Ahogy az embereket mindenütt, úgy Ukrajnában is az érdekli, hogy béke legyen, nyugalom és jól menjen az üzlet – fejti ki Horváth Zoltán Ukrajna siófoki tiszteletbeli Konzulja, aki hamarosan Budapesten is megnyitja a két ország közötti gazdasági kapcsolat fellendítéséért tevékenykedő tanácsadó irodáját, amely már sikeresen működik Siófokon és Kijevben.
– Hogyan lesz egy siófoki építési vállalkozóból tiszteletbeli ukrán konzul?
– Először a családi kötődésekről: édesanyám ukrán, Ternopil megyéből való, édesapám pedig magyar. Megismerkedésük története az, hogy amikor a Szovjetunióban, a 70-es években felépült a Testvériség gázvezeték, bizonyos szakaszait más és más szocialista országok szakemberei építették. Magyarország a beruházáshoz kapcsolódó összes infrastruktúra kialakításával együtt azt a szakaszt kapta, ami Ukrajna területén halad át. Édesapám a siófoki központú, ma már a MOL leányvállalataként tevékenykedő Földgáz Szállító Zrt.-nél dolgozott és így került több kollégájával együtt Ukrajnába, mint építésvezető. Ott ismerte meg édesanyámat, összeházasodtak, és én már Siófokon születtem. Anyukám oldaláról a mai napig élnek rokonaink Ternopil megyében.
– Ön sem szakadt el túlságosan az olajüzlettől.
– Siófokon közel 15 éve indítottam el azt, a ma már 50 fős Magasépítő 99 Kft-t, amely időközben a megye egyik legjövedelmezőbb építőipari vállalkozásává vált. A magas- és mélyépítési, valamint az épületgépészeti és az erős-gyengeáramú munkák tervezése, kivitelezése kapcsán valóban sokat dolgoztunk a MOL-csoportnak is. A vállalkozást a semmiből építettem fel úgy, hogy korábban soha senki nem volt vállalkozó szellemű a családban. Műszaki végzettségű ember lévén, egy másik cégnél voltam műszaki vezető, de amikor 2005-ben elindítottam a saját cégemet újra magamra vettem a munkásruhát, felvettem három embert és elmentünk építeni. Így indult a történet.
– Miként sikerült túlélni a válságot, ami éppen az építőiparra mérte az egyik legpusztítóbb csapást?
– Meggyőződésem, hogy az élethez szerencse is kell. Az energiaszektorban, az ipari beruházásoknál kezdtem el dolgozni, aminek előnye akkor derült ki, amikor a gazdasági válság idején azok az építőipari cégek mentek csődbe, amelyek lakásépítésekkel foglalkoztak. Eközben – természetesen tőlem függetlenül – éppen 2008 táján elindultak a nagy, stratégiai szénhidrogén szállító vezetéképítések Magyarországon: a horvát tranzit, a szlovák tranzit, a román tranzit. Ezeknél a munkáknál pedig a korábban megszerzett gyakorlatnak és referenciáknak köszönhetően az én cégem is szerepet kapott. Így lett a 2005-ben alakult, az első évben 35 milliós árbevételű vállalkozásom 2010-re 1,2 milliárdos cég, amelynek nyereségből vállalkozásokat vásároltam.
– Miként kötődik mindez Ukrajnához?
– 2013-ban megvásároltam a MOL-csoport minősített beszállítójaként tevékenykedő, több, mint 20 éves HZP Építőanyag-kereskedő Kft.-t. Kézenfekvőnek tűnt, hogy ha már a családi szálak is oda kötnek – még ha nem is beszélem a nyelvet – először Ukrajnában nézzem meg, milyen építőanyag exportra nyílhat lehetőség. Így mentem 2004-ben a szomszédos országba, aminek kereskedelmi szempontból inkább tanulságai, mintsem gazdasági eredményei lettek. De ha már az ember elindul egy úton akkor mindig újabb és újabb lehetőségek jönnek szembe vele. Ugyan a kereskedelem területén nem tudtam megvalósítani azt, amit szerettem volna, de nagyon sokat tanultam ezekből az utakból és nagyon sok embert is megismertem. Így jöttem rá, hogy mennyire hiányzik az az információs/tanácsadói segítség, amely támogatja a sikeres kapcsolatteremtés lehetőségét azon vállalkozások számára, akik az ukrán üzleti lehetőségekben látják meg a potenciált.
– Emellett mi volt a legfontosabb tanulság?
– Megtanultam, hogyan kezeljem az embereket, hiszen elsajátítottam az ehhez szükséges emberismeretet. Az viszont hamar egyértelművé vált, hogy a nyelvi különbségek, a másfajta szokások és az eltérő jogrendszer ismerete nélkül nagyon kevés esélye van a sikeres üzleteknek. Ugyanakkor az ukrán gyökereim – különösen az, hogy ez az anyai ágról ered – és a kitartásom nagy szimpátiát váltottak ki az ukrán partnereimből, ezért folyamatosan erősödtek a kapcsolataim és nagyon sok ukrán üzletembernek segítettem a magyarországi befektetések megvalósításában.
