A kihalás szélére sodródtak az kékvérű rákok. Testnedvüket a gyógyszeripar használja fertőzések kimutatásához. A kéttenyérnyi élőlényekből hordószámra nyerik ki a vért.
Az atlanti tőrfarkú rákok közel 450 millió éven át éltek zavartalanul az Atlanti-óceánban, az 1960-as években azonban tudósok felfedezték, hogy kék színű vérük rendkívül érzékeny a baktériumokra, köszönhetően két fehérjének, a koagulogénnek és egy hasítóenzimnek. A gyógyszeripar azóta baktériumdetektorként használja a testnedvüket, hogy garantálja injekciók, vakcinák és sebészeti implantátumok tisztaságát. Az egyszerű és csaknem azonnali eredményt adó teszt LAL (Limulus ambőcita lizátum) néven vált ismertté.
Befogásukat közel ötven éve ipari méretekben végzik, csak az Egyesült Államok keleti partján évente félmillió tőrfarkút gyűjtenek be, mosnak meg, majd csapolnak le, így hozzájutva az értékes testnedvhez. A kivéreztetés során a rákok vérének harmadát – mintegy 100 millilitert – vonják ki a szervezetükből, majd visszaeresztik őket az óceánba. Az egész folyamat nagyjából két-három napot vesz igénybe. A kinyert vért kék aranynak is nevezik, hiszen gallonja (1 gallon = 3,78 liter) közel 60 ezer dollárt ér.
A tőrfarkúak nem viselik jól a kivéreztetést, jelentős részük, 15 százalékuk nem sokkal az óceánba való visszajutás után elpusztul. Részben emiatt, részben pedig az éghajlatváltozás okozta tengerszint-emelkedés hatására az elmúlt negyven évben 80 százalékkal csökkent a tőfarkúak populációja, közel kerültek a teljes kihaláshoz.
A Bloomberg cikke szerint a folyamat most még visszafordítható lenne, ugyanakkor a gyógyszeripar annak ellenére is a tőrfarkúak vérét szívja, hogy a kilencvenes években a Szingapúri Nemzeti Egyetem egyik professzora, Ding Jeak Ling mesterségesen is létrehozta a baktériumfelismerésben kulcsszerepet játszó enzimet, az úgynevezett C-faktort.
