Köztudott, hogy a műanyagok nagy többségét fosszilis nyersanyagból, energiahordozóból állítják elő. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy vannak olyan fajtáik – a polipropilén és a polietilén –, amelyekből az elraktározott energia visszanyerhető. Bűdy László műanyagipari szakértő, a Magyar Műanyagipari Szövetség Elnökségének tagja, a myCEPPI ügyvezetője avat be minket a részletekbe.
Noha léteznek már természetes alapanyagból készülő műanyagok, az emberiség nagy része még a hagyományos műanyagokat használja, amelyek lebomlása rendkívül hosszú – esetenként több száz év – is lehet. Valójában nem bomlanak le, hanem szétaprózódnak. Nem kérdés tehát, hogy egyre fontosabbá válik a műanyagszennyezést csökkentő, környezetbarát megoldást találni.
Azonban fontos megjegyezni, hogy a környezetszennyezés, és szemetelés esetében az anyag eszköz az elkövető az ember. A mai környezetvédelmi szabályozás az eszközt bünteti nem az elkövetőt.
A műanyag, bár jelenleg egyre inkább szitokszó, feltalálásának idején az emberiség egyik legnagyobb találmánya volt, amely a gyorsan fogyó természeti erőforrások alternatívájaként jelentett úttörő megoldást, mint például a fa az alumínium. Ezért is nehéz, és nem is feltétlenül szükséges műanyagmentesen élni. Mint azt a Zero Waste Europe szerzője írja, egy átlagos európai uniós polgár évente közel ötszáz műanyag szatyrot használ el, de még ennél is nagyobb számban kerül egyéb műanyag a háztartásokba, majd onnan a hulladéklerakókba. Rosszabb esetben a természetbe, folyókba, tengerekbe. Talán ezért fogadják sokan szkeptikusan azokat a híreket, amelyek arról számolnak be, hogy bizony vannak olyan műanyagok, amelyek nem csak első hallásra tűnnek környezetbarátnak.
Tények és tévhitek a műanyagokkal kapcsolatban
Talán a leginkább elterjedt tévhit a műanyagokkal kapcsolatban, hogy minden terméket lehet újrahasznosított műanyagból gyártani. A „szűzpolimer” azaz először használt műanyag alapanyagok előnye a tisztaság az esztétikus megjelenés, kicsi súly a magas minőség, ezért alkalmasak élelmiszeripari csomagolástól az orvostechnikai felhasználásra egyaránt. A hátránya az, ami az előnye: rendkívül tartós termékek készíthetők belőle, nem bomlik le, nem tűnik el magától. Ezért a belőle készült termékek életciklusának végén küzdenünk kell vele valamit, hasznosítanunk kell. Kézenfekvő megoldásnak tűnik a hagyományos mechanikai újrahasznosítás.
Az újrahasznosított műanyagok esetében érdemes megkülönböztetni az ipari (termelési) hulladékból készült regranulátumokat a háztartási hulladékból készült regranulátumoktól. A termelési hulladék feldolgozását minden cég gyakorlatilag önmaga megoldja, felhasználja, hozzáadagolja a virgin polimerekhez.
A műanyagok újrahasznosítása sok döccenővel bír
A háztartási hulladék feldolgozása már más eset. A PET palackok kivételével a hulladékgyűjtés nem megoldott. Sokféle műanyag hulladék kerül az újrahasznosító cégekhez. Ezek többnyire szennyezettek, többszínnel nyomtatottak. Ezért az újrahasznosító cégeknek, először is válogatniuk kell a hulladékot polimer fajták szerint, majd második lépésben többször kell átmosniuk a válogatott hulladékot, majd ezt követően szárításra is szükség van. A magas festéktartalom miatt az újra granulálás során a keletkező „repolimer” már nem áttetsző, hanem leginkább szürkés, sárgás, zöldes. Ebből következően a felhasználási területe is meglehetősen korlátozott leginkább a mezőgazdaságban építőiparban használatos takaró fóliának vagy egyszerűbb nem túl igényes fröccsöntött terméknek gyártására alkalmasak. Azonban keverve „szűzpolimerekkel” már szélesebb körben használhatók. De van egy óriási hátrány a korlátozott felhasználhatóság mellett, a rendkívül magas energiaigény, amely a szállításhoz, válogatáshoz, mosáshoz, szárításhoz, daráláshoz és granuláláshoz szükséges.
Mi is az a bioműanyag?