Minél több tapasztalatot gyűjtöttem, annál inkább éreztem, hogy hiányzik egy olyan kapocs, amely előre mozdítja a kétoldalú üzletkötéseket, tőkebefektetéseket. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy az Ukrán Kereskedelmi és Iparkamara felkért, legyek a magyarországi képviselőjük, majd az a megtiszteltetés ért, hogy Liubov Nepop Ukrajna magyarországi nagykövete kezdeményezte Ukrajna siófoki tiszteletbeli konzuljává történő kinevezésemet, ami 2018 végén meg is történt.
– Ennek kapcsán miért alapított tanácsadó céget is?
– 2018 áprilisában alapítottam meg az East West Mentor Consulting Kft., amelynek dedikált célja, hogy a kis- és középvállalkozásokat előnyben részesítve az ukrán és magyar, valamint az Európai Uniós vállalkozások, üzletemberek közötti kapcsolat kiépítésében segédkezzen. Ennek érdekében a tanácsadó cégem 2018 májusban Kijevben is irodát nyitott, hogy mindkét országban a helyszínen tudjunk segíteni az információkérőknek. Őszintén szólva nagyon nagy meglepetés volt, hogy egyre többen szeretnének üzletet kötni, mind Magyarországról a több mint 40 millió lakosú Ukrajnába, mind Ukrajnából Magyarország és ezáltal az Európai Unió felé.
– Melyek azok a szektorok, amelyek a legígéretesebbek?
– A legegyszerűbb és a legkézzelfoghatóbb mindig a kereskedelem. Mindkét országnak jelentős a mezőgazdasági késztermék kínálata. Emellett vannak olyan műszaki termékek, gépek, alkatrészek és építőanyagok is, amelyek kapcsán ígéretes együttműködések bontakozhatnak ki. A termékkereskedelem mellett nagyon nagy potenciál rejlik a szolgáltatásokban, valamint az ukrán tőke magyarországi beruházási lehetőségeiben is, amire jó példát szolgáltatnak azok a Balaton parti nagy társasházak, amelyeket rekordgyorsasággal sikerült értékesíteni.
– Az üzleti kapcsolatépítéshez hogyan kapcsolódik a karitatív tevékenység?
– Egy sikeres üzletembernek erkölcsi kötelessége, hogy lehetőségeihez mérten a társadalomnak is visszaadjon abból, amit kapott. Amikor Kelet-Ukrajnában, közvetlenül a front közelében elvittek egy iskolába, a gyerekekkel beszélgetve, elhatároztam, hogy a magam lehetőségei szerint segítek nekik. Ezért alapítottam meg a Félelem Nélküli Élet Alapítványt, ami Magyarország mellett Ukrajnában támogatja az önhibájukon kívül bajba jutottakat, elsősorban a gyerekeket. A szervezet jelenlegi projektjeinek nagy része Kelet-Ukrajnába irányul. Igazán megható volt például azt látni, hogy amikor a frontvonal mellett élő gyerekeket megkérdeztem, hogy miben szeretnének még segítséget kapni. Beszélgetésünk során kiderült, hogy szívesen megtanulnának magyarul. Ezért indított az alapítványom egy online magyar nyelvtanfolyamot, aminek végeztével, jutalmul a lelkesedésükért, idén nyáron a Félelem Nélküli Élet Alapítvány teljes finanszírozásával egy élménydús, programokkal teli hetet tölthetnek majd Siófokon.
– Mennyire érződik az, hogy a két ország közötti politikai kapcsolatok manapság koránt sem felhőtlenek?
– A bécsi egyezmény rögzíti, hogy a tiszteletbeli konzulok politikával nem foglalkoznak, aminek én kifejezetten örülök. Tevékenységünk a gazdaságpolitikára terjed ki. Feladatunk – többek között – a két ország közötti gazdasági lehetőségek erősítése, ami nagyon jól összevág a kamarai kinevezésemmel is.
A választ nem megkerülve és személyes tapasztalataimból kiindulva azt tudom mondani, hogy ugyan a két ország politikai viszonya nem éppen a legfényesebb időszakát éli egy dolog változatlan: az emberek mindig szeretnének egy kicsit jobban élni. Munkámmal ehhez szeretnék hozzájárulni, hiszen a két ország közötti kapcsolatokban még óriási lehetőségek rejlenek, amelyek még tovább erősíthetők. Éppen ezért hamarosan – Kijev mellett – Budapesten is megnyílik az East West Mentor Consulting tanácsadó cégem irodája.
