Az eddig napvilágot látott hírek szerint azért drága, és lesz is emeltebb a burgonya ára, mert a termést elvitte a nyáron a szárazság. Csakhogy munkatársunk más összefüggést is talált. Fehér István írása.
A fogyasztók többségének az a legnagyobb gondja, ha nincs valamiből elég, vagy – árérzékenységéből fakadóan – csak drágán jut áruhoz. Tökéletesen ez a helyzet állt elő a népélelmezésnek számító burgonyával. Hiány támadt belőle.
Legalábbis a hazai termésből való ellátás akadozik. S talán sosem volt ilyen: a február közepén már nem lesz magyar krumpli a piacon. Kifogy az ősszel elvermelt, vagy itthoni tárházban őrzött burgonya mondják a statisztikák.
A szakirányítói magyarázat szerint: olyan mértékű aszály volt tavaly, hogy az ellátásához legalább elégséges 400 ezer tonna helyett csak épphogy a fele, alig 200 000 tonna termett. Ha pontosítjuk a dolgot, félhivatalosan azt lehet mondani, amit a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és Agrárgazdasági Kutató Intézet összesítése eddig tartalmaz, hogy a tavalyi betakarítási szezon vége előtt (2018. november 12-ig) 193 000 tonnát takarítottak be hazánkban. Ha ez fel is kerekedik 200 ezer tonnára, még akkor sem verhetjük a mellünket…
Tavaly valóban tönkre tette a krumplit az aszály. Csak ott termett hektáronként 45-50 tonna, ahol öntözték a növényt. Az ugyan nagyon biztató – amint azt az Országos Burgonya Terméktanács illetékese munkatársunk kérdésére elmondta -, hogy a vetésterület nagy részét öntözik. Az kevéssé, hogy az aszály mégis akkora kárt tett, hogy nemcsak a kiszórt öntözővíz íve, hanem a hatékonysága is alacsonyan szállt…
A szakemberek diskurzusnak van egy fontos momentuma, amiről nem nem nagyon beszélünk, legalábbis egyelőre elsikkadt. Holott nagyon is figyelemre méltó. Ez pedig az, ami megfordíthatja a szakértők, az agrárvezetők és a termelők gondolkodását.
A hőség, az aszály, az öntözés kérdése, a ráfordítások növekedése mindegyik lehet a mostani hazai terméshiány okozója, de eddig senki sem említette első helyen, hogy sohasem látott alacsony szintre csökkent a burgonya termőterülete.
A gazdálkodók alig néhány tucatnyival több, mint 8000 hektáron ültették el a burgonyát. Erre a magyar mezőgazdaságban még nem volt precedens!
A tények azt mutatják, hogy tartósabb a gond a burgonya termelésével, olyan termőhelyi adottságok mellett, mint amilyen előnyt jelentett a burgonya számára sok-sok évtizeden át a Szabolcs-Szatmár-Bereg- és a Somogy megyei, meg még néhány más térség. Azoknak a régióknak az adottságairól van szó, amelyek talajaiból korábban 40-50 000 hektárról görgették ki kézzel, majd géppel a krumplit.
Világos, hogy a világ, a gazdaság, a piaci környezet megváltozott, de a burgonya termelés az egyik olyan alágazata az élelmiszer-gazdaságnak, ahol – már megint – mintha túl hamar beáldoztunk volna egy termelési potenciált.Már a hazai szükségletet sem vagyunk képesek biztonsággal megtermelni? Az aszállyal mindenkor számolni kellett, lehetett, a termőföld nem lett kevesebb.
Tehát nemcsak az aszály vitte el a burgonyát. A földet is kispóroltuk alóla. Így hát a fogyasztónak továbbra is megmaradt a gondja.
