Venezuela földje rejti a világ legnagyobb olajkészletét, az olaj világpiaci ára közben araszol felfelé. A venezuelaiak azonban éhezésre kényszerülnek. Mindenből hiány van. Hatalmi harc bénítja a dél-amerikai államot. Polgárháború fenyeget. Helyzetkép a dél-amerikai olaj-nagyhatalomról.
„Üresek a boltok polcai. Éhezünk. Mindennapos az áramszünet. Sokszor még víz sem folyik a csapból. A gyógyszerhiány miatt ezrek halnak meg a kórházakban” – írja le a helyzetet egy caracasi asszony.
A WHO szerint a venezuelaiak testsúlya 11,5 kilogrammot csökkent 2 év alatt. Az emberek kétharmada csak naponta egyszer eszik. Nem futja többre. A bérek nem követik az inflációt, amit a Világbank 10.000.000 százalékra becsül! Egy havi minimálbérből négy tekercs WC-papírra vagy két doboz tojásra futja. Az alapvető élelmiszereket évekig 2 hetente ingyen kapta a lakosság. Ma már csak az állami alkalmazottak kapnak rendszeresen ilyen juttatást. A többiek jó, ha 2-3 havonta egyszer hozzájutnak a kétheti fejadagjukhoz. Az élelmiszer 75 százaléka külföldről jön, az államnak nincs elég devizája az importra.
A szintén külföldről érkező gyógyszerek nagy része hiánycikk. Elfelejtett betegségek, mint például a malária újra felütöttik a fejüket. A várható élettartam 3,5 évvel csökkent. A csecsemőhalandóság sokszorosára nőtt. A kínai gyógyszersegélyek nélkül már összeomlott volna az egészségügy.
„Az üzletek üresek, a fekete piacon megfizethetetlenek az árak. A bűnözés drámai méretet öltött. Este életveszélyes utcára menni. Így nem lehet élni!” – mondják országszerte.
Menekülnek az emberek. 2 év alatt 3 millióan, a lakosság 10% hagyta el az országot. Hazautalásaik nélkül sok venezuelai éhen halna.
„XXI. századi szocializmus” – hangzott az 1999-ben hatalomra került és 2013-as haláláig az országot irányító Hugo Chavez gazdasági- és társadalompolitikája. A kísérlet bukása, az államosított olajtermelés összeomlása felelős a drámai helyzetért. A fekete arany adja a GDP szinte egészét, a költségvetési bevételek 90 százalékát. A kitermelés viszont néhány év alatt napi 3,5 millió hordóról 1 millióra esett. Ennek nagy része sem exportra megy, mert a kormány kitart a lakossági üzemanyagfogyasztás erős szubvenciója mellett. A hiperinfláció ellenére változatlan árak okán a benzin gyakorlatilag ingyen van. Feltéve, ha kijön a kútoszlopból. Ezek ugyanis árammal működnek és Venezuelában hetek óta rendszeresek az áramszünetek.
Az áramhiány miatt akadozik az ivóvíz ellátás is. A főváros, Caracas több negyedében hetek óta nem jön semmi a csapokból. Az emberek jobb híján a város mocskos folyójából hoznak vizet.
Harc a hatalomért
Mialatt a lakosság a túlérésért küzd, a politikusok elkeseredett harcot vívnak a hatalomért. Az egyik oldalon az önmagát államfőnek kikiáltó Juan Guaidó, a másikon a megválasztott és hivatalban lévő elnök, Nicolas Maduro áll. Utóbbit legutóbb tavaly májusban erősítették meg hivatalában az ellenzék által bojkottált, csalások övezte, a legtöbb dél-amerikai és európai ország által el nem ismert választáson.
Ezt megelőzően 2017-ben járulhattak a venezuelaiak az urnákhoz. Maduro egy alkotmányozó nemzetgyűlés választására hívott fel. Ezen sem vett részt az ellenzék, mert a testület felállításának egyetlen célja az ellenzéki többségű parlament hatalomfosztása volt.
Kétséges legitimáció
Juan Guaidót, a 35 éves közgazdász az ismeretlenségből választotta meg januárban a parlament ideiglenes államfőnek. A legnagyobb ellenzéki, a törvényhozásban többségben lévő párt másodvonalbeli politikusa volt. A pártelnök, Leopoldo López őrizetbe vétele, és a prominensek külföldre menekülése után lett a törvényhozás elnöke.
