezetők számát a felső vezetésben is
• érdemben cselekedni képes szervezeti testület kialakítása a bejelentett szexuális zaklatások kivizsgálására, elbírálására, büntetésére
• diszkréció és a bejelentő sértetlenségének biztosítása

A „me too” és a cégek

A „me too” mozgalom megjelenése óta egyre több zaklatás kerül bejelentésre. 2017 óta például Indiában 80, Franciaországban 105, Kanadában pedig 100 százalékkal nőtt a bejelentett, segítséget kérő esetek száma. Újabban nem maradnak, már nem maradhatnak tétlenek a nagyvállalatok sem.

A Google például az elmúlt két esztendőben 48 dolgozót – köztük sok vezetőt – volt kénytelen elbocsátani szexuális zaklatás miatt. A 12 ezer dolgozót foglalkoztató Ubert gyakran vádolják szexizmussal, ezért a fuvarmegosztó óriáscégnél folyamatosak az ezzel kapcsolatos vizsgálatok és kirúgások. A cég a volt amerikai főügyésztől, Eric Holdertől, és a Perkins Cole ügyvédi irodától kért segítséget, így párhuzamosan folyik a vizsgálat az Uber munkahelyi zaklatásaival kapcsolatban. A Perkins Cole összesen 215 panaszt vizsgál egészen 2012-ig visszamenőleg. Ennek eredményeként eddig 20 dolgozót bocsátott el a cég, és hírek szerint még többen juthatnak hasonló sorsra, hiszen a vizsgálatok még nem zárultak le. Sokan kaptak és kapnak figyelmeztetést is a vezetők és a dolgozók közül. Nemrégiben a vállalat vezérigazgatója is távozott a sokféle probléma, (nem csak zaklatásos) botrány miatt.

Január közepén az Uber fellebbezett az 59 millió dolláros büntetése ellen, amelyet Kalifornia állam szabott ki, amiért a cég nem osztotta meg az állam hivatalos szerveivel a beszámolókat a vállalatnál történt szexuális zaklatásokról. Az információk, amelyeket Kalifornia állam kért, tartalmazza az érintettek nevét és elérhetőségét is. Az Uber állítása szerint azért nem tette közzé a beszámolókat, mert nem akarta, hogy az áldozatok magánélethez való joga sérüljön.

Kérdőjelek Covid után

A Covid-járvány remélhetően belátható időn belül véget ér, s mind több dolgozó és vezető tér majd folyamatosan vissza munkahelyére. Munkapszichológusok véleménye szerint ismét „fellángolhatnak” a munkahelyi szexuális zaklatások.

A „me too” mozgalom terjedése, a szexuálisan zaklatott személyek növekvő bejelentési bátorsága és hajlandósága talán együtt fog járni a munkahelyi zaklatások visszaszorulásával, visszaszorításával.

Dr. Gonda György, CMC

vezetési tanácsadó

Certified Management Consultant