Az olaszokra lecsapott a COVID második hulláma. Ismét a vírus európai epicentrumává vált az ország. A kormány kénytelen korlátozásokat bevezetni. De kímélnie kell a tavaszi első hullámmal padlóra került gazdaságot. Sikerült átvágni a gordiuszi csomót? A Repubblica elemzése alapján Petrus Szabolcs összefoglalója.
„Conte és a hiányzó víziók”
A szerkesztőségi cikk címe nyilvánvalóvá teszi, hogy a baloldali napilap szkeptikus. Evidenciának tartja, hogy a megbetegedések és halálesetek robbanásszerű növekedését nem nézheti ölbe tett kézzel a kormány. Helyesli, hogy Conte és miniszterei a döntéshozatal előtt napokig tárgyaltak a munkáltató- és munkavállalói érdekképviseletekkel, orvosokkal, közgazdasági és politikai elemzőkkel, a tartományok vezetőivel, a tervezett korlátozások által leginkább érintett szektorok képviselőivel. A Repubblica szerint azonban az egyhetes tervezés után, kiadott kormányrendeletek nem tanúskodnak világos stratégiáról. A gazdasági szereplők számára fontos és az emberek mindennapjait nagyban érintő kérdések sorára nem ad választ.
„A héten tovább elemezzük a helyzetet” – indokolta a döntések elhalasztást a kormányfő múlt vasárnap este, amikor élő tévébeszédében ismertettette az új szabályokat, amely után újságírói kérdésekre is válaszolt. Így nem lehet például tudni, be kell-e zárniuk az uszodáknak és a fitnesztermeknek, további korlátozásokat kell-e akceptálniuk a vendéglátóipari egységeknek az esti zárórát illetően, mi lesz a közoktatásban és a tömegközlekedésben.
Nehéz a feladat
A második legnagyobb példányszámú napilap elismeri, hogy nagy kihívás előtt áll a politika. Az olasz gazdaságot padlóra küldte az élet többhetes leállítása tavasszal. A GDP 11 százalékkal csökkent, a munkanélküliség a rövidített munka bevezetése és számos más kormányzati intézkedés ellenére 12 százalékra nőtt a munkanélküliség teljes lakosság körében, a 30 év alattiaknál pedig eléri a 22 százalékot!
„Ilyen körülmények között nem lehet a gazdasági szereplők kétségbeesett kérését ignorálni: Mindent, csak még egy lockdown-t ne!” – szól a szerkesztőségi cikk.
Conte és gazdasági minisztere, Roberto Gualtieri jól tudják, hogy az ipari termelés csak nyár végére normalizálódott. A gazdasági más szereplői is csak ekkorra tudtak visszazökkenni a megszokott ritmusba. A számok ekkor kezdtek javulni. Sőt, a harmadik negyedévbe szinte minden mutató a vártnál erőteljesebben indult el felfelé. Azonban a cégeknek és a háztartásoknak sem sikerült pótolniuk a tavasszal felemésztett tartalékiakat. A gazdaság újraindításához adott segítséggel az állam is kiköltekezte magát. Ezzel párhuzamosan csökkentek az adóbevételei. Üres tehát az államkassza. Mindezért egy újabb leállásnak beláthatatlan következményei lennének.
A másik oldalról ijesztő sebességgel terjed és szedi újra áldozatait a vírus. Közel 10 ezerrel emelkedik minden nap az esetszám.
Káosz ellenes stratégia kell/ene
A Repubblica szerint „csak vízióval, bátor és gyors döntésekkel lehet feloldani a vírus elleni hatékony védekezés és a gazdaság életben tartásának közötti feloldhatatlannak látszó ellentétet… Máskülönben egyszerre válik kontrolálhatatlanná a pandémia és omlik össze a gazdaság, majd uralkodik el a teljes káoszt” – festi fel a sötét alternatívát a szerkesztőségi cikk.
A lap nem vitatja, hogy történtek is intézkedések. „A kormány azonban túl lassan, saját döntése következményeitől félve cselekszik. Az események mögött kullog, mint tavasszal.”
Marad a bizonytalanság
A múlt vasárnap elfogadott rendeletében a kormány nem hozott intézkedést a tömegközlekedési eszközök zsúfoltsága ellen. Pedig a virulógusok ezt tartják a járvány újbóli fellángolása egyik fő okának. Nem döntött egyértelműen az online oktatás vs. iskolába járás kérdésében. Bizonytalanságba hagyta a diákokat, a tanárokat és a szülőket. Nem hozott intézkedést a kórházak intenzív osztályainak kapacitásbővítése érdekében. Holott a EU koronavírus ellenes csomagjából 37 milliárd euró áll majd az olasz egészségügy rendelkezésére. Más területen sem számolt be a kormányfő konkrét projektek elfogadásról, amelyet a Recovery Fund-ból (RF) finanszírozna, pedig ez a támogatások januárban induló lehívásának előfeltétele.
Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a kabinet azért nem szabályozott több kérdést, mert sok területen a tartományoknak és a települési önkormányzatok kezébe adta a döntési kompetenciát. A helyhatóságok dönthetik el, mennyire korlátozzák az éttermek és bárok nyitva tartását és hogy a vírus gócpontjaiban esti kijárási korlátozásokat vezetnek-e be. „Helyesen. Ők ismerik legjobban a helyi szituációt. Ami elengedhetetlen Milanóban, az élet és a gazdaság aránytalan korlátozása lenne egy szardíniai kisvárosban” – értékel a cikk.
A gazdasági szereplők is többet vártak
Gazdasági érdekképviseltek, többek között a nagy befolyású munkaadói szövetség, a COFINDUSTRIA is kritizálja a kormányt, amiért hetek óta csak ötletelés van a Recovery Fund forrásainak felhasználásáról. A Conte-kabinet leginkább infrastrukturális projektekkel áll elő. A tervek azonban kidolgozatlanok. Az egyetlen kivételnek az olasz szárazföldet Szicíliával összekötő alagút terve. Ráadásul a gazdasági érdekképviseletek és az újságírók is fontosabbnak tartanák az infrastruktúrális megaprojekteknél a hosszútávú gazdásfejlesztést vállalatok beruházásainak, exportjának és kutatás-fejlesztési tevékenységeiknek támogatásán, valamint a közoktatás színvonalának javításán keresztül.
„A kormány minden döntéshozatal előtt mérlegelni kell a gazdaság érdekeit. Így lehet csak a GDP-t és az adóbevételeket a krízis előtti szintre visszatornászni, az államadósságot és a munkanélküliséget pedig kontrollálható szintre csökkenteni. Ezek Itália talpra állasának zálogai” – nyilatkozta az utóbbi időben többször a COFINDUSTRIA elnöke, Vincenzo Boccia.
Miként lehet mindezt a vírus megállításával összhangba hozni? A válasszal a COFINDUSTRIA és a Repubblica keresi.
