Amerika kereskedelmi háborúja világméretűvé vált. Az érintett áruk kiválasztásában kezdetben a politika és a szimbolika játszott szerepet, azonban az acélt és alumíniumot terhelő büntetővám az amerikai kontinens országaira, majd Kínára is kiterjedt. Trump elnök következő célpontja az autóipar lehet.
A modern közgazdaság atyja, Adam Smith már a XVIII. században felismerte, hogy a szabadkereskedelem win-win, a kereskedelmi háború lose-lose meccs. Donald Trump mégis harcolni akar. Július eleje óta az USA-ba érkező európai acéltermékeket 25, az alumíniumokat 10%-os büntetővám terheli. Látványos állomása a pénzügyi válság reálgazdasági átgyűrűződése óta tartó folyamatnak. A G20-ak között 1200 új korlátozás nehezíti a kereskedelmet. Az amerikai elnök tehát csak egy a sok politikus közül, akik országuk külkereskedelmi deficitjét védővámokkal és importkorlátozással remélik csökkenteni.
Az acél-, és alumíniumipar jelentősége ugyan évtizedek óta csökken Európában, mégis egy 320 ezer embert foglalkoztató és 170 milliárd euró termelő szektorról van szó. Ráadásul a döntés hatásai máris elérték a gazdaság egyik motorját, az autóipart.
Mérleghiány, vagy valami más
A büntetővámok három valódi célja: (1) csökkenteni az USA külkereskedelmi mérlegének hiányát (teljes: 566, EU-val szemben: 151, Kínával szemben 375 milliárd USD); (2) segíteni az amerikai acél-, és alumíniumtermelést; (3) megtorolni a bujtatott piacvédelmének tartott uniós intézkedéséket. Utóbbiak alatt az egyre szigorodó adatvédelmi előírásokat és az ezek megszegése miatt kiszabott magas bírságokat értik Washingtonban, amelyek elsősorban a Google-t, a Facebook-ot és a Microsoft-ot, tehát amerikai cégeket sújtanak.
A World Trade Organization (WTO) szigorúan külkereskedelmi szabályait sértenék a kivetett vámok. Az import magas aránya az acél-, és alumíniumszektorban nemzetbiztosági kockázatot jelent – hangzik a hivatalos, nem túl meggyőző, de WTO-konform amerikai indokolás.
Az európai válasz
Egy kereskedelmi korlátozás bevezetése mindig egy öngerjesztő folyamat nyitánya. Az EU is reagált. Június vége óta 25-50%-os vámok terhelnek több, Amerikából érkező terméket összesen 2,8 milliárd euró értékben. Nagyvonalú viszonzás. Az USA döntésének összevolumene ugyanis évi 6,4 milliárd euró. Ezt az összeget az válaszintézkedések csak ’21-ben érnék el. Az EU ekkor bővítené a büntetővámmal sújtott termékek listáját.
Az érintett terméke kiválasztásában a politika és a szimbolika játszotta a fő szerepet. Büntetővám terheli többek között a Kentuckyban és Tennesseeben, tehát republikánus többségű államokban készülő bourbont és whiskeyt, valamint a Philip Morris dohánytermékeit, a farmernadrágokat és a mogyoróvajat is – termékek, amelyekkel a többség Amerikára asszociál.
Harley-Davidson, a protekcionizmus állatorvosi lova
Júliustól 6-ról 31%-ra emelkedett az amerikai motorkerékpárok európai importja utáni vám. Minthogy az USA után az EU a legendás Harley legfontosabb piaca, az átlagosan 2000 eurós árnövekedés komoly gondot jelent a wisconsini gyártónak. A székhely sem elhanyagolható körülmény. Innen származik az amerikai Képviselőház republikánus frakciójának vezetője. A versenyhátrány csak a kontinensre szánt termékek gyártásának Európába helyezésével küszöbölhető ki. „Egy Harley soha nem készülhet külföldön – SOHA!” – csiripelte, vagy inkább ordította Trump kedvenc kommunikációs platformján, a Twitteren. A Harleynál el kell dönteni, hogy a csökkenő európai eladásoktól, vagy Trumptól tartank-e jobban. Nehézségeik az amerikai piacon is lesznek. A motorok acélból készülnek, ami a büntetővámok miatt drágulni fog. Így az olcsóbb alapanyaggal dolgozó japán gyártók termékei olcsóbbak lesznek (Kawaski, Honda stb.).
A nagyrészt importált alumínium drágulása összességében 10%-os, 350 millió dolláros plusz költséget jelent az amerikai cégeknek. Az e miatt emelkedő árak és csökkenő kereslet a legnagyobb ipari érdekképviseleti szövetség, a Beer Insitute szerint már rövid távon 20 ezer munkahely megszűnését fogja okozni. És ez csak a kezdet. Gazdasági racionalitás, mi szerint a gyártás már középtávon oda vándorol, ahol alacsonyabbak a költségek (olcsóbb az alapanyag és a munkaerő, nincsenek vámok). Ráadásul leginkább az elnök által különösen védeni szándékozott autógyártás lesz érintett.