Kinevezésének jogalapja még az ellenzékiek szerint is ingatag. A venezuelai alkotmány szerint a törvényhozás elnöke ügyvezető államfő lesz, ha a megválasztott elnök meghal, lemond, cselekvőképtelenné válik, vagy a legfelsőbb bíróság hatalmi visszaélés miatt megfosztja hivatalától. Maduronál egyik feltétel sem áll fenn.
A parlamenti többség ursupatioval, tehát a hatalom jogellenes megragadásával vádolja. A képviselők kimondták, hogy a 2018-as elnökválasztás lefolyása „súlyosan sértette az alkotmányt, ezért Maduro megválasztása illegitim”, majd az alaptörvény „szellemére” hivatkozva megbízta Guaidót az elnöki hivatal ideiglenes ellátásával.
Az alkotmány értelmében az ügyvezető elnök megbízása 30 napra szól. Ez alatt elnökválasztást kell tartani. Maduro erről hallani sem akart, az ellenzék viszont nem ellenőrzi a közigazgatást, így nem tudják megrendezni a szavazást. Guaidó három hónap elteltével is legitim ügyvezető elnöknek tekinti magát. Egyenlőre a parlament mellett az egyre elkeseredettebb venezuelaiakat többségét is maga mögött tudja.
A felmérések szerint Maduro támogatottsága folyamatosan csökken. Az év eleji 20 százalékróll 15-re. Guaidóé népszerűsége 60 százalékos. A megosztott és a hatalomért évek óta kilátástalanul küzdő ellenzék messiása, a venezuelaiak szemébe Maduro valós alternatívája lett. A következő hetek legfontosabb kérdése, fenn tudja-e tartani, illetve tudja-e használni a népszerűségét.
A hatalom nélküli elnök
Hiába a parlamenti kinevezés és a nyugati világ, mindenekelőtt az USA támogatása, Guaidó de facto nem tudta átvennie a hatalmat. Ezt szimbolizálják a kolumbiai-venezuelai határon történtek. A két ország közötti legfontosabb átkelőt, a kolumbiai nagyváros, Cúcuta közelében Maduroék évekkel ezelőtt lezárták. Guaidó véget akart vetni ennek. Cúcutába utazott és egy nyugati segélyeket szállító konvojt vezetve akart visszatérni Venezuelába. Maduro, aki tagadja a közellátás drámai helyzetét és visszautasítja a segélyeket, különösen, ha azok a Guaidót elismerő országokból jönnek. Felfegyverzett civileket küldött a határra, akik megakadályozták, hogy Guaidóék átkeljenek a határhídon.
Az ellenzék vezére a sikertelen akció után dél-amerikai körútra indult, hogy az eddig körülbelül 50, elnökségét elismerő állam számát növelje. Amikor visszatért Caracasba a nyugati országok nagykövetei várták a reptérén. Meg akarták akadályozni Guaidó letartóztatását. Büntetőeljárás folyik ellene, ezért nem hagyhatta volna el az országot. A Madurohoz hű karhatalom mégsem vette őrizetbe. Nem akarták mártírrá tenni. A nagyköveteket viszont kiutasították Venezuelából. Guaidó ellen pedig újabb büntetőeljárás indult hazaárulás miatt, amiért „külföldi kormányok anyagi és politikai támogatását elfogadva próbálja megdönteni a megválasztott venezuelai elnököt.”
Guaidó király, királyság nélkül. Hiába nyilvánította a parlament elnökké, a közigazgatást és a karhatalmat Maduro ellenőrzi. A reguláris erőknél is jobban támaszkodik a colectivokra. Ezek leginkább a létezett magyar szocializmus munkásőrségéhez hasonló felfegyverzett lakossági csoportok. Uralják az utcákat, ellenzéki politikusokat és újságírókat támadnak meg.