Mi a helyzet a lebomló, vagy annak mondott műanyagokkal, talán az jobb megoldás? A biológiailag lebomló műanyag termékeknél egy ideje nem kell termékdíjat fizetni a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény alapján. De mi is valójában a bioműanyag. A hagyományosan előállított „szűz” műanyag definiálható, mint a polimer és adalékok keveréke. Azonban a bioműanyag már nem definiálható ilyen egyszerűen. Azaz nem biopolimer és adalékok keveréke. Biopolimernek tekintünk minden természetes alapanyagból készült és/vagy biológiailag lebomló műanyag alapanyagot. Egy kicsit tovább bonyolítva: azok a polimerek, amelyek biológiailag lebomló alapanyagból készülnek angolul „bio-based” polimernek nevezzük. Azok a biológiailag lebomló műanyagok, amelyek természetes, megújuló alapanyagból készülnek nevezzük „bio-based and bio-degradable” műanyagoknak. Azok a biológiailag lebomló műanyagok, amelyek foszilis forrásból készülnek egyszerűen csak „bio-degradable”, azaz biológiailag lebomló műanyagnak nevezzük. Amit érdemes megjegyezni a fenti, nem túl egyszerű definíciókból, hogy a „bio” nem feltétlenül jelenti azt, hogy az alapanyag nem foszilis energiahordozóból készült. Fontos megjegyezni azt is, hogy a „bio” nem jelenti azt automatikusan, hogy lebomlik. A „bio” műanyagok rendkívül széles termékválasztékot jelentenek, összesen körülbelül 300 különféle bio-polimer ismeretes. A bio-polimerek termelési kapacitása világszerte még rendkívül kicsi, éppen hogy meghaladja a tradícionális polimerek össztermelésének 1%-át. Tehát ahhoz, hogy bio-polimerekkel helyettesítsük a hagyományos polimereket sok föld, sok víz és sok energia szükséges. Az orosz ukrán háború árnyékában most mindezeknek nagy valószínűséggel szűkében leszünk. Ha nem újrahasznosítás és nem bioműanyag, akkor mi lehet a megoldás?
Mit tehet az átlagos vásárló, ha szeretne kényelmesen és fenntartható módon élni?
A műanyag az életünk része lesz mindaddig, amíg az élelmiszerek előállítása és fogyasztása mind térben, mind időben távol van egymástól. Ha nem tudjuk megtermelni magunknak, távoli helyeken termelt élelmiszereket kell megvásárolnunk. A minőség megőrzéséhez pedig műanyag kell, hacsak nem akarjuk megtöbbszörözni a kamionok számát az utakon. „Azt már egyre többen tudják, hogy a szupermarketekben vásárolt hétköznapi műanyagzacskó sosem bomlik le teljesen. Ezek alternatívája, a biológiailag lebomló és komposztálható zacskók pedig kizárólag a megfelelő ipari körülmények között, ezek biztosítása pedig finoman szólva sem megoldott. Mit tehet akkor az átlagos vásárló, aki szeretne kényelmesen, ugyanakkor fenntartható módon élni? Meg kell tanulnunk együtt élni a műanyaggal!
„Igen, létezik környezetbarát műanyag” – mondja a műanyagipari szakértő. A két legelterjedtebb műanyag fajta a polietilén és a polipropilén, amelyeket a csomagolóipar használja előszeretettel, mivel ezeknek a legjobb vegyszerállósága, azaz nem oldódik ki belőle károsanyag, ráadásul vízálló, valamint könnyen tisztítható, többek között az élelmiszeripar használja a termékeik tárolására és szállítására.
Energiahordozóként tekinthetnénk a műanyagra
Természetesen hasznosítsuk újra a műanyagot, vigyük vissza az eredetéhez. Mert mi is a műanyag valójában? Egy energiahordozó, amit ideiglenesen szilárd anyaggá alakítottunk, azonban élettartama során folyamatosan megőrzi energiatartalmát. Mi lenne, ha nem a rendkívül energiaigényes anyagában történő, és rosszabb fizikai, esztétikai tulajdonságokat eredményező mechanikai újra hasznosításra helyeznénk a hangsúlyt? Mi lenne, ha energiahordozóként hasznosítanánk újra?
A polietilén és a polipropilén erőművi elégetése során vízgőz és széndioxid szabadul fel, ugyanúgy, mint a földgáznál. Igen valóban széndioxid szabadul fel, azonban ne feledjük ezzel energiahordozót váltunk ki, aminek szintén van, széndioxid kibocsátása.
Most csinos hegyeket építünk magas energiatartalmú háztartási szemétből a városaink szélén, miközben az előttünk álló várhatóan energiaínséges években megoldást jelenthetne a műanyaggal kevert városi szemét, mind a távhő ellátásban, mind az elektromos áram termelésben.
Miért ne követhetnénk a Nyugat Európában elterjedt megoldásokat, Ausztriában, Franciaországban és Svájcban a 70%-ot, Németországban a 60%-ot is meghaladja a műanyaghulladék erőművi hasznosításának aránya.
Miért ne lehetne a műanyag energetikai hasznosítása egy lépés az energiafüggetlenség felé?
Bűdy László műanyagipari szakértő, a Magyar Műanyagipari Szövetség Elnökségének tagja, a myCEPPI ügyvezetője.
