Ha a COVID válságban Ausztria, az egészségügyi reformban Szlovákia lehet a magyar kormány iránymutató laborja; az Orbán-kabinet ugyanattól a Boston Consulting Grouptól rendelt átalakítási tervezetet, amelytől északi szomszédunk. Nem ez az egyetlen áthallás: az első részben azt vettük górcső alá, honnan, hová jutotta szlovák egészségügy. Ebben a részben a további reformfolyamatot tárgyaljuk ki. Magyar források tudni vélik, hogy itthon januárban nemcsak új törvény, de rendszerátalakítás is várható.
Mivel az egészségügy gondjai – mint írásunk első részében olvashatták – a korábbi reformpróbálozások ellenére sem oldódtak meg az országban, Szlovákia a Boston Consulting Group-ot (BCG) kérte fel az egészségügyi rendszer átalakításának megtervezésére, amely 2018-ban tette le a tervezetét. Ebben a munkában, egy magyar szakember Újlaki Ákos is részt vett.
A szakember a járványra hivatkozva egyelőre új információkkal nem szolgát. Az biztosnak látszik – a Portfoliónak 2018-ban adott interjújából is kiderült -, a hazai viszonyok sok tekintetben a szlovákéra hajaznak. Az ottani egészségügyi reform alapjainak kidolgozása iránti igényt nagyban előmozdította a szlovák orvosok nagymértékű elvándorlása. Ebből is fakadóan a reform igényének politikai konszenzusa alakult ki, mert minden politikai oldal belátta: rendszerszintű változásra van szükség, a tűzoltás nem segít, a probléma fenntartása politikai károkat okozhat.
A tervezet elkészítésénél a BCG számára rendkívül fontos volt, hogy transzparens adatokkal tudjanak dolgozni és azt is kulcskérdésnek tartották, hogy a következő 10-15 év szociáldemográfiai folyamatai alapján tervezzenek. Hozzátéve: a rendezést nem önmagában pénzkérdésnek tekintik, ugyanis egy olyan rendszer, ami nem hatékony, olyan feneketlen kút, ahová feleslegesen önteni a pénzt.
Ráadásul az egészségügy olyan szuperkomplex rendszer, ahol egyrészt az ellátórendszer szereplői között komoly érdekellentétek húzódnak, másrészt bármit is nehéz megváltoztatni úgy, hogy annak minden lehetséges következménye pozitív legyen.
Reform vagy nem reform…
A BCG egyik fontos megállapítása ugyanakkor az volt, hogy a Szlovákiában akkor működő 65 állami, illetve magán kórházból, a hatékonyságot vizsgálva, a lefedettség alapján elegendő lenne 45, mert ahol nagyon kicsi a népsűrűség, ott nem éri meg kórházat üzemeltetni.
Az hogy a tervezet nem mindenkinek nyerte el a tetszését, jól mutatja, hogy a Bumm.sk 2019 szeptemberi írása ezzel a címmel jelent meg: „… A kórházreform nem fog fájni a pácienseknek”. A cikkben Andrea Kalavská akkori egészségügy-miniszter, azután, hogy a kormány jóváhagyta a kórházreformot, arról beszélt, mivel annak célja nem a szlovákiai egészségügyi ellátás veszélyeztetése, hanem a javítása, a pácienseknek jobban járnak majd, mert többé nem vesznek el a szlovák egészségügyi rendszer útvesztőjében.
És miután a reformot az egészségügyi szakértők három évig készítették elő, bízik abban, hogy a szakma konszenzusa után a politikait is sikerül megteremteni. A miniszter asszony hozzátette „Engem feldühít, és nem vagyok hajlandó megbékélni azzal, hogy a szlovákiai páciensek gyakrabban halnak meg, mint az európaiak. Előbbieknek is joguk van az elérhető, színvonalas egészségügyi ellátáshoz”.
