A brit Üzleti és Kereskedelmi Minisztérium (Department for Business and Trade – DBT) az IFF Research piackutató céget bízta meg azzal, hogy egy olyan felmérést végezzen, ami segít abban, hogy a kormányzat jobban megértse, mi okozza az ágazati különbségeket a fizetési gyakorlatban és a teljesítményben. Aki az eredményeket olvassa, a jobb gazdasági helyzet ellenére, több tekintetben is Magyarországon érezheti magát.
A 2024. január 3. és 31. között, készült 300 telefonos interjún alapuló kutatás meghatározó következtetései arra vonatkoztak, hogy melyek a hosszú fizetési határidők és a késedelmes fizetések fő okai, és ez hogyan változik a különböző iparágakban működő vállalkozások között
A felmérés azt mutatta, hogy a vállalkozások pénzforgalmi helyzete a cash flow, jelentős szerepet játszik a késedelmes és hosszú fizetési határidőkben. A megkérdezett vállalkozások a késedelmes fizetések mozgatórugói kapcsán arról beszéltek, hogy az üzleti ügyfelek késve fizetnek (40%), miközben mások a romló gazdasági körülményekre hivatkoztak (29%). Ez rávilágít arra, hogy a késedelmes fizetésnek az ellátási láncokon keresztül lefelé ható hatása lehet, amikor a késedelmes fizetés a lánc felsőbb szintjein még több késedelmes fizetést eredményez máshol; és hogy a késedelmes fizetés a vállalkozások pénzügyi nehézségeit jelezheti, mivel a szűkülő gazdasági körülmények között a pénzforgalomban feszültség keletkezik.
Gyakoriak az adminisztratív hibák. A megkérdezett vállalkozások 24%-a a késedelmes kifizetéseket adminisztratív hibákra vezette vissza, beleértve a számlák naplózásának elmulasztását vagy más számlázási hibákat. A nagyvállalatok nagyobb valószínűséggel számoltak be adminisztratív hibákról, amelyek a késedelmes fizetések hátterében állnak (36%), ami a nagyobb vállalatok bonyolultabb vagy szigorúbb fizetési folyamatait tükrözheti, például a „nincs megrendelés, nincs fizetés” politikát.
A vállalkozások a fizetési késedelmeket leggyakrabban a fizetési folyamataikkal vagy technológiájukkal kapcsolatos problémákra, illetve vitákra vezetik vissza. A megkérdezett vállalkozások az adminisztratív hibák mellett, 31%-ban a vitatott számlákra, 23%-ban pedig technikai problémákra, például a számlák elvesztésére vagy a kézbesítés elmaradására vezették vissza a késedelmes fizetést. Nem meglepő módon a megkérdezett vállalkozások nem említettek rossz fizetési magatartást, például szándékos késedelmes fizetést (1%), amikor saját fizetési gyakorlatukról beszéltek.
Egyes vállalkozások szándékosan késve fizetnek. A megkérdezett vállalkozások 18%-a szerint üzleti ügyfeleik szándékosan késve fizetnek, és ezt egyfajta „ingyenes finanszírozásként” kezelik. Ez az áruszektorban működő vállalkozások (30%) és a mikrovállalkozások (24%) esetében volt gyakoribb, és arra utal, hogy ezek a vállalkozások nagyobb valószínűséggel tapasztalhatnak rossz fizetési magatartást üzleti ügyfeleik késedelmes fizetései során. Ebben a kérdésben nem voltak határozott és megfigyelhető eltérések méret vagy ágazat szerint.
A mikrovállalkozások arról számoltak be, hogy jobban ki vannak téve a pénzforgalmi problémáknak. A megkérdezett mikrovállalkozások 32%-a mondta azt, hogy késve fizetett a beszállítóinak, mivel az üzleti ügyfelei késve fizettek, míg az összes mikrovállalkozás 20%-a; és a mikrovállalkozások 12%-a mondta, hogy a gazdasági körülmények romlása volt az egyik ok.
