A forint árfolyamának mélyrepülése, illetve a külső környezet változása, az, hogy az amerikai jegybank, a FED kamatemelési trendje után az Európai Központi Bank, az EKB tegnap bejelentette, felszámolja az eszközvásárlási programját, komoly dilemma elé állítja a Magyar Nemzeti Bankot. Tardos Gergely, az OTP vezető elemzője szerint úgy tűnik, egy korszak véget ért.
– A fő kérdés most az, hogy mit fog tenni a magyar jegybank – elemez Tardos Gergely. – Mert látni kell: megváltozott az elmúlt éveket jellemző nagyon kedvező globális környezet. A dollárhozamok stabilan emelkednek, a rövid hozamok 2, a hosszúak 3% környékén járnak. Az Európai Központi Bank pedig tegnap bejelentette: fokozatosan felszámolja eszközvásárlási programját (amivel véget ér a monetáris lazítás, vagyis az olcsó pénz időszaka). A feltörekvő országoknál jelentkező feszültségek miatt ezen országok devizáitól komolyabb kamatprémiumot várnak a befektetők, ami alól úgy tűnik Magyarország és a forint sem kivétel.
Hazánkat vizsgálva fontos szempont, hogy a sebezhetőség alacsony, a gazdaság gyorsan nő. Ugyanakkor a termelő szférában a cégeknek már nem az alacsonyan tartott áraikkal kell versenyezniük a vevőkért, hanem pont fordított a helyzet. Mivel erős a kereslet ezért árat tudnak emelni és a bérköltségek is gyorsan nőnek, így a mögöttes infláció kúszik felfelé. Mivel jelenleg az olajár-emelkedés is gyorsítja az árak emelkedését, az infláció már elég közel került a jegybank 3%-os céljához, sőt a nyári hónapokban meg is haladja majd azt.
A fentiek miatt, noha a hazai fundamentumok oldaláról adottak lehetnének a feltételek egy a stabil forinthoz, az árfolyam mégis gyengül. Mi ennek az oka? Részben az, hogy a már magas dollár hozamok miatt a befektetők elfordulnak a feltötekvő piaci eszközöktől, ami leértékelődési nyomást okoz. Ezen túl, ha megnézzük, mi történt az elmúlt hetekben, akkor azt mondhatjuk, hogy a jegybank kommunikálni azzal kapcsolatban, hogy továbbra is alacsonyan akarja tartani a kamatokat, de ez a piacokat nem győzte meg. Kezdtek felépülni kamatemelési várakozások, az árfolyam gyengült, a hosszú hozamok pedig nemzetközi összevetésben is sokat emelkedtek. A legfőbb kérdés ezért az, hogy a jegybank meg tudja-e győzni a befektetőket arról, hogy elsősorban az inflációs kilátások a fontosak, amelyek miatt még nem kell rövidtávon kamatot emelni. A jegybank ugyanis továbbra is azt kommunikálja, hogy az inflációs cél tartós eléréséhez továbbra is nagyon alacsony kamatok kellenek. Mindez viszont alapvetően gyengíti a forintot, mivel a befektetők annyit látnak, hogy már hamarosan célon lehet az infláció, miközben a kockázatok felfelé mutatnak középtávon, és persze a prémiumsokk miatt is magasabb hozamot várnának el. De mivel az MNB már nagyon régóta kitart emellett az álláspont mellet és valószínű, hogy ezen egyhamar nem is fog változtatni, komoly esély van arra, hogy tovább gyengüljön a forint.
– Meddig? Ha már most is a történelmi rekordok felé haladunk?
– Nagyon úgy tűnik, hogy a forint a sok évig érvényes 307-315-ös árfolyamból most feljebb tolódott és rátevődött a 315-325-ös árra, és igazából a jegybankon múlik, hogy milyen irányba halad tovább. Az elmúlt évek jegybanki politikáját a következők határozták meg: nagyon kedvező globális környezet, nagyon alacsony külső kamatok és elvárt kockázati prémium, a 3%-os MNB-s inflációs célt a prognózisok szerint csak a távoli jövőben elérő infláció, magas folyó fizetési mérleg többlet. Ezen tényezők folyamatosan felértékelődési nyomás alá helyzeték a forintot, amely ellen a jegybank folyamatosan harcolt.
– Mostanra viszont fordult a kocka.