Kijelentette: valódi változásra van szükség, példaként említette, hogy a jövőben meghatároznák, legfeljebb mennyit várhat egy páciens egy adott beavatkozásra. Miközben azt hangsúlyozta, hogy a reformot más európai országokból gyűjtött tapasztalatok inspirálták, azt is kifejtette: „Egyesek úgy tekintenek erre az egészre, mint a kórházak bezárására, de itt az az alaptétel, hogy nagyon sok kórházunk van” – ami meglátása szerint, önmagában nem garantálja a színvonalas ellátást.
A terv az volt, hogy a reform gyakorlati megvalósítása a parlament és az államfő jóváhagyása esetén, 2020-tól kezdhet és 2024-től adták volna ki a felhatalmazásokat az új típusú kórházaknak, meghatározva azt, hogy konkrétan mire szakosodnak majd.
Peter Pellegrini akkori miniszterelnök hozzátette: a reform végrehajtását több választási ciklusra tervezik, de ha a reform a parlamentben az eredetileg tervezetthez képes máshogyan alakulna, ő, és az egészségügyi miniszter visszavonhatja a tárgyalásra bocsátott anyagot. Kiemelte ugyanakkor, hogy a reform nem jár kórházbezárásokkal. A javaslat célja elsősorban a betegek biztonságának növelése és az intézményi ellátás minőségének javítása, amit az erőforrások hatékony felhasználását helyi, regionális, országos kórházak, valamint speciális központok létrehozásával kell támogatni. Ennek értelmében, ha egy kórház nem nyújt minőségi ellátást, vagyis nem végzik el az intézményben a meghatározott számú orvosi beavatkozásokat, az egészségbiztosítónak nem kell szerződést kötnie a kórházzal ezekre a beavatkozásokra.
Ellenzéki nyomás
Ám miközben októberben a Szlovák Orvosi Kamara (Slovenská lekárska komora ,SLK) azért tiltakozott az egészségügyi miniszter kórházreformja ellen, mert az szerintük semmilyen érdemi változást nem hozna, az Új Szó decemberben már arról tudósított, hogy a kormányzó part, a Smer képviselői miatt elbukott az egészségügyi reform. Vagyis csaknem másfél évnyi huzavona után végleg eldőlt, hogy ez a kormány már biztosan nem indítja el a változásokat, miközben Kalavská reformja mögé beálltak az egészségbiztosítók, a kórházakat és a rendelőket tömörítő szakszervezetek, a nővérek, ráadásul még az ellenzéki pártok jelentős része is. Az „egészséges változásként” emlegetett intézkedés azonban mégsem valósulhatott meg, mert Kalavská nem élvezte az őt jelölő párt támogatását.
Elbukott a megújulás
A távozó miniszterasszony ugyanakkor kijelentette, egy átfogó reform nélkül az elkövetkezendő öt évben egyre csak romlani fog a helyzet. Az orvos- és nővérhiány egyre nagyobb méreteket ölt az országban, emiatt a betegeknek egyre többet kell várniuk az egyes kezelésekre. Kiemelte: az európai átlaggal összehasonlítva Szlovákiában rendkívül magas az elkerülhető halálesetek száma, elsősorban a rosszul elvégzett műtétek és a hiányos hosszú távú ellátás miatt. Ráadásul az állami kórházak fokozatosan eladósodnak, ennek következtében sok intézmény rendkívül elhanyagolt állapotban van.
Annak kapcsán, hogy Szlovákiában elbukott az egészségügy átalakítása Fraenkel Emil azt mondja, a Boston Consulting Group által kidolgozott terv megvalósításának lett volna értelme.
Más kérdés, hogy az lett volna a filozófia, hogy megint leépítenek egy sor kis kórházat és a belgyógyászati osztályokat, áttranszformálják krónikus osztállyá, mert a jelenlegi 64 akut ellátású, működő kórház bizonyos szempontból bizonyos körök számára még mindig túl sok. De a területi ellátás szempontjából viszont elengedhetetlen, miközben ezeknek a finanszírozását sem az állam, sem a magánbiztosítók nem akarják felvállalni. Ezt a dilemmát pedig előbb-utóbb fel kell oldani.