Nemzetközivé lett a világ
Amerika kereskedelmi háborúja hamar világméretűvé vált. Az acélt és alumíniumot terhelő büntetővámot – az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA) megszegve – az amerikai kontinens országaira, majd Kínára is kiterjesztették. Természetesen minden érintett ország ellenvámokkal reagált.
Európai szemszögből Kínának van kulcsszerepe. Az államkapitalista ország kormánya évek óta olcsó hitelekkel támogatja az acél-, és alumíniumipart. Az amerikai korlátozások nem érintenék olyan érzékenyen az uniós ipart, mert a termelésnek csak a 16%-a irányul az USA-ba. Az igazi veszély Kínából jön. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb acél-, és alumínium importőre. Ha ez a piac bezárul, a legnagyobb exportőr, Kína új piacok után néz. Várhatóan növeli az európai exportot és elhódítja az európai gyártók külföldi piacait. Az európaiak aligha tudnak majd versenyezni az államilag szubvencionált kínai konkurenciával. Az EU már jelezte a WTO felé, hogy korlátozásokat fog bevezetni be a kínai importtal szemben. A válaszintézkedés biztos nem fog elmaradni. Így mérgezi meg Amerika kereskedelmi háborúja az európai-kínai gazdasági kapcsolatokat is.
Az autóipar került a célkeresztbe
Trump következő célpontja az autóipar lehet. Németország áll az elnöki harag középpontjában.
A jelenlegi 10%-os vám 25%-ra emelése, és mennyiségi korlátozások szerepelnek a tervek között. Sőt, hírek röppentek fel a Daimlert (Mercedes) teljesen kitiltásáról!
A német gyártók ’17-ben fél millió autót exportáltak az USA-ba. Egyidejűleg ott gyártottak 800 ezret, amivel 36 ezer embernek közvetlenül, további 45 ezernek pedig a beszállítókon keresztül adtak munkát. De így is csak 8% a németek részesedése a világ legnagyobb autópiacán (luxuskategóriában 40%).
A VW, Mercedes & co. vezetői a berlini amerikai nagykövettel is tárgyaltak. Új korlátozások helyett az EU-USA autókereskedelem vámmentessé tételét vetették fel. Ebből az amerikai gyártók is profitálhatnának, akiknek piaci részesedése az EU-ban, igaz elsősorban az Európában gyártó Fordnak köszönhetően, szintén 8% körül mozog. Trump elutasította a javaslatot. A jószándék jeleként a német gyártók még az importvám egyoldalú, német eltörlését is támogatnák. Ez azonban brüsszeli hatáskör, és más európai gyártók nem ilyen nagyvonalúak. Ráadásul – a legnagyobb kedvezmények elve okán – a WTO ezt csak akkor engedné, ha a teljes, így például a Japánból érkező autóimportra is vonatkozna.
Az eddig amerikai intézkedések közvetve már most is sújtja az európai autógyártókat. A szálak ismét Kínába vezetnek. Az ázsiai ország az amerikai büntetővámokra reagálva emelte az USA-ból érkező járműveket terhelő vámot. Több európai gyártó részben az USA-ban építi a Kínában értékesített autóit, amelyeket most drágábban kell beszállítania. A következmények világosak: a termelést Kínába fogják áthelyezni; az USA-ban munkahelyek fognak megszűnni. A munkaerőpiacon túlkínálat lesz; a bérszínvonal csökkenéséhez fog.
A kereskedelmi háborúknak csak vesztesei vannak – nem csak lózung, példák igazolják. A folyamat öngerjesztő. A viszony már most is olyan elmérgesedett, hogy tárgyalások sem folynak Brüsszel és Washington között. Az újabb büntetővámok bevezetése aligha lesz elkerülhető.
Nem ez a harc az első Az USA ’97-ben 30%-os büntetővámot vezetett be, hogy gátat szabjon az akkoriban felpörgő kínai acél-, és alumíniumipar amerikai piacnyerésének. A szintén büntővámokkal sújtott EU a WTO-hoz fordul. A szervezet döntőbírósága megállapította, hogy az USA megsértette a legnagyobb kedvezmények elvét, amikor több országoggal szemben (pl.: Izrael, Kanada, Mexikó) nem növelte a vámokat. Ugyanis tiltják az elvek a vámok egyoldalú, diszkriminatív emelését. Kivéve, ha az érintett ország hasonló ellenintézkedést hoz. Ezt akkor az EU nem tette meg. Most azért döntött a jogi lépések helyett a viszonosság mellett, mert a Brüsszelben azt gyanítják, hogy a Trump-adminisztráció ignorálná a döntőbíróság elmarasztaló ítéletét.
