Kétszer ad, aki gyorsan ad – klasszikus mondás. Ez vált valóra, amikor a Rotary Club Budapest-Sasad támogatott egy projectet, egy apró magyar műhold, amely a világon először mérte meg a világűrbe sugárzott elektroszmog mértékét. A Rotary Club ezzel többeket ösztönzött egy nemes cél támogatására, a Budapesti Műszaki Egyetemen felgyorsulhatott az űrtechnológiai eszközök fejlesztése, és megkezdődhet az űrmérnökök képzése is.
„Éppen szorult helyzetben voltunk, amikor a rotarysoktól megérkezett a támogatás, amely megerősítette lelkesedésünket és reményeinket. A több, mint kétmillió forintnyi támogatás lehet, hogy sokaknak nem tűnik nagy összegnek, de a mi esetünkben életmentő volt. Hozzásegített bennünket ahhoz, hogy Magyarország gazdagabb legyen egy világraszóló űrsikerrel” – mondja Gschwindt András, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar címzetes egyetemi docense, a Műegyetemi Űrkutató Csoport alapítója.
A SMOG-P néven jegyzett project előzménye az első magyar űrsikerhez kötődik. Miután a Műszaki Egyetem tanárai és diákjai elkészítették 2012-ben a Masat-1-et, és mint Magyarország első műholdja, 2015-ben sikeresen befejezte küldetését a világűrben, természetszerűleg felmerült a folytatás igénye. A diákok azt javasolták, hogy ne ismételjék magukat. Inkább készítsenek a 10 cm-es kocka-méretű Masat-1-nél legalább kétszer nagyobb műholdat.
“Azonban amikor kiszámoltattam velük, hogy ennek mi lenne az anyagi vonzata, kicsit megtört a lendület, mert olyan 240 millió forint lett a végeredmény. Így azután a kettő szorításába kerültünk: megvolt a terv, amely a hallgatókat motiválta, de a másik oldalon éreztük, hogy ennyi pénzt nem tudunk a folytatáshoz összeszedni. Ezért változtattunk az elképzelésen: úgy döntöttünk, hogy a 10 centiméteres kocka után egy feleakkorát, egy 5 centiméterest fogunk csinálni. Olyan kicsi műholdat, amekkorát korábban még senkinek sem sikerült működőképesen összeraknia. Azonban még ehhez is sok pénzre volt szükség, és azt is tudtuk, hogy a szponzorok zsebe – mondván, hogy már nem az első Magyar műhold megszületése a tét – csak akkor nyílik meg, ha ez az apró műhold nemcsak egyszerűen életben marad a világűrben, hanem valami különleges is fűződik a nevéhez.” – mondja Gschwindt András
Így kezdtek el azon gondolkodni, mi lehet az a különleges mérés, amit korábban még senki nem végzett el a világűrben, és amely egy mindössze 5 centiméteres kockával megvalósítható. Így jutottak vissza a szakember régóta dédelgetett tervéhez, miszerint egy műholdról érdemes lenne megvizsgálni, hogy a legkülönbözőbb vezetéknélküli, földi szolgáltatók, közöttük a műsorszórók, a mobiltelefontársaságok által kibocsátott jelekből mennyi jut ki a világűrbe? Mert például ahhoz, hogy valaki menetközben akár az autójából is tudjon telefonálni, a telefon folyamatosan keresi a szolgáltató bázis állomásait, amelyek azonban, hogy minden helyzetben kapcsolatot tudjanak biztosítani, nagyobb jelerősséggel dolgoznak. Ezáltal a kibocsátott jelek egy része kikerül a világűrbe. Vagy vehetjük azt a jelet is, amit egy tévéadó sugároz 1000 méter magasról, jókora nagy teljesítménnyel, azzal a céllal, hogy ellássa a 100 km-es körzetben levő készülékeket, ám a sugárzás nyalábjának jelentős része ebben az esetben is – úgymond -, kiszalad a világűrbe.
“Megszámlálni sem lehet, hány ilyen sugárnyalábból mennyi kerül ki a világűrbe teljesen feleslegesen, hiszen ott nincs telefonáló, nincs tv néző. Amennyiben a feleslegesen kisugárzott teljesítmény mérhetővé válik, jelezhetjük a szolgáltatóknak, elkerülendő a feleslegesen kikerülő elektroszmogot a Föld környezetében. Ennek mérésére terveztük meg azt a mérőműszert, ami azt figyelte, hogy a Földről milyen nagyságú jeleket sugárznak ki a világűrbe. Azért, hogy az apró műhold jeleit venni tudjuk, még egy nagyobb antennát is feltettünk az egyetem épületére. A mérésre alkalmas miniműhold végül elkészült, és sikerült is feltennünk egy rakétára, ami a nagyjából 400 kilométer magas földkörüli pályára feljuttatta. Ahol a tervek szerint közel tíz hónapig keringett, és közben rengeteg hasznos mérési eredményt közvetített a Földre. Sikeres küldetését befejezve, 2020 őszén, űrszemetet nem hagyva maga után elégett a világűrben.
Ráadásul dupla sikert értünk el, mert nemcsak elsőként sikerült felmérnünk a Földkörüli elektroszmogot, abban is világelsők lettünk, hogy egy ilyen pici műholdat üzemképesen tudtunk elkészíteni, a világűrben életben tartani, és a mérésekre “rábeszélni” – elemez Gschwindt András.
