Az autót Baden-Württembergben találták fel. Napjainkban a szektor fél millió embernek ad közvetlenül munkát a tartományban. Átlagjövedelmük havi bruttó 6400 euró, jóval a 3800 eurós németországi átlag felett van. A gazdasági fókuszú német napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) riportere a jólétét féltő régióban gyűjtött benyomásokat.
Audi-gyár, Neckarsulm
A hatalmas komplexum kísértetvárosra emlékeztet. A több ezer férőhelyes parkoló üres. Nem áll senki a gyártósorok mellett. Az üzemben normál körülmények között 17 ezer ember szerel össze naponta több száz autót. Közel annyian vannak, mint a Stuttgarttól 60 km-re északra fekvő kisváros teljes lakossága.
A decemberi héten, amikor az FAZ újságírója ott járt a túltermelés miatt állt a gyár. Elsősorban nagy limuzinok, A4-es és A6-os Audik készülnek Neckarsulmban. Ezt a kategóriát egyre nehezebb eladni. Rolf Klotz, az üzemi tanács elnöke 45 éve lakatostanulóként a gyárban kezdte a pályáját. Aggódik, az elektroautók térnyerésétől félti az üzemet.
A látogatóközpontban, ahol a vevők az új autókat veszik át, már látszik a jövő. A bejárat mellett az első kizárólag elektronos meghajtású Audi, egy E-Tron áll. A terepjáró azonban nem itt, hanem a brüsszeli üzemben készül. A következő években több elektromos modellt is piacra akar dobni az Audi. Bizonytalan, hogy Neckarsulm szerepet kap-e a gyártásukban. A tavaly elfogadott több milliárd eurós takarékossági programmal összefüggésben felmerült, hogy az eredeti tervektől eltérően, az ingolstadi központba és a brüsszeli gyárba koncentrálják a termelésüket.
„Ha nem kerül hozzánk is eletroautógyártás, az a neckarsulmi üzem halálos ítélete” – aggódik Mario Palasti, egy audis a gyártósorról. „10 éve, amióta itt vagyok, még sosem volt ilyen rossz a hangulat.”
„Nem szeretnék egy leszakadó tartomány miniszterelnöke lenni” – mondta Winfried Kretschmann, Baden-Württemberg kormányfője egy elhíresült beszédében. Elrettentő példaként a nehézipar megszűnését máig ki nem hevert Ruhr-vidéket hozta.
Az acél- és alumíniumpar fénykorában Bochumban, Essenben vagy Duisburgban senki nem gondolta volna, hogy egyszer Németország leggazdagabb városaiból a legleszakadtabbak lesznek. Kereskedelmi háború, dízel-botrány, klímavédelem, szigorodó környezetvédelmi előírások, autók kitiltása a belvárosokból, autonóm vezetés, alternatív meghajtások – problémák és kihívások sokasága. Ha a német autóipar nem ad rájuk időben jó válaszokat, Stuttgart és a tartomány többi városa is a szebb napokat látott Ruhr-vidék sorsára juthat.
Andreas Schwamberger 50 éves mérnök 25 évig benzines motorokat tervezett. Két évvel ezelőtt az alternatív meghajtásokon dolgozó neckarsulmi fejlesztőrészleghez került.
“Mielőtt az elektroautók tervezésére válthattam, vissza kellett ülnöm az iskolapadba. Nem volt könnyű.”
A sokasághoz tartozik, akik szerint megalapozottak a miniszterelnök félelmei. A német autóipar megrendülése leszakadásra ítélné a legtöbb gyártónak és beszállítónak otthont adó dél-nyugat-német tartományt. Úgy véli, nem csak neki, az Audinak is későn jött a váltás.
„Az ázsiaiak, különösen a Hyunadi és a Toyota az elektromos, a hibrid és az üzemanyagcellás motorok terén is jóval előttünk járnak. Mi most fejlesztjük az első ilyen modelleket, ők már szériában gyártják.”
A lemaradás egyik jele, hogy nehézséget okoz akkumulátor beszállítót találni. A konkurencia lekötötte a kapacitásokat. „Nem a beszállítók állnak sorban nálunk megrendelésérét, hanem mi nálunk. A német gyártók nincsenek ehhez szokva.”
Városháza, Sindelfingen
Az autópályalehajtótól a Rudolf Diesel Strasse vezet a stuttgarti agglomerációban fekvő város központjába. Évtizedekig a 65 ezres településen működött a Mercedes legnagyobb gyára. Legendás volt a település gazdagsága. Ma se panaszkodhat, de az infrastruktúra állapotából látszik, hogy az aranyidők elmúltak. Egy év alatt 143 millióról 42-re zsugorodott az iparűzési adó bevétel.
„Ilyen visszaesés nem volt 1945 óta” – mondja a gondterhelt gazdasági alpolgármester, Christian Gangl. A legnagyobb adófizető, a Mercedes tavaly veszteséges volt. Ezért most az önkormányzatnak is spórolnia kell.
„Mi fogjuk írni az autózás jövőjét is” – mondta a Mercedes új vezérigazgatója, Ola Källenius. November 14-én fogja ismertetni a sváb gyártó stratégiai tervét. A 25 ezer sindelfingeni mercédeszes az audis kollégájihoz hasonlóan izgatottan várja az új vezető által megígért stratégiai tervek elkészültét. „Adóbevételek és munkahelyek forognak kockán” – foglalja össze a stratégia jelentőségét Sindelfingen számára az alpolgármester.
Bosch-központ, Stuttgart
„A jövő már elkezdődött, de mi még a jelenben vagyunk” – véli az IG Metall, az ágazati szakszervezet stuttgarti elnöke, Roman Zitelsberger. A szakszervezeti vezető az idén egy öt tagú válságstábot hívott életre. Feladata a régió autóiparában zajló strukturális változások analizálása. A világ legnagyobb autóipari beszállítójánál, a Boschnál világszerte 409 ezren dolgoznak! A munkahelyek harmada közvetlenül a dízel és benzines autók gyártásához kapcsolódik. „Nagyon aggasztó, hogy a cégnek nincs stratégiaiája az ezek térvesztése utáni időkre” – mondja Zitelsberger.
Az IG Metal stuttgarti irodájától néhány száz méterre fekszik az 1884-ben alapított Bosch központja. Néhány hete itt jelentették be 9600, dízelmotor alkatrészeket gyártó alkalmazottból 1600 elbocsátását. „Minden idők legnagyobb leépítése a Boschnál” – tudja meg az FAZ riportere a szakszervezeti vezetőtől.
Nem ez volt az első, és vélhetőleg nem is az utolsó elbocsátási hullám. A dízel részlegen dolgozó 41 éves mérnök, Markus Epperlein eddig ennek ellenére biztonságban érzi magát. Megnyugtatja, hogy a Bosch is gyárt már alkatrészeket, elektro, hibrid és üzemanyag cellás autókhoz. „De leszünk-e ezen a területen is olyan sikeresek, mint amilyenek a benzineseknél és a dízeleseknél 100 éve vagyunk?” – teszi fel a költői kérdést Epperlein.
Elring-Klinger-gyár, Dettlingen
„A közlekedés olyan forradalmi változás előtt áll, mint 130 éve, amikor Carl Benz Mannheimban feltalálta benzinmotort” – mondja a 10 ezer embert foglalkoztató autóipari beszállító elnöke, Stefan Wolf.
„Akkor a lovaskocsi gyártók egy része elkezdett autókarosszériát gyártani. A többiek idővel csődbe mentek. Mi fogunk az utóbbiak sorsára jutni.”
Elmondja, hogy az Elring-Klinger két évtizede aktívak az üzemanyag cellák fejlesztése és gyártása terén. Azonban a hengerfejtömítés gyártása a fő profil, ebben piacvezetők. Erre csak a benzinmotoroknál van szükség. Ez indokolja, hogy a pénzpiac nem olyan optimista az 1879-ben alapított cég jövőjét illetően, mint Wolf. Az év eleje óta kétharmadával zuhant a cég részvényeinek árfolyama.
100 millió eurót invesztáltak az elmúlt évtizedben az üzemanyagcella gyártásba. Sokáig mégsem volt bevételük a szegmensből. „Két éve elkezdett folyni a pénz. Piacvezetők vagyunk” – büszkélkedik a cégvezető. Azt nem teszi, hozzá, hogy csak a német gyártók között elsők, a nemzetközi piaci részesedésük minimális, pedig a tervek szerint 10 éves távlatban az összbevétel negyedének erről a területről kellene érkezni.
Wolf saját vállalata jövőjét illetően optimista, de elismeri, hogy sok német beszállító, és az összes autógyártókról elaludta a váltás. Ezért nem tartja alaptalannak az elemzést, amely 100 ezer németországi autóipari munkahely megszűnésével számol évtizedes távlatban. Többségük Baden-Württembergben fog eltűnni. Árulkodó, hogy Wolf többségében egy külföldi elektroautóval, egy kaliforniai Teslával közlekedik. De siet elmondani, hogy van egy Mercedese is, igaz, azt 300 km-nél hosszabb utakra használja.