– Ez a világ változóban van, vagy azt is mondhatjuk, hogy nagy valószínűséggel már elmúlt, és átléptünk egy olyan világba, ahol az amerikai – és majd az európai -, hozamok vonzóbb alternatívát nyújtanak a feltörekvő országok eszközeivel szemben. Már csak azért is, mert látjuk, hogy több feltörekvő országban probléma van és ezért nő a tőlük elvárt kamatprémium és az a helyzet állt elő, hogy több országan is eladási nyomás alá kerültek az eszközök, vagyis a devizák akkor, ha a jegybank nem volt hajlandó kamatot emelni, miközben ezekben az országokban volt belső, felépülő inflációs nyomás is. Összességében tehát azt mondhatom: amennyiben a jegybank kitart eddigi álláspontja mellett, hogy nem akar magasabb rövidtávú hozamszintet, akkor az az árfolyam valamennyivel tovább gyengülhet.
– Durván fogalmazva most azt is mondhatjuk, hogy az alacsony kamatnak fizetjük meg a forint árfolyamromlásával az árát?
– Azt nagyon fontos kijelenteni, hogy a jelenlegi helyzetben az árfolyam sokkal kevésbé kulcsfontosságú változó, mint a gazdasági válság éveiben volt, amikor a magyar gazdaság devizaadóssága nagyon magas volt. A háztartásoké és az államé is. Az elmúlt pár évben azonban a devizahitelek forintosításával, illetve azzal, hogy a jegybank folyamatosan arra törekedett, hogy az Államadósság Kezelő Központtal együtt lényegében leszorítsák az állam deviza adósságát és a vállalatok devizahitel aránya is érdemben csökkent, most már a deviza adósság mértéke sokkal kisebb és ezért az árfolyam nem is olyan kulcsfontosságú, mint az évtized elején volt.
A jelenlegi helyzetben azonban valamelyest ismét felértékelődik a szerepe, mert a jegybank egy inflációs célt követ, és az inflációs cél közelében nem engedheti bármeddig gyengülni a forint árfolyamát. A gyengülő forint árfolyam ugyanis az import termékeken keresztül, azok drágulása miatt megemeli az inflációt. Úgyhogy én azt gondolom, hogy a jegybanknak választania kell, és ha a forint gyengülése tartósan tovább tart, illetve az olajárak magasabbak lesznek, akkor beszűkül a jegybank mozgástere és egy idő után már nem tolerálhat tartósan gyengébb az árfolyamot. Átmeneti leértékelődés ugyan lehet, de egy idő után az emelkedő, magasabb árfolyam egyértelműen magasabb inflációt generál, ami a jegybank számára nyilván nem kívánatos.
Ezért is a fő kérdés, hogy amint az elején említettem, az MNB miként értékeli a helyzetet: úgy látja, hogy várhat még, és gyengülhet tovább a forint, vagy azt gondolja, hogy óvatossági szempontból is, mivel már közel van az inflációs cél, a közeljövőben elkezdi felerősíteni a rövidhozamot.
– Akkor úgy néz ki, hogy amíg korábban a jegybank verbális intervenciója vagyis szóbeli beavatkozása is elég volt a forint árfolyam gyengítéséhez, amit elsősorban az exportőrök miatt tartanak fontosnak, mára ez már elvesztette hatását. Ráadásul akkor, amikor lassan már nem a forint gyengítése, hanem inkább az árfolyam erősítése a cél.
– Hát, egy más világról beszélünk. Nagyon sokáig a piac erősíteni akarta a forintot, a jegybank pedig ezt meg akarta akadályozni. Most viszont az a helyzet, hogy ebben a világgazdasági környezetben és ezen az árfolyamszinten felcserélődtek a szerepek, a forintra leértékelődési nyomás nehezedik, amit a jegybank már nem tart kívánatosnak. Így az MNB-nek egy idő után biztosan el kell döntenie, hol van az az árfolyam szint, ami lényegében az infláción keresztül már gyengíti a jegybank hitelességét és ezeknek a szinteknek a környékén el fogja kezdeni a rövid kamatok emelését.
– Tudom, hogy nem hálás feladat jósolni, de azért kíváncsi lennék arra, hogy a közeljövőt tekintve mire számít.
– A Monetáris Tanács jövő heti döntése rendkívül fontos lesz ebből a szempontból. Azt gondolom, hogy rövid távon a jelenlegi szintnél lehet még gyengébb a forint.