A dollár nyeresége a világ fájdalma, és a jelenlegi pálya alapján a világnak még sokkal több kellemetlenséget kell elviselnie.
A globális növekedéssel kapcsolatos aggodalmak a közelmúltban a Bloomberg dollárindexét az eddigi legerősebb szintre emelték, és a dollár több évtizedes csúcsokat ért el olyan valutákkal szemben, mint az euró és a jen.
Ez azonban azzal a kockázattal jár, hogy önerősítő visszacsatolássá válik, mivel a határokon átnyúló kereskedelem túlnyomó többsége még mindig dollárban denominált, és az erősebb amerikai valuta történelmileg a világgazdaság széleskörű megrázkódtatását jelenti.
A vártnál magasabb infláció és a még mindig emelkedő nyersanyagárak hátterében Jon Turek, a JST Advisors alapítója és az Cheap Convexity blog szerzője szerint az az aggodalom, hogy olyan “dollárhurok” elé nézünk, mint még soha.
Szerinte mivel a Federal Reserve az elmúlt évtizedek leggyorsabb ütemében emeli a kamatlábakat, sokkal kevésbé világos, hogy mi szakíthatja meg a visszacsatolási hurkot a következő hónapokban.
“Ami a végzetes huroknak ezt a változatát igazán ijesztővé teszi, az az, hogy elég nehéz látni, hogy ezek a megszakítók hogyan játszódnak le rövid távon. Van egy európai probléma, ami nyomást gyakorol az euróra, ami feljebb küldi a dollárt, ami rontja a gyártási ciklust, ami végsősoron megint ezt az egészet okozza” – mondta Turek.
Természetesen korábban is voltak már figyelemre méltó dollárerősödési időszakok, például 2016-ban vagy 2018-ban. Azokban az években a valuta akkor erősödött, amikor a Fed szigorítani igyekezett a monetáris politikát. A múlt héten közzétett adatok szerint az amerikai fogyasztói árindex júniusban 9,1 százalékkal emelkedett éves szinten, így a Fed-nek sokkal kevesebb mozgástere van az irányváltoztatásra.
A kulcskérdés tehát az, hogy az erősebb dollár milyen mértékben csökkenti a Fed hajlandóságát arra, hogy a következő hónapokban még nagyobb kamatemeléseket hajtson végre.
“Kicsit nehéz látni, hogy mi állítja meg ezt. Azt hiszem, a legjobb válasz az, hogy önmagát is megállíthatja” – mondta Turek.
A dollárhurokkal az a fő probléma, hogy a dollárnak a globális kereskedelemben betöltött szerepe miatt az erősebb amerikai valuta a globális pénzügyi feltételek szigorodásához és a reálbefektetések visszaeséséhez vezethet.
Az amerikai valuta a világpiacokon is különleges helyzetben van. Amikor a befektetők aggódnak, hajlamosak a dollárban denominált eszközök biztonságába menekülni, ami még magasabbra repíti a valutát. Ez az egyik oka annak, hogy a dollár 2020 márciusában, amikor a piacok összeomlottak, megugrott, és most is erősödik.
A jelenlegi helyzetet bonyolítja az a tény, hogy a világ nagy központi bankjai most szigorító üzemmódban vannak, vagy éppen szigorítás előtt állnak. Az Európai Központi Bank várhatóan ebben a hónapban kezdi meg a kamatemelést, 2011 óta először. Különösen Németországnak kell szembenéznie a kettős gazdasági csapással, mivel a földgáz árának emelkedése a feldolgozóipart is sújtja.
“Olyan világban élünk, ahol a központi bankok, amelyek mind a célérték feletti inflációval küzdenek, nagyon kevéssé tolerálják a masszív devizagyengülést, mert úgy gondolják, hogy az csak felerősíti a nyomást, amellyel a kamatemeléssel küzdenek” – mondja Turek.
“Egyfajta fordított valutaháborúban vagyunk, de úgy gondolom, hogy a központi bankok egyértelműen hangsúlyt fektetnek a valuták szerepére, egyesek persze egyértelműbben, mint mások.”
Ez lehet az egyik oka annak, hogy a svájci központi bank júniusban 50 bázispontos kamatemeléssel lepte meg a piacot, ami 15 év óta az első kamatemelés volt. Bár a svájci frank viszonylag erős volt, Turek szerint “reálértéken nem volt elég erős ahhoz, hogy ellensúlyozza a célérték feletti inflációt, amit még ők is látnak“. Eközben a Bank of Englandnél Catherine Mann e hónap elején tartott beszédében megjegyezte, hogy “az USA szigorúbb monetáris politikája a gyengébb font miatt általában növeli az Egyesült Királyság inflációját“.
Turek szerint a joker Kína lehet. Az országban júniusban megugrott a hitelezés, miután a kormány ösztönző intézkedéseket vezetett be, amelyek célja a Covid-19 gördülő zárlatainak ellensúlyozása volt. De még az élénkítés ellenére is nehéz az új hitelek és más típusú monetáris lazítások átvitele a reálgazdaságba, tekintettel a folyamatos járványügyi korlátozásokra.
A dollár közelmúltbeli erősödése ellentmond az év elején tett előrejelzéseknek, amelyek szerint az ukrajnai invázió és az azt követő szankciók fordulópontot jelenthetnek az amerikai dollár számára. Másrészt a dollárnak a világ tartalékvalutájaként betöltött szerepének csökkentésére vonatkozó időkeret soha nem volt várhatóan gyors, és a fájdalmasan szárnyaló zöldhasú végül még mindig arra ösztönözheti az országokat, hogy alternatívákat keressenek.
Az Egyesült Államokban pedig a dollár végzetes hurokja végül a Fed helyett is elvégezheti a Fed munkájának egy részét az infláció elleni küzdelemben. (Bloomberg)