A sikeres végkifejletig azonban rögös út vezetett. Önmagában már az is 7 és fél millió forintba került, hogy a műhold más, nagyobbak mellett, egy szállító rakétára kerüljön. Ezért mielőbb támogatókra volt szükség, ami még akkor is nagy kihívást jelentett, ha a SMOG-P fele akkora volt, mint a Masat-1. A szakember mellékszálként a miniműhold névadásáról is beszélt: “eredetileg SMOG-1 lett volna a neve, de rájöttünk, hogy egy ilyen miniatűr műhold sikeres életrekeltése rettentően nagy kockázatokkal jár. Ezért biztonságra való törekvésünkben arra az elhatározásra jutottunk, hogy ha már ennyi energiát belefektettünk, csináljunk egy előfutárt (SMOG-Prekurzor), ne küldjük fel elsőnek a SMOG-1-et. Nézzük meg, hogy az miként működik: ha rosszul, akkor megtanuljuk, hogy miért, ha jól akkor meg örülünk neki, és utána következhet a SMOG-1. Szerencsére azonban a SMOG-P még a legszebb reményeinket is túlszárnyalta, így arra is megvan az esély, hogy következő lépésként a SMOG-1 földkörüli pályára kerüljön.”
Ami a tökéletes működés eredményeként megspórolt tanulópénzt illeti, amellett, hogy egy műhold a földön működőképes, arra is szükség van, hogy egész küldetése alatt életben maradjon a világűrben. A kihívásra jellemző, hogy a Masat-1 is egyedül maradt életben az egyszerre több műholddal útnak indult gyűjtő-rakéta rakományából. Ez történt SMOG-P-vel is, egyedüliként maradt üzemképes az öt másik – japán, spanyol, görög – műhold közül. A teljes igazsághoz tartozik , hogy a SMOG-P útitársaként még egy másik műhold is életképesnek bizonyult, a szintén magyar ATL-1, mely 5x5x10 cm-es nagyságban készült. Szintén a BME csapata építette egy magyar lézertechnikai cég megbízásából, és ez az első magyar kereskedelmi műholdként vonult be a hazai űrkutatás történetébe.
“Az egyik legnagyobb kihívás, az optimális pálya kiválasztása mellett úgy létrehozni egy műholdat, hogy az a földkörüli pályán folyamatosan pörögve haladva, ne hűljön le nagyon, amikor földárnyékban van, és ne melegedjen fel nagyon, amikor a nap süti. Gépészhallgatóink azonban olyan jól megtervezték a két kisműholdat, hogy a hőmérsékletük mindig az optimális plusz 5 és plusz 45 fok között maradt, tehát jól érezte magát a tápegység, a napelem és a fedélzeti elektronikánk.”
Visszatérve az anyagiakhoz, miközben a magyar kormány azzal segítette a projektet, hogy az egyetemi környezetet biztosította, és az illetékes tárca, a Külgazdasági és Külügyminisztérium a megvalósítás végső fázisában támogatást adott , az induláshoz elsősorban a szűken vett szakmai környezetből sikerült egyéni és céges szponzorokat találni. A pénzgyűjtés lassan haladt, akadtak olyan periódusok, amikor kilátástalannak tűnt a helyzet. Egy ilyen kritikus helyzetben találta meg Gschwindt Andrást a több mint százéves Rotary Club egyik magyar szervezete a RC Budapest-Sasad.
Kercsmár András az RC Budapest-Sasad elnöke: “A klub akkori elnöke, Tari Annamária, személyes kapcsolatain keresztül hallott a projektről, és miután erről beszéltünk vele, úgy gondoltam, az a legbiztosabb, ha személyesen is megismerem Andrásékat, és a projektet. Miután részletesen megismertem a terveiket, még kevésbé tudtam megérteni, hogy egy ilyen kiváló projekthez miért nem lehet elég pénzt szerezni. Végül a Rotary is az ügy mellé állt, és emellett személyesen is támogattam a projektet, ami a fiatal szakemberek és a tudományos fejlődés támogatása okán olyan értékeket hordoz, ami tökéletesen illik a Rotary Club értékrendjébe.”
Így a Rotary-nak is köszönhetően létrejöhetett a sikeres SMOG-P project, amelynek eredményeként már újabb források is megnyíltak a BME előtt. A Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával például egy új, komplett antenna rendszert helyezhet üzembe az egyetem. Kiemelt támogatójuk az NMHH is. Ami hosszú távon még ennél is fontosabb, a jövő évben űrmérnök képzés kezdődik a BME-n.
“Miközben a Masat-1 sikerének köszönhetően Magyarország 2015-ben beléphetett az Európai Űrügynökségbe, a SMOG-P újabb előbbre lépést tett lehetővé. Amiben nagy szerepe van annak, hogy egy olyan Magyarországon példanélküli munkáról van szó, amiből nemcsak a diákok, de a műholdak készítésében résztvevő tanárok is tanulhattak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a jövő évben megkezdődhet az űrmérnökképzés a Műegyetemen – az első évben magyar, a következő évektől pedig már akár angol nyelven is. Ezzel pedig a magyarországi űrkutatás, űrtechnológia végképp bekerülhet a nemzetközi űrtevékenység vérkeringésébe, és hosszabb távon, remélhetően, a szakma nemzetközi szervezeteiben is komoly pozíciókat szerezhetünk.”– összegez Gschwindt András.
Hozzátéve, hogy a rövidtávú hatás sem elhanyagolható: számítások szerint Magyarországon most több űrmérnökre van szükség és minden egyes dollár, amit ezen a területen az oktatásra fordítanak, sokszorosan térül meg.
Érsek M. Zoltán
