A szigorodó környezetvédelmi szabályok miatt korábban is nehéz helyzetben volt az autóipart. Most korona-válság is sújtja. Nincs vevő. A németeknél különösen nagy a baj. A közlekedés önmagában is új megoldásokért kiállt. A szakértők javaslatai egyelőre szerteágazóak. Németországi munkatársunk Petrus Szabolcs összefoglalója.
A régi recept
A világ minden idők legnagyobb recessziója előtt áll. Különösen nehéz nagyobb értékű termékeket, például autót értékesíteni. Az eladások Európa legnagyobb piacán, Németországban sosem látott mélységbe zuhantak. Az autószalonok az első között nyithattak ki újra, áprilisban mégis 61 százalékkal csökkent a forgalom a tavalyival összevetve. Állami támogatást új autó vásárláshoz! – követelik a német gyártók. Két javaslattal álltak elő: adócsökkentés vagy vásárlási prémium.
A 2009-es válságban a kormány 2.500 eurót adott új autó vásárláshoz, ha a tulaj a régit kivonta a forgalomból. Az 5 milliárd eurós keret, melyből a költségvetés 1,7 millió autó vásárlását támogatta, fél év alatt kimerült.
Ferdinand Dudenhöffer a legelismertebb német autóipari szakértő most a 10 ezer eurónál drágább termékek átmeneti áfa-mentességét javasolja.
„Nem csak az autóiparnak kell segíteni. A sötét gazdasági kilátások miatt a fogyasztók elbizonytalanodtak. Elhalasztanak minden nagyobb vásárlást” – mondja a svájci St. Gallenben oktató professzor a német közszolgálati rádió, a DLF kérdésére.
Az autóipar szintén elismert szakértőjének számító Jürgen Pieper szerint az áfa-csökkentés hatása túl közvetett.
„A vásárlás direkt támogatása hat igazán.” A feltételek kialakításánál környezeti szempontotokat is figyelembe venne. „Az alternatív meghajtások fejlesztésében a német gyártók le vannak maradva. Az ő érdekük is az lenne, hogy a támogatás az e-autók és a hibridek fejlesztésére, gyártására, vásárlására ösztönözzön.” Vásárlásukat jelenleg – ártól függően – 3750-6000 euróval támogatja a német állam. Pieper az összeg megemelését és adókedvezmények bevezetését javasolja.
Célt tévesztő támogatás?
Különösen a vezető kormánypárt, a konzervatív CDU nyitott az autóipar javaslataira. A szintén kormányzó szociáldemokraták (SPD) és az ellenzéki Zöldek is tudjak, hogy a szektor támogatásra szorul. Utóbbiak környezetvédelmi kabinetjének vezetője, Lisa Badum csak az alternatív meghajtású autók vásárlásának támogatná.
A képviselőnő arról beszél, hogy a német autók túlnyomó részt hagyományos meghajtásúak. Az e-autó-támogatás alig növelné a konszernek bevételét. Beszállítóiknál még kevésbé éreztetné a hatását. Hazai munkahelyeket sem biztosítana, hisz a németországi gyárak szinte mindegyikében benzines és dízel autók készülnek.
A vásárlási prémiumból elsősorban a sokkal több alternatív meghajtású modellel rendelkező japán és francia gyártók profitálnának.
„Az autóipar a német gazdaság kulcságazata. Válsága a beszállítókon keresztül sok millió embert érint közvetlenül” – mondja a DLF-nek Badum a szintén zöldpárti, az autóipar központjának számító Baden-Württemberg miniszterelnöke. Winfried Kretschmann minden típusra kiterjedő támogatásrét lobbizik a szövetségi kormánynál.
Új receptetek
Berlin nehéz helyzetben van, mert hiányzik a széles társadalmi és szakmai támