A Szovjetunió összeomlása után leépültek az orosz-afrikai kapcsolatok. Moszkva újra fantáziát lát a kontinensben: gazdasági, politikai, katonai és kulturális megállapodásokat ír alá. Az orosz vállalatok pedig bevásárló körútra indultak a kontinensen.
Az oroszok visszatérnek Afrikába
A koronavírus-válság előtti, 2019 végén, Szocsiban megrendezett konferencián az orosz elnök és 40 afrikai ország vezetője találkozott. Az Oroszország-Afrika csúcson Putyin nagyratörő tervet fogalmazott meg: „Öt éven belül duplájára növeljük a kereskedelmi volument.”
Kép/Forrás/Fotó/Szergej Malgavko/ TASS
Oroszország ismét stratégiai területnek tekinti Afrikát – hangzott a konferenciának világpolitikai jelentőségét adó üzenete. Fontos változás, figyelembe véve, hogy a Kremlnek a Szovjetunió összeomlása óta nem volt koherens Afrika politikája.
Moszkva az elnyomottak szövetségese?!
Habár Lenin már a ’20-as években fantáziát látott a kontinensben, a szovjetek csak az ’50-es években jelentek meg, amikor a francia és a brit kolóniák elkezdtek összeomlani. Moszkva az antikolonialista mozgalom és az apartheid elleni harc támogatásán keresztül igyekezett növelni a befolyását.
A hidegháborúban Afrika az akkori két világhatalom, az USA és a Szovjetunió szatellit háborúinak fontos helyszíne lett. A szovjetek tették a regionális villongást világpolitikai krízissé, amikor ’56-ban Nasser egyiptomi elnöknek gazdasági és katonai segítséget adtak a Szuezi válság során. Moszkva Etiópiában, Szomáliában, a portugál gyarmatokon és Dél-Afrikában volt a legaktívabb. Gazdaságilag, katonailag és politikailag is támogatta a függetlenségükért, illetve az apartheid ellen harcolókat. A szovjet katonák bevetésére csak egyszer került sor: 1975-ben Moszkva a Vörös Habsereg tízezres harcoló alakulatát küldte az angolai polgárháborúba. 1988-ban a szovjet katonák ‘már nem hordták’ a Vörös Hadsereg egyenruháját, amikor a kubaiakkal együtt döntő győzelmet arattak Namíbia Dél-Afrika elleni függetlenségi háborújában. A terület elvesztése az utolsó szög volt a pretoriai apartheid rendszer koporsójában.
A nyugat fontosabb, mint Afrika
A peresztrojka és a glasznoszty kibontakozásával Gorbacsovnak fontosabbak lettek a nyugati kapcsolatok, mint az afrikai jelenlét. A reformer pártfőtitkár véget vetett a szatellit háborúknak, valamint a szovjet gazdasági és politikai aktivitását is jelentősen csökkentette Afrikában.
A szovjet birodalom összeomlása után a kontinens jelentőségvesztése tovább folytatódott a Kreml számára. Jelcin és tanácsadói szemében Afrika az elmaradottság és a kilátástalanság szimbóluma lett, ahol nincs értelme jelen lenni. Sorra zárták be az orosz követségeket, valamint a gazdasági és kulturális képviseleteket. A számos sajtóiroda nagy része is lehúzta a rolót. A hidegháború alatt ezek előszeretettel szolgáltak a KGB ügynökeinek fedőmunkahelyeként.
1993-ban az afrikai eladások az orosz külkereskedelemnek már csak 2 százalékát tették ki. Ezzel veszendőbe ment minden politikai, gazdasági és katonai erőfeszítés, amit a szovjet állam évtizedeken keresztül tett Afrikában.
Afrika újrafelfedezése
A korábban szoros kapcsolatok leépítésére éppen akkor került sor, amikor a multinacionális vállalatok elkezdték felfedezni az Afrikában rejlő gazdasági potenciált. Putyin ráébred erre. Húsz elvesztegetett év után új életet próbál lehelni az orosz-afrikai kapcsolatokba.
Az első próbálkozás 2001-ben történt. Ekkor indult afrikai körútra korábbi miniszterelnök, az Orosz Kereskedelmi és Iparkamara jelenlegi elnöke, Jevgenyij Primakov. Putyin elsőként 2006-ba lépett afrikai földre: fegyverszállítási megállapodást írt alá Algírban 6 milliárd dollár értékben és cserében elengedte Algéria 4,7 milliárd dolláros, a Szovjetunióval szemben fennálló adósságát. 2008-ban Moszkvában hasonló szerződést kötött Kadhafival: 4,6 milliárdos fegyvereladás és 3 milliárdos adósság elengedés formájában. A líbiai diktátor bukása miatt egy másik szerződés végrehajtására már nem került sor, amelynek értelmében az oroszok vasútvonalakat építettek volna Líbiában.
