Hívták már Rock and Roll Platónnak, sőt Digitális Jézusnak is. Sokan a 21. századi üzleti filozófia egyik legjelentősebb úttörőjének tartják, könyveiben és előadásain a fejlődés következő, általa kvantumgazdaságnak nevezett lépcsőfokát vizsgálja. Anders Indset norvég üzleti filozófus AzÜzlet.hu-nak adott interjújában néhány fontos részletet is megvilágít. A gazdaságfilozófus a SAS Analytics Day vendége volt, előadását követően válaszolt szerkesztőnk, Boruzs Álmos kérdéseire.
– Álláspontja szerint a felszínes ismeretek korában az juthat versenyelőnyhöz, aki az üzleti életben keletkezett adatokat, tudást és tapasztalatokat megfelelően tudja strukturálni és értelmezni. De hogyan függ össze mindez az ön által annyiszor emlegetett kvantumgazdasággal?
– A kvantumgazdaság teóriája abból ered, hogy a világ, amelyben élünk, egy kvantumvalóság. A kvantumfizika azt állítja, hogy az atomnál kisebb mértékek világában egészen furcsa dolgok történnek, legalábbis szokatlanok az emberi léptékhez szokott elménknek. És ami még meglepőbb, ezek a törvények visszaköszönnek az univerzum kozmikus méretű világában. A lényeg, hogy minden folyamatosan kvantumállapotba igyekszik jutni, ahol az energia részecskévé válik és a hullámok is részecskékké válnak.
Én az üzleti világot is hasonlóképpen látom. Számtalan elemző igyekszik megjósolni a jövőt, de persze ha ez lehetséges lenne, akkor közülük kerülnének ki a lottónyertesek. Amint említettem, furcsa dolgok történnek, amelyek nem megjósolhatók. De a dilemma tárgya sokkal inkább az, mit jelent számunkra a szuperpozíció, az az állapot, amikor az elektron hullámfüggvénye összeomlik, épp úgy, mint Schrödinger macskája* esetében. Véleményem szerint ez az összeesés megváltoztatja a világunkat. És a gazdaságot.
A régi gazdaság a nyersanyagok összetevőin alapul. Az új gazdaság prosperitást, gazdagságot ígér nekünk. Azt gondolom, hogy az új gazdaság, a kilencvenes évek „hardcore” kapitalizmusa, a materializmus és a fogyasztás elsőbbsége – ez a modell nem fog sokáig működni. A kapitalizmus egy jó alap arra, hogy tovább fejlesszük. Burkot kell a gazdaság köré építenünk az energia nevében, ami az üzleti világ univerzumát irányítja. Hogyan lehet olyan üzleti modelleket létrehozni, amelyek az éltető energiát használják ki? Olyan vállalkozások kellenének, amelyek magukat tanítják, és nem másolják a tudást.
*A Schrödinger macskája Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikus nevéhez fűződő gondolatkísérlet. A tudós ezzel a kísérlettel kívánta szemléltetni a mikrovilágban uralkodó törvények hétköznapi szemlélet számára meghökkentő idegenszerűségét, azt, hogy a részecskék egyidejűleg több helyen, különféle állapotokban lehetnek. A gondolatkísérlet arra az abszurditásra mutat rá, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.
Hogy a magam példáját hozzam fel: évekig tanácsadóként dolgoztam, és jól megfizettek azért, hogy tanuljak. Képzeljük csak el, ha egy olyan tanácsadót alkalmazunk, aki megmosolyogtatja a dolgozókat, és ők ettől jobban érzik magukat, és jobban teljesítenek. Erről van szó.
A kvantumgazdaság szintén a körforgáson alapul, ahol az erőforrásokat visszaforgatják a rendszerbe. A termék előállítója felelős a termékért a létrehozásától kezdve egészen addig, amíg vissza nem kerül a rendszerbe. Sok vállalat olyan termékeket gyárt, amelyek csak bizonyos ideig tartanak, holott képesek lennének szinte örökké tartó termékeket is előállítani. Na ez az a modell, ami nem működőképes. Hogyan lehet pénzt csinálni, ha nem ezt a mintát követjük?