Hogyan változik a fizetési gyakorlat a különböző ágazatokban működő és különböző méretű vállalkozások között? A vállalkozások üzleti ügyfeleiktől kapott kifizetéseknél a 30 napos fizetési határidők voltak a leggyakoribbak. A mikrovállalkozások gyakran kínáltak rövidebb fizetési határidőket, míg az áruszektorban tevékenykedő vállalkozások gyakran hosszabbakat. Az üzleti ügyfelekkel rendelkező válaszadók 54%-a a számla keltétől számított 30 napos fizetési határidőt kínált alapesetben. 11% a számla keltétől számított 7 napon belüli fizetést várt el, ami a mikrovállalkozások esetében 22%-ra emelkedett. Bár még mindig kis arányt képviselnek, az áruszektorban működő vállalkozások nagyobb valószínűséggel kínáltak a számla keltétől számított 60 napos szerződéses fizetési határidőt (13%, szemben az általános 7%-kal).
A vállalkozások leggyakrabban azt mondták, hogy üzleti ügyfeleik a számla kelte után 30 nappal fizetnek, de méret és ágazat szerint azért különbségek mutatkoztak. A vállalkozások többsége mondta, hogy üzleti ügyfeleik leggyakrabban a számla kelte után 30 nappal fizettek (31%), míg kevesebben azt, hogy a számla keltétől számított 7 napon belül jutnak a pénzükhöz (13%). A mikrovállalkozások lényegesen nagyobb valószínűséggel számoltak be arról, hogy üzleti ügyfeleik a számla keltétől számított 7 napon belül fizetnek (29%, szemben az általános 13%-kal). A 60 nappal a számla kelte után történő fizetés viszonylag ritka volt (az üzleti ügyfelekkel rendelkezők 8%-a számolt be róla), bár az áruszektorban gyakoribb volt (17%).
Azok a vállalkozások, amelyek hitel- és betéti kártyás fizetést fogadtak el üzleti ügyfeleiktől, kisebb valószínűséggel mondták, hogy a számla kelte után 60 nappal kapták meg a fizetést (mindkettő 5%, szemben az összes vállalkozás 8%-ával).
A vállalkozások többnyire a szerződéses határidőn belül kapták meg a kifizetéseket, de a kisvállalkozásoknak gyakran volt problémájuk a késedelmes fizetésekkel. A vállalkozások 52% mondta, hogy ügyfeleik a szerződéses feltételeknek megfelelően fizettek, 36% mondta, hogy ügyfeleiknek hosszabb ideig tartott a fizetés, és 12% mondta, hogy ügyfeleik gyorsabban fizettek. A kisvállalkozások nagyobb valószínűséggel mondták azt, hogy üzleti ügyfeleiknek hosszabb időbe telt a fizetés, mint a tipikusan elfogadott feltételek (49%, szemben a 36%-kal). Ágazatonként nem voltak jelentős különbségek. A vállalkozások késedelmesen kapott kifizetések aránya általában meglehetősen alacsony volt, méret vagy ágazat szerint nem voltak egyértelmű különbségek.
A késve kifizetett számlák arányára vonatkozó kérdésre az üzleti ügyfelekkel rendelkező cégek 52%-a válaszolta, hogy átlagosan a kifizetések kevesebb mint 10%-a nem érkezett meg a megállapított határidőn belül. A késedelmes fizetések átlagos aránya 17% volt: a biztosítási ágazatban átlagosan 11%, a szolgáltatási ágazatban 16%, az építőiparban 18%, a gyógyszeriparban 19%, az áruszektorban pedig 21%.
A nagyvállalatok és az áruszektor vállalkozásai nagyobb valószínűséggel követelték hivatalosan a késedelmes fizetéseket. A mikrovállalkozások és a biztosítási ágazat vállalkozásai kevésbé tették ezt. A vállalkozások 68%-a mondta azt, hogy inkább informálisan követeli a késedelmes fizetéseket, további 27%-uk pedig azt, hogy formálisan követelné a késedelmes fizetéseket. A vállalkozások összességéhez képest a mikrovállalkozások kisebb valószínűséggel követelték formálisan a késedelmes fizetéseket (19%), míg a nagyvállalkozások nagyobb valószínűséggel (42%), ami az üzleti kapcsolatok közötti hatalmi egyensúlytalanságra utal. A biztosítótársaságok lényegesen nagyobb valószínűséggel követelték a késedelmes fizetéseket informális úton (82%), míg az áruszektorban működő vállalatok nagyobb valószínűséggel követelték azokat hivatalosan (38%).