Orosz cégek afrikai bevásárló körúton
Az afrikai üzletbe az orosz magáncégek is megpróbálnak bekapcsolódni. A világ legnagyobb alumíniumipari vállalata, a Rusal Guineában vett bányászati jogot és épített gyárat. Putyin 2006-os pretoriai látogatása után pedig az akkor még Kreml-közelinek számító oligarcha, Borisz Abramovics egyik cége vásárolta fel a két legnagyobb dél-afrikai alumíniumipari vállalatot. Egy másik oligarcha, a máig Putyin bizalmasának számító, Svájcban élő Viktor Vekszelberg az ország legnagyobb mangánbányáját vette meg. A Rosatom 2010-ben uránbányát vásárolt Tanzániában, az orosz gyémántipari óriás, az Alrosa pedig Angolában és Zimbabwében lett gyémántbányák tulajdonosa.
Medvegyev-Putyin vita Afrika miatt
2011-ben Afrika váltotta ki az egyetlen komoly nézeteltérést a Medvegyev-Putyin elnök-kormányfő pároson belül. Putyin súlyos hibának tartotta, hogy Medvegyev utasítására az orosz képviselő az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem vétózta meg a Kadhafi elleni nyugati katonai beavatkozást. A hatalomváltásnak Trípoliszban súlyos gazdasági következményei lesznek – figyelmeztette Putyin Medvegyevet. A nyugaton alig észlelt vita az új orosz külpolitikai doktrína kezdetét jelzi, amit Putyin követ, mióta 2012-ben visszatért az elnöki székbe, ez pedig konfrontációhoz vezetett a nyugattal. A szemléletváltást a nyugati hatalmak csak a szíriai polgárháború kitörése után ismerték fel.
Arab országok célkereszt közepén
Moszkva a szovjet idők óta sokkal fontosabbnak tartja a Szaharától északra elterülő arab államokat, mint Fekete-Afrikát. Az arab országok évtizedek óta az orosz haditechnika megbízható vevői.
Egyiptom 2013 óta 46 MIG vadászgépet, 35 Szojuz bombázót, 52 harci helikoptert és egy teljes föld-levegő rakétarendszert vásárolt. Kairó mindezt annak ellenére tette, hogy Washington az egyiptomi hadsereg masszív anyagi támogatásának megnyirbálásával fenyegette. A fegyverszállítás mellet leginkább az orosz takarmányeladásnak köszönhető, hogy 10 év alatt 2,8 milliárd dollárról 8-ra nőtt a két ország kereskedelmi forgalma. Egyiptom 2019-ben a takarmány 85 százalékát Oroszországból importálta.
A két ország közötti növekvő bizalom jele, hogy az egyiptomi és az orosz haditengerészet – szintén az USA rosszallása ellenére – rendszeresen közös gyakorlatokat tart a Fekete-tengeren. Valamint, hogy Egyiptom a Rosatomot bízta meg az ország első atomerőművének kivitelezésével. Az Alexandria közelében épülő létesítménynek 25 milliárd dolláros beruházása 2029 készül el. A tőke 85 százalékát az orosz állam hitelezi Egyiptomnak.
Az orosz-marokkói kapcsolatok élénkülését jelzi, hogy 2016-ben VI. Mohammed király népes delegációval Moszkvába utazott. Az oroszok elsősorban fegyvert, cserébe a marokkóiak agrártermékeket szállítanak. A zöldségek és gyümölcsök iránti orosz igény 2014 óta különösen megnőtt. Az EU tagországok ekkor léptették életbe a szankciókat Oroszország ellen, amelyek között az agrárexport tilalma is szerepel. A kereskedelmi forgalom dinamikusan nő, de 1,5 milliárd dolláros volumenével messze elmarad az egyiptomi-orosz mögött. Viszont néhány éve Casablanca a kevés észak-afrikai város egyike, amelyet közvetlen repülőjárat köt össze Moszkvával. A légi kapcsolatnak köszönhetően ugrásszerűen megnőtt a Marokkóban nyaraló oroszok száma. A marokkóiak bíznak benne, hogy a korona-válság után visszatérnek az orosz vendégek.