Gondoljunk csak az olyan vállalatokra, mint az Uber. Az Uber nem egy személyszállító vállalkozás. Ők rengeteg értéket teremtenek, persze adót nem fizetnek. Az Uber az energiát és az értéket hasznosítja. Azt állítják róluk, hogy szétrombolják az ingatlanbizniszt. De ez nem így van. Ők kapcsolatrendszert, ökoszisztémát építenek. Az igazi nyereségük az emberek közötti kapcsolatok és hogy ők egymással csinálnak üzletet. Az érték, amit létrehoznak, nem fizikai természetű, hanem hullámtermészetű, amikor emberek találkoznak, kapcsolatot teremtenek és új dolgokat hoznak létre. Tehát így kellene gondolkoznunk az üzletről.
Azt gondoljuk, hogy a kapitalizmus egy fenntartható modell. A kvantumgazdaság egy új elképzelés a gazdasági rendszerről. Ha ebbe az irányba szeretnénk elmozdulni, az első és legfontosabb, hogy gazdasági motivációt teremtsünk a változásra. Az embereknek gazdasági motiváció kell ahhoz, hogy forradalom útján létrehozzanak egy új társadalmat. Senki nem akar korlátokat. Mindenki tudja, hogy a fogyasztás csökkenni fog. Mindenki tudja, hogy feléljük a tartalékainkat. Ezért van szükség egy új gazdasági modellre.
– Több írása is megjelent arról, hogy száműzné az üzleti életből a meetingeket. Miért gondolja így?
– Elsősorban azért, mert kiváló technológiai adottságaink vannak, amelyek segítségével valódi értéket teremthetünk. A probléma az, hogy a jövőben nem lehet majd elég pénzt csinálni csupán a termékből. Tökéletes minőségre kell törekedni. Csak a média és a márka értéke tesz majd különbséget az árak között. A jövő az algoritmusok csatája lesz. Márpedig a legdrágább mindig az emberi munkaerő. Éppen ezért a jövő vállalatai meg akarnak majd szabadulni az emberektől, mert az áron fognak versenyezni. Mindenki úgy gondolja, hogy a mesterséges intelligencia rengeteg szabadságot és nagyobb árrést fog adni. Nem, nem fog.
Újra kell gondolnunk a meetingeket, mert a legtöbb esetben csak az időpocsékolásról szólnak. A jövő főnöke a projekt. A legfontosabb az, amin dolgozunk. Ha ebben egyetértés lesz, el lehet kerülni a felesleges mellébeszéléseket.
– Mit a gondol a deep learningről? Az emberiség jövője megjósolható az algoritmusok segítségével? Hol a határ?
– Határok nincsenek. A történelmünk alapján tökéletes jövőt tudunk felvázolni. Az algoritmus képes erre. Csakhogy a jövő nem a múlt replikája. Nem lineáris, inkább kvantum. Nagyon óvatosnak kell lennünk tehát, ha a jövőt akarjuk megjósolni, mivel a jövő nem létezik, a jövőt mi magunk formáljuk.
A múltban sokat tanultunk a hibáinkból, sok találmány meg se születhetett volna hibák nélkül. Gondoljunk csak a teremtő tévedés lehetőségére, a post-itre, ami az egyik legnagyszerűbb olyan találmány, amit egy hibának köszönhetünk. Az ilyen hibák biztosítják a fejlődésünket, az emberiség előrehaladásának kulcsa a diszciplínák közötti terekben található. Algoritmusokkal márpedig ez nem kiszámítható. A dolgok sok szempontból javíthatók, de a fontosabb kérdés az, hogy mit szeretnénk javítani.
A potenciálnak nincsenek korlátai, de nagyon óvatosnak kell lennünk, mert amit létrehozunk, az felboríthatja az emberiség egészét. Mi a fontosabb, az intelligencia vagy a tudatosság?
