Néhány éve egyre sötétebb színűek a skandináv tavak, folyók és partközeli tengervizek. Az ok nem a környezetszennyezés. Éppen ellenkezőleg, az egyre tisztább levegő is segíti a veszélyes folyamatot. A probléma komoly. A természetes vizek sötétedése felborítja az ökoszisztémát.
Meglepő felfedezések
15 évvel ezelőtt a Bergeni Egyetem kutatói különös felfedezést tettek: a város közelében két szomszédos fjordnak alapvetően eltérő az élővilága. Az egyik halakban gazdag, a másikban kevés a hal, viszont sok a medúza. Azt is felfedezték, hogy a medúzában gazdag fjord vize sokkal sötétebb. Később számos helyen állapítottak meg az összefüggést a víz színe és az élővilág között.
Rájöttek a Bergeni Egyetem tudósai, hogy három okból sötétednek Skandinávia vizei. Egyfelől a felmelegedés következtében egyre bujább a vegetáció Észak-Európában. Másfelől, sok helyen megszűnt az agrártermelés, így ezeket a területeket visszahódították az erdők. A két folyamat együttes hatására egyre több növényi hulladék kerül a vizekbe. Az igazán meglepő azonban a sötétedés harmadik oka, az egyre tisztább levegő!
A zöldebb gazdaság nem várt következménye
Az iparosodott országokban, így Skandináviában is évtizedek óta csökken a kén-dioxid (SO2), kibocsátás. Ennek hatására a talajban mobilabbá válnak az organikus anyagok, például a lehullott lombokból képződött trágya, amely így könnyebben bomlik le és kerülnek a vizekbe.
A kutatók arra is rájöttek, hogy az iparosodás előtt, tehát a XIX. század elejéig a vizek a mainál sokkal sötétebbek voltak. Ezért a Norvég Vízkutató Intézet (NIVA) tudósai szerint nem önmagában a színváltozás a probléma, hanem annak a sebessége, amihez az élővilág nem tud elég gyorsan alkalmazkodni.
„A vizek sötétedés negatív kihatással van a klímaváltozásra!”
A sötétedésének két negatív kihatása van. Kevesebb fény jut a vizekbe, ami önmagában problémát jelent, hisz a planktonoknak, algáknak és vízinövényeknek napfényre van szükségük, hogy oxigént állítsanak elő a vízben élő állatoknak.
További probléma, hogy a vizekbe kerülő organikus hulladék szénvegyületeket tartalmaz, amelyek a baktériumok számára tápanyagul szolgálnak. A baktériumok a szénvegyületeket felvétele során oxigén felhasználásával széndioxidot (CO2) állítanak elő. Így csökken a vizek oxigén és nő a légkör széndioxid tartalma. „Bármilyen hihetetlen, de a vizek sötétedés negatív kihatással van a klímaváltozásra!” – nyilatkozta Anne Deininger, a NIVA ökológusa a német közszolgálati rádióban (DLF).
A NIVA tudósai arra is felhívják a figyelmet, hogy a növényi hulladék jól köti a nehézfémeket, például az emberek és állatok egészségét egyaránt károsító higanyt. Tehát az organikus hulladékkal teli vizekbe jutva nehezebben bomlik le a higany és nagyobb eséllyel kerül a tápanyagláncba.
Drámai következmények
A kutatók sokáig azt feltételezték, hogy a probléma csak a tavakat és folyókat érinti, a tengereknél legfeljebb a folyótorkolatok közelében van sötétedés. A Bergen közeli, sötét és medúzában gazdag fjordba azonban nem ömlik jelentősebb vízhozamú folyó. Ezért a Bergeni Egyetem és a NIVA kutatói is egyre biztosabbak abban, hogy a sötétedés immár a tengerekben is zajlik.
„A kihatások drámaiak lehetnek!” – figyelmeztetett Anders Opdal, a Bergeni Egyetem kutatásvezető professzora a DLF-ben. Az észak-atlanti térség ugyanis a fitoplankton legfontosabb szaporodási helye. Ezek az élőlények az óceáni tápláléklánc nélkülözhetetlen résztvevői, és fontos szerepük van a Föld légkörének oxigénháztartásában is. Szaporodásuk nyáron, az északi tengerek felmelegedése és a napsütéses órák magasabb száma idején történik.
A tudósok tavaly megállapították, hogy a sötétebb vízben később kezdődik a szaporodás, mert hiányzik a szükséges mennyiségű fény. Ugyanakkor a szaporodás vége nem tolódott ki. Így csökken a fitoplankton utánpótlás, ami lassan, de biztosan kihat az egész tengeri táplálékláncra. Ezt a felfedezést jeleltette be nemrégiben a Bergeni Egyetem és a NIVA közös sajtótájékoztatóján, amely a tudományos élet után a nemzetközi sajtó figyelmét is ráirányította a problémára.
A fitoplanktonok persze korábban, az iparosodás előtt, az akkoriban még sötétebbek vizekben is voltak, alkalmazkodtak az évezredekig fennálló viszonyokhoz. Így tettek a XIX. század közepétől is, amikor az iparosodással és a növekvő légszennyezettséggel elkezdtek kivilágosodni a vizek. Napjainkban a fényviszonyok változásának a sebessége jelenti a problémát. A vízi élővilág nem képes egyik érvről a másikra alkalmazkodni – magyarázta a Anders Opdal a sajtótájékoztató.
Az ökoszisztéma szempontjából nem csak a fitoplankton mennyisége, de szaporodási idejük is fontos. Ha ez túl korán vagy későn történik, elegendő tápanyag híján tömegesen pusztulhatnak el az újszülött halak.
A norvég kutatók még nem találták meg a megoldást a vizek elsötétedésének problémájára. „Tovább folytatjuk a tavak, folyók és parti tengerek vizsgálatát a megoldás érdekében” – tett ígéretet Opdal és Deininger is Bergenben a nemzetközi közvéleménynek.
Petrus Szabolcs