Inkább az oroszok, mint a kínaiak, vagy a nyugat
Az élénkülő politikai és gazdasági kapcsolatoknak köszönhetően Afrikában ismét számottevő nemzetközi szereplőként tekintenek Moszkvára. Sok állam egyfajta harmadik utat lát az oroszokban. Moszkvát jobb partner, mint az emberjogi kérdéseket felhánytorgató nyugat, és mint a kínaiak, akik gazdasági együttműködés címén egész országokat vonnak gazdasági és politikai ellenőrzésük alá.
Az orosz-afrikai külkereskedelem értéke 2019-ben elérte a 20 milliárd dollárt. Ez ugyan jóval a 204 milliárd dolláros kínai és a második helyezett 51 milliárdos francia mögött marad, de meghaladja például a brazilok és a törökök export-importjának értékét.
Az oroszok a technológiai szektorban is megjelentek az első angolai és tunéziai szatellitet Bajkonurból lőtték fel. A Rosatom az egyiptomi atomreaktor mellett Zambiában, Szudánban és Ruandában is épít erőműveket. Utóbbi országban a legjelentősebb orosz informatikai cég, a Kaspersky Lab telephelyet hozott létre. A biztonsági szoftverekre specializálódott vállalkozás innen akarja Afrika szerte értékesíteni a termékeit.
Az afrikai emberek megnyerése
Moszkva a gazdasági és politikai jelenlét mellett, ahogy a szovjet időkben, most is hatást akar gyakorolni az afrikai országok társadalmára. A külföldnek szóló orosz médiák, a Russia Today hírtévé és a Sputnik hírportál egyre több helyen jelentkezik az adott országnak szóló tartalommal. A Kreml szócsöveiben gyakran előkerül, hogy a Szovjetunió segítette a kontinens országainak függetlenségi harcait. Ezzel Moszkvának már több országban sikerült franciaellenes hangulatot keltenie.
A társadalmi befolyás növelésének részei a megállapodások, amelyek afrikai fiataloknak ösztöndíjas tanulási lehetőséget kínálnak az orosz felsőoktatásban. 2019-ben több mint ötezer diák döntött Oroszország mellett.
Személyes kapcsolatok
Ahogy az lenni szokott, sok hangzatos bejelentést nem követett tett. Így az állami tulajdonú Rostec a 2017-es szerződéskötés ellenére nem épített olajfinomítót Ugandában. A Rosneft pedig nem kezdett a tenger alatti földgáz kitermelésébe Mozambik partjainál.
Nagyobb veszteség volt, hogy Dél-Afrika elállt az atomerőmű építésétől, amelynek a kivitelezője a Rosatom lett volna. Ebben nagy szerepel volt az elnök, Jackob Zuma lemondásának. A korrupciós ügyek sokaságában érintett politikus az apartheid elleni harcok során szorosan együttműködött a KGB-vel. Oroszország fokozódó dél-afrikai jelenléte leginkább az elnök Moszkvához fűződő személyes kapcsolatának volt köszönhető. Zuma távozásával érezhetően meggyengültek Moszkva pozíció Pretoriában.
Ugyan ez történt az algériai elnök, Abd el-Azíz Buteflíka és a szudáni diktátor Omar Haszan Ahmad al-Basír kényszerű távozása után is. Algériában és Szudánban mégsem szűnt meg teljesen az orosz befolyás. Mindkét országban nagy a hadsereg szerepe és számos katonai vezető még a szovjet akadémiákon tanult.
Az oligarchák érdeke dönt
A tervek és az elhatározások ellenére Moszkva Afrika-politikája nem állt össze koherens egésszé. A Kreml országonként eltérő stratégiát követ és ad hoc próbálja kihasználni a kínálkozó lehetőségeket. Sokszor nem koordinált az orosz külpolitikai, külgazdasági, kulturális és katonai tevékenység. Sőt, gyakran előfordul, hogy a különböző szereplők akadályozzák egymást. Szergej Kuzsugetovics Sojgu védelmi miniszternek és Nikolaj Patrushev titkosszolgálati államtitkár mindig is elég hatalmasnak bizonyult ahhoz, hogy ne kelljen a tevékenységüket az Afrikáért felelős külgazdasági miniszterhelyettessel, Mihail Bogdanovval koordinálniuk. A Putyinhoz elég közel álló oligarcháknak, pedig nem kell egyikükkel sem egyeztetniük. Így Szudánban feszült a viszony a moszkvai titkosszolgálat és a privát orosz biztonsági cégek között. Viszont a Közép-Afrikai Köztársaságban és Líbiában jól együttműködnek egymással.
Petrus Szabolcs