A késedelmes fizetések hivatalos felszólításos mellőzésének fő oka az ügyfélkapcsolatok védelme volt. A vállalkozások leggyakrabban azzal indokolták, hogy a késedelmes fizetéseket nem követelik hivatalosan, hogy nem akarják megkárosítani az ügyfélkapcsolatokat (33%). Ez az arány a mikrovállalkozások körében 44%-ra nőtt. A késedelmes fizetéseket hivatalosan nem követelő vállalkozások 29%-a úgy nyilatkozott, hogy a késedelmes fizetések nem elég jelentősek ahhoz, hogy indokolják az ilyen intézkedéseket.
A vállalkozások által a beszállítóiknak teljesített kifizetések. A mikrovállalkozásoknak nagyobb valószínűséggel kellett gyorsabban fizetniük a beszállítóiknak, míg az építőiparban tevékenykedő vállalkozásoknak több időt engedtek meg maguknak. A vállalkozások arról számoltak be, hogy a beszállítóik által kínált leggyakoribb szerződéses fizetési határidő 30 nap volt (71%). A mikrovállalkozásoknak nagyobb valószínűséggel kellett a számla keltétől számított 7 napon belül fizetniük (10%, szemben az összes vállalkozás 4%-ával). Az építőiparban működő vállalkozások nagyobb valószínűséggel kérték, hogy 60 napon belül fizessenek (14%, míg a vállalkozások összességében 6%).
A mikrovállalkozások és a szolgáltatási ágazatban tevékenykedő vállalkozások fizettek a legnagyobb valószínűséggel 7 napon belül a beszállítóiknak. A fizetési határidőtől függetlenül a megkérdezett vállalkozások 49%-a mondta, hogy a számla keltétől számított 30 napon belül fizeti ki szállítóit, 11% pedig arról számolt be, hogy a számla keltétől számított 7 napon belül fizet. A mikrovállalkozások nagyobb valószínűséggel fizettek a számla keltétől számított 7 napon belül (23%), míg a közép- és nagyvállalkozások kevésbé (4%, illetve 0%). A szolgáltatási ágazatban működő vállalkozások szintén nagyobb valószínűséggel fizettek 7 napon belül, mint a vállalkozások összességében (17%, míg összességében 11%).
A legtöbb vállalkozás betartotta a beszállítói szerződéses fizetési határidőket, de méret és ágazat szerint voltak jobban és rosszabbul teljesítők. Ahol a vállalkozások megadták a szállítók által jellemzően kínált szerződéses fizetési határidőt és a tipikus fizetési határidőt, ott a legtöbb vállalkozás betartotta a szerződéses fizetési határidőket (72%). 10% a tipikus szerződéses fizetési határidőnél hosszabb időt vett igénybe, míg 18% idő előtt fizetett.
A mikrovállalkozások és a szolgáltatási ágazatban tevékenykedő vállalkozások nagyobb valószínűséggel számoltak be korai fizetésről (mindkettő 27%), míg a kisvállalkozások nagyobb valószínűséggel számoltak be arról, hogy a szerződéses határidőnél hosszabb ideig tart a fizetés (19%). Ez részben annak tudható be, hogy a kisvállalkozások nagyobb valószínűséggel számolnak be arról, hogy üzleti ügyfeleik a szerződésben vállalt fizetési határidőnél hosszabb időt vesznek igénybe, ami tovagyűrűző hatást vált ki.