A COVID járvány miatt ebből valószínűleg Szlovákiában az „utóbb” lesz érvényes, mert az idén márciusban hivatalba lépett, Igor Matovič vezette kormány nem is kötelezte el magát teljes mértékben a kórházreform iránt.
A szlovák reform főbb pontjai (Forrás: Új Szó)
- Minden kórházi osztálynak megszabták volna, hogy évente hány beavatkozást kell elvégezniük (például a szülészeteken évi 600 szülést). Ellenkező esetben bezárták volna az osztályt.
- A kritériumrendszert követően osztályozták volna az egyes kórházakat. Három fő kategóriát határoztak meg: lokális, regionális és nemzeti kórházak. A lokális intézményekben végezték volna az alapvető műtéteket, a regionális kórházakban már a bonyolultabb eseteket kezelték volna, a nemzeti kórházakban pedig a legkomplexebb egészségügyi ellátásra szoruló betegek kerültek volna.
- A lokális kórházak 30 percen belül, a regionálisak 60 percen belül, a nemzeti kórházak pedig 120 percen belül elérhetőek lettek volna a lakosság több mint 90 százalékának.
- A kihasználatlan intézményeket átalakították volna olyan kórházakká, melyben a krónikus betegségben szenvedő pácienseket látták volna el.
Milyen lesz a magyar egészségügyi reform?
Egyelőre a hazai egészségügy megújításának részleteiről nem sokat tudhatunk. Az egészségügyi dolgozók bérének jelentős növeléséről és a hálapénz betiltásáról szóló viták és parlamenti történések (holott már szavaztak is néhány kérdésben) szinte elsikkadnak a koronavírus járvány hírei mögött.
Idén februárban még arról cikkeztek a lapok, hogy a Portfólió birtokába került egy egészségügyi reformról szóló 28 oldalas minisztériumi előterjesztés, igaz az intézkedéscsomag meglehetős hiányokat tartalmazott.
Röviden összefoglalva arról szólt az Index összefoglalója szerint, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma komoly átalakításokra készül az egészségügyben.
- Az első lépésben arra köteleznék a kórházak vezetőit, hogy a folyamatos eladósodás megállítása érdekében hajtsanak végre alapos változtatásokat intézményükben: szüntessék meg a párhuzamosan működő osztályokat, optimalizálják a háttérszolgáltatásokat, növeljék a saját bevételeket és csökkentsék a kiadásokat.
- Javítsák a kihasználtságot Ez az ápolási és diagnosztikus részlegek (kubatúra) szűkítésével érhető el. Ez azzal is járhat hogy a kórház bizonyos kapacitásai feleslegessé válnak, ezért a rehabilitációt, az ápolást, a hoscpice tevékenységeket adják át a szociális területnek, és fejlesszék a járóbeteg szakrendeléseket vagy az egynapos ellátást.
- Az anyag 2 hónapos határidőt adott a kórházak finanszírozási helyzetének javítására, amihez 70 milliárd forint támogatást biztosított.
- Ahol nem sikerül végigvinni az átalakítást, ott akár meneszthetik a kórházigazgatót és a teljes menedzsmentet is.
- Az anyag távlati tervként azt is felvázolja, hogy a kórházak átalakításával párhuzamosan létre kell hozni a járási egészségközpontok hálózatát, amelyeknél külön egészségszervezők irányítják a betegek útját
Az eddigieket azonban áthúzzák az azóta tett nyilatkozatok, például Kásler miniszter Életközelben című videoban mondott szavai. És maradnak a párhuzamok, amely a szlovák és a hazai egészségügyben történtek között egyértelműen felfedezhetők.
Az írás első része ide klikkelve olvasható
