Overtourism, magyarul túlturizmus az új jelenség neve: a túl sok turista nemcsak zsúfoltságot okoz, a célállomás és az ott élők létét veszélyezteti. A pandémia elmúltával nagyobb probléma, mint valaha. Barcelona, Velence, Amszterdam, Dubrovnik – a legkedveltebb európai úti célok meghökkentő tilalmakkal állnak elő.
Megállási tilalom Portofinóban
Nem növeli Itália ázsióját a világhírű halászfalu, Portofino rendelete sem: a település frekventált közterületeire kiterjedő megállási tilalmat vezettek be a gyalogosoknak. A rendeletet áprilisban fogadták el, de nem tréfáról van szó. A helyi politikusok így reagálnak a Portofinót elárasztó turistaáradatra.
Dubrovnik, Velence, Saint-Tropez – turistaárban fulladozó kistelepülések. A Covid elmúltával ismét kénytelenek olykor kreatív, olykor szigorú eszközökkel küzdeni a túlturizmus ellen. Így a 2000 lakosú Dubrovnikban, ahova az utolsó pandémia előtti évben 2 millióan érkeztek, az idei szezonban a belvárost csak a kordonok által kijelölt útvonalon szabad felfedezni. Firenzében pedig tilos a közterületen étkezni. Arra eddig azonban még sehol nem gondoltak, hogy 275 euróig terjedő bírsággal fenyegessék a település felfedezése közben állva maradó látogatókat. Barcelona azonban gyorsan reagált: a belváros több pontján tilos a megállás, igaz, csak a vezetett csoportoknak. Velence vezetése más eszközzel próbálkozik: januártól akárcsak egy skanzenbe, csak belépőjeggyel lehet a belvárosba lépni, amelynek ára a naptól függően 3 eurótól 10-ig terjed.
Win-win szituáció vs. túlturizmus
Egyrészről érthető, hogy a helyieknek sok lehet a turistákból. Élhetetlenné teszik az otthonukat: a bérlakásokból Airbnb-apartmanok, a közértekből szuvenírüzletek lesznek, az árak elszabadulnak, az utcákon lépni sem lehet. Másrészről a Covid megmutatta, hogy a turisztikai célpontok a vendégekből élnek. Barcelonában például 2021-ben 2,7 milliárd eurótól estek el a vállalkozások. Érthető, hogy a pandémia lecsendesülésével mindent megtettek, hogy visszacsábítsák a turistákat, akikből a Covid előtt és most újfent elegük van.
Az idegenforgalom win-win szektornak számít: az utazó megismeri a világot, a vendéglátó gazdaságilag profitál. Napjainkban sokan nem érzik magukat nyertesnek. Az utazónak kikapcsolódás helyett tömeg és stressz jut, a vendéglátó egyre élhetetlenebbnek érzi szűkebb hazáját.
Barcelona, Dubrovnik és Velence mindig mágnesként vonzotta a turistákat. Az új utazási szokások, mint a tengerjáró hajókon eltöltött nyaralás, vagy a privát szállásfoglalás tették elviselhetetlenné a helyiek számára az idegenforgalmat. A laksásárak és bérleti díjak az egekbe szöktek. A kereskedelem nem szolgálja ki a helyiek igényeit. Gyógyszertárak és élelmiszerüzletek helyén szuvenírshopok és éttermek nyílnak.
Ha az utcákon annyi turista hömpölyög, hogy a helyieknek gond eljutni A-ból B-be, egyértelmű, hogy túlturizmusról van szó. Azonban sokszor nehéz megmondani, mikor éri el egy desztináció a befogadóképessége határát. Akkor is gond van, ha ugyan nincs elviselhetetlenül sok utazó, de mindenki az idegenforgalomból él, a gazdaság és az emberek a vendéglátás függésébe kerülnek. Ha a szolgálatások szinte kizárólag a turisták igényeihez igazodnak, számuktól függetlenül túlturizmusról beszélhetünk.
Terel, szabályoz, tilt
De nem lenne jobb tilalmak helyett pozitív eszközökkel kezelni a tömegturizmust? A marketingkampányok, amelyek a fő célpontok közelében lévő látnivalókhoz próbálják átcsábítani a turistákat, a belvárosokban alternatív sétaútvonalon kalauzoló app-ek, vagy a belvárostól távolabbi parkolók közvetlen tömegközlekedési kapcsolattal jószándékú és fontos intézkedések. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy önmagukban nem elegendők. Érthető, hogy aki először van Velencében, a Szent Márk teret akarja látni, és nem a félreeső, ezért szépsége ellenére kevésbé látogatott Giudecca szigetet. Ha egy sétálóutca rendszeresen bedugul a tömegtől, valóban észszerű a csoportokat vezető idegenvezetőknek megtiltani, hogy az utca közepén megállva beszéljenek a látottakról.
Az utazásukat kiélvezni akaróknak bosszantó, de érthető és arányos, ha a barcelonai Güell Parkot reggel és este csak a helyiek látogathatják; ha a tiroli Pragser Wildsee-nél nyáron csak előre foglalt időpontban lehet személykocsival hajtani; ha Dubrovnik limitálja a naponta kikötési engedélyt kapó tengerjárók számát.
Legyen a turizmus tényleg win-win szektor!
Európa a világ legkedveltebb desztinációja. A gazdagodó és egyre többet utazó ázsiaiaknak európai célpontok sokasága szerepel a bakancslistáján. A látogatók száma tehát nem fog csökkenni. De látva, hogy a kontinens nemzeti turisztikai ügynökségei marketingkampányokkal csábítják őket, nyilvánvaló, hogy ezt nem is akarja Európa.
Szükséges és helyes tehát a turistaáradatot kezelni, a látogatókat terelni, akár tilalmakkal is. Ők is jobban járnak, ha nem csak a tömeg, sorbaállás és stressz marad az emlékezetükben a sok pénzért egyedülálló helyeken töltött időből.
Petrus Szabolcs