Energiahagyhatalom áram nélkül
Forrás: wikipedia
Földünk legnagyobb olajkészletével rendelkező országában mindennaposok az áramszünetek. Március elején hat napra az egész ország elektromosság nélkül maradt. Zárva maradtak az iskolák, a hivatalok, a benzinkutak és szinte valamennyi üzlet. Nem volt telefon, internet, tömegközlekedés és vízellátás se. A bankkártyák használhatatlanok voltak, amelyek nélkül a hiperinflációval küzdő Venezuelában lehetetlen fizetni. A kórházakban, ahol nem volt generátor, vagy azt benzin híján nem tudták üzemeltetni, százak haltak meg. A nagyvárosok utcáit felfegyverkezett fosztogató csoportok lepték el.
A közvetlen ok: az ország áramigényének 80 százalékát kielégítő erőműben tűz pusztított. Maduronak hamar volt magyarázata, szerinte „Az USA és imperialista szövetségesei által az erőműbe beépített ügynökök szabotázsa!” „Nevetséges” – reagált Guaidó. „Az erőműveket megkaparintó hadsereg a felelős. Szétlopták a korábban nyereséges cégeket. Ezért nincs pénz se fejlesztésre, se a karbantartásra.”
Minden a hadseregen múlik?
Chávez és Maduro regnálása alatt a katonaság olyan politikai és gazdasági potenciálra tettek szert, hogy nélküle a hatalmat se megragadni, se birtokolni nem lehet. Guaidó a nyilvánosság előtt és a színfalak mögött is kísérleteket tesz a hadsereg ellenzéki oldalra állítására.
A kétezer tábornok többsége azonban kitart Maduro mellett. Az ország leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei. Korrupcióval, illegális bányák üzemeltetésével, benzin- és drogcsempészettel szerezték a vagyonukat. Félnek a hatalomváltástól, a felelősségre vonástól. Pedig Guaidó többször teljes amnesztiát ígért nekik.
A hadsereg 235 ezer aktív és 1,6 millió tartalékost számlál. Az egyszerű katonák persze nem olyan tehetősek, mint a tábornoki kar tagjai, de ők is privilegizált helyzetben vannak. A válság elmélyülésével az állam már egyre nehezebben képes gondoskodni az ellátásukról. Ezért közöttük is nő az elégedetlenség. Sokan dezertálnak, de nem csatlakoznak az ellenzékhez, hanem Kolumbiába szöknek.
„A hangulat már a tisztek körében is a padlón van. Elegük van Maduroból, mégsem mernek lépni. A dezertőrökkel és családjukkal csúnyán elbánnak a colectivok” – mondja névtelenül egy katona.
A világpolitika játékszere
Venezuela egy globális geopolitikai játszma tárgya lett. Az USA, a latin-amerikai és a nyugat-európai országok többsége Guaidó mellett áll. Oroszország, Kínai és Kuba Madurot támogatja.
Legalább ezer kubai tanácsadó van Venezuelában. A pletykák szerint ők Maduro legfontosabb bizalmasai. Gyakorlatilag átvették az ország vezetését. Kubaiak látják el Maduro és a legfontosabb objektumok védelmét is. Kubának létkérdés Maduro hatalomon tartása. Venezuela az egyre csökkenő kitermelés ellenére is napi 90 ezer hordó olajat szállít Kubának. E nélkül összeomlana a szigetország gazdasága.
Mit hoz a jövő?
Szakértők négy szcenáriót vázolnak fel Venezuela közeljövőjéről:
A Guaidó sikertelensége elfásítja az elégedetlen tömegeket. Belenyugszanak, hogy minden marad a régiben.- Az egyre katasztrofálisabb gazdasági és közellátási helyzet miatt a hadsereg az ellenzék oldalára áll. Ebben az esetben szinte biztos a fegyveres konfliktus közöttük, és a Maduro mellett maradó katonák, valamint a jól felfegyverkezett colectivok között. Guaidónak kevés esélye lenne a győzelemre.
- A legvéresebb forgatókönyv az USA katonai intervenciója. Ez nem csak polgárháborúhoz, hanem regionális katonai konfliktushoz is vezetne. Ugyanis borítékolható, hogy Kolumbia aktívan részt venne az USA katonai akciójában.
- A legjobb, de legvalószínűtlenebb szcenárió a konfliktus tárgyalásos rendezése. Ha Guaidó meggyőzné a tábornokokat, aminek hatására Maduro harc nélkül lemondana a hatalomról.
