Vlagyimir Putyin orosz elnök már régóta készül a nyugati internettől való elszakadásra. Ebben az ukrajnai invázió fordulópontot jelenthet, ugyanis a háború felgyorsította Oroszország internetes elszigetelődését.
Az orosz internet rohamosan zsugorodni kezdett, amikor az ország hadereje februárban átlépte Ukrajna határát. Először a Facebook és a Twitter lassult le, majd a kormány teljesen blokkolta őket. A TikTok azóta korlátozza a szolgáltatását, továbbá az Apple, a Dell, a Microsoft és az Oracle is visszafogta működését az országban. Az orosz internetezők már nem számíthatnak arra, hogy használhatják az Amazon vagy a Netflix streaming platformjait, az olyan webes szolgáltatásokat, mint az Airbnb, vagy az olyan fizetési hálózatokat, mint a Visa és a Mastercard.
A leállások – amelyeket részben az orosz kormány, részben a külföldi székhelyű vállalatok rendelnek el – valószínűleg nem fognak egyhamar enyhülni. “Most már minden nap leállítanak valami újat. “Nagyon aggódom, hogy teljesen el leszek vágva a világháló többi részétől.” – mondta Anasztaszija Jermolajeva, egy moszkvai tanárnő a Bloombergnek.
Szakértők évek óta figyelmeztetnek a globális internet kormányok által ellenőrzött nemzeti hálózatokra való szétforgácsolódására, és egyesek szerint az orosz fellépésnek átfogó – és potenciálisan tartós – következményei lehetnek.
“Nagyon valószínű és lehetséges, hogy a globális internet balkanizálódásának fordulópontjához érkeztünk” – mondja Asma Mhalla, a párizsi Sciences Po kutatóegyetem digitális gazdasággal foglalkozó oktatója.
Ennek a dinamikának a legjobb példája eddig Kína volt. Peking éveket töltött azzal, hogy szigorúan ellenőrzött helyi internetet hozzon létre, ahol a kormánynak vannak eszközei az információáramlás szabályozására, és ahol helyi technológiai szolgáltatások – mint a Weibo és a WeChat – a sok más országban népszerű amerikai technológiai termékeket helyettesítik.
Oroszország nagyobb mértékben függött a nyugati platformoktól, és vannak jelei annak, hogy a kormány nem szívesen fosztja meg polgárait ezektől még válság idején sem. A kormány lekapcsolta a Facebookot, de az Instagramot és a WhatsAppot nem, amelyek szintén a Meta tulajdonában vannak. Ám aggodalomra ad okot, hogy a jelenlegi konfliktus arra ösztönzi Oroszországot, hogy a Nyugattól való elszigetelődés érdekében még inkább a kínai modell felé forduljon.
Moszkva valójában évek óta készül egy ilyen pillanatra. Az ország 2015-től kezdve megkövetelte, hogy a polgárok adatait helyi szervereken tárolják, két évvel később pedig korlátozta a virtuális magánhálózatok használatát, amelyekkel meg lehet kerülni a kormányzati cenzúrát.
Aztán 2019-ben jött Oroszország “szuverén internetről” szóló törvénye, amely kiterjesztette az állami ellenőrzést az internet felett az ország határain belül. Az internetszolgáltatóknak olyan berendezéseket kellett telepíteniük, amelyek lehetővé teszik a kormány számára, hogy nyomon kövesse, átirányítsa vagy teljesen blokkolja a hozzáférést.
“Ez egyfajta igazán magasztos és némileg újszerű elképzelést vezetett be, miszerint Oroszország képes lenne egy gombbal ki- és bekapcsolni a nemzeti internetes teret” – mondja Zachary Witlin, az Eurasia Group geopolitikai kockázati tanácsadó cég vezető elemzője.
Majd 2021-ben Oroszország elindította az orosz nemzeti domainnévrendszert, amely lehetővé teszi, hogy az orosz IP-címek továbbra is a globális internettől elvágva működjenek, ami az online világ jelentős átrendeződéséhez vezethet.
“Ez egy új, hidegháborús típusú megosztottság kezdetét jelentené, nem Kelet és Nyugat között, hanem a nyílt, szabad internet és az ellenőrzésre és elnyomásra használt internet között” – véli Flavia Kenyon, a 36 Group ügyvédi iroda kiberügyekre szakosodott ügyvédje. Szerinte nem világos, hogy Putyin kormányának milyen mértékben sikerült létrehoznia a saját internetes rendszerét, de komolyan kell venni, már csak azért is, mert más kormányok is dönthetnek úgy, hogy hasonló lépéseket tesznek.
Sok amerikai vállalat most már problémásnak tartja az Oroszországgal való üzletkötést. A Google, a Facebook és az Instagram megtiltotta, hogy az orosz állam által támogatott médiumok a világ bármely pontján reklámokat jelenítsenek meg, a Snap pedig minden orosz hirdető hirdetését blokkolja.
Néhány vállalat esetében ez barátságtalan hozzáállást is eredményez. Irina Pavlova, aki 2005-ben lett a Google első oroszországi alkalmazottja, azt mondja, hogy a vezetőség bizalmatlansága az orosz csapattal szemben megnehezítette a helyi piac kiszolgálását. Úgy érzi, hogy az elmúlt években Oroszország nem kapott kiemelt szerepet; a Google Maps térképén “a nevek fele már nem is oroszul van” – mondja Pavlova, aki már nem dolgozik a Google-nál. A Google képviselői nem kommentálták az esetet a Bloombergnek.
Sok orosz éveken át próbálta megkerülni a kormány azon törekvéseit, hogy megakadályozza a nyugati platformokhoz való hozzáférésüket, és most még többen teszik ezt, amint azt a VPN-használat nemrégiben tapasztalt megugrása is bizonyítja. Az orosz felhasználók olyan blokkolásmentes szolgáltatásokon keresztül is találnak híreket, mint a Telegram.
Az orosz származású Andrej Szoldatov, az oroszországi internetszabadság történetét bemutató The Red Web című könyv társszerzője szerint a kormánynak az online információáramlás felett gyakorolt befolyása soha nem lesz teljes. Szoldatov Londonba költözött, hogy biztonságban működtethessen egy kormánykritikus hírportált, de bízik abban, hogy orosz olvasóközönségének sikerül hozzáférnie, még akkor is, ha látszólag blokkolják. “Az emberek meg fogják találni a módját, hogy olvassák” – mondja.
Alina, a 29 éves, Kazanyban élő barista és tetoválóművész az invázió óta folyamatosan internetproblémákkal küzd. A nő már hozzászokott az ilyen korlátozásokhoz, és nem tartja önmagában aggasztónak az internet-hozzáférés elvesztését. Mégis, ő és sok barátja arra készül, hogy elhagyja Oroszországot, ha teheti.
“Van egy másik félelem is: hogy a kapuk bezárulnak” – mondja Alina, aki a kormány megtorlásától való félelmében kérte, hogy csak a keresztnevén nevezzék meg. “Nem az internet, hanem az egész ország esetében. Valami olyasmi, ami a Szovjetunióval történt. Nem lehetett elmenni, nem lehetett jönni, valami olyasmi, mint ami Észak-Koreában van. Ez az, ami igazán ijesztő.“