Az iparági szabvány volt a fő szempont a vállalkozások számára a standard fizetési feltételek meghatározásakor. A vállalkozások 41%-a mondta azt, hogy az iparági szabvány volt az egyik tényező az üzleti ügyfeleknek kínált standard fizetési feltételek meghatározásakor. Ez a szolgáltatási ágazatban tevékenykedő vállalkozások körében gyakoribb volt, mint az áruszektorban tevékenykedő vállalkozások körében (52%, szemben a 32%-kal). 22% említette, hogy a pénzforgalom kezelése szempont volt a szokásos fizetési feltételek meghatározásakor. A mikrovállalkozások nagyobb valószínűséggel vették figyelembe az ügyfelek igényeit a standard fizetési feltételek meghatározásakor. Ez azt jelenti, hogy a mikrovállalkozások jobban figyelembe vették ügyfeleik igényeit, és nagyobb rugalmasságot biztosítottak fizetési feltételeikben.
A legtöbb vállalkozás az adott körülmények között kínált standard fizetési feltételeket alkalmazza. Az üzleti ügyfelekkel rendelkezők 70%-a mondta azt, hogy alkalmazkodik az üzleti ügyfeleinek kínált fizetési feltételekben, míg 27%-uk azt, hogy nem alkalmazkodik. A közepes méretű vállalkozások nagyobb valószínűséggel mondták azt, hogy módosítják a standard fizetési feltételeket (83%), azonban ágazatonként nem voltak jelentős különbségek. Egyes vállalkozások a versenyelőny megszerzése érdekében módosítanák fizetési feltételeiket.
A kvalitatív interjúk eredményei azt mutatták, hogy az üzleti ügyfelek mérete befolyásolhatja a szerződéses fizetési feltételek meghatározásának módját. A kisebb üzleti ügyfelekkel folytatott tárgyalások során az ügyféllel való kapcsolat és az iparágban szerzett hírneve volt a legfontosabb tényező a fizetési feltételek kiigazításakor.
A nagyobb üzleti ügyfelekkel való kapcsolattartás során a kvalitatív interjúkból világosan kiderült, hogy egyesek úgy érezték, hogy a szerződéses fizetési határidők meghatározása nem az ő kezükben van. Volt néhány példa, ahol a vállalkozások úgy érezték, hogy a nagy ügyfelek méretüket és befolyásukat kihasználva az iparágban hosszú és kedvezőtlen fizetési feltételeket követeltek a kisebb beszállítóktól.
A beszállítókkal kialakult kapcsolatok gyakran nagyobb rugalmasságot eredményeznek. Néhány vállalkozás kifejtette, hogy azok a beszállítók, akikkel régóta fennálló kapcsolatban állnak, általában némi rugalmasságot engednek meg, és nem üldözik őket azonnal a fizetési határidőt követően.
Hogy miként javíthatnák a vállalkozások fizetési magatartásukat, és milyen támogatást tudna a kormányzat nyújtani ennek támogatására? A brit kormány korábban már hozott jogszabályokat a késedelmes fizetések kezelésére. Legutóbb 2017 áprilisában vezették be a fizetési gyakorlatokról és teljesítményekről szóló 2017. évi jelentéstételi rendeletet amely előírja a nagyvállalatok számára, hogy nyilvánosan számoljanak be fizetési politikájukról, gyakorlatukról és teljesítményükről. A jelentéstételi rendeleteket a DBT 2024 áprilisában egy konzultációs időszakot és a tárca fizetési és pénzforgalmi felülvizsgálatának megállapításait követően meghosszabbította és kibővítette. A legtöbb vállalkozás azonban nem volt tisztában a jelentéstételi szabályokkal, és a megértés szintje is eltérő volt.
Ahol a vállalkozások úgy vélték, hogy a kormánynak lépéseket kellene tennie annak érdekében, hogy segítsen javítani a fizetési gyakorlaton és a teljesítményen az ágazatukban, a leggyakoribb javaslat a maximális fizetési határidők bevezetése volt – változó időhosszal. És miközben az egyik vállalkozás 2 hetes maximális fizetési határidőt javasolt, egy másik szerint a 90 napos fizetési határidőket be kellene tiltani.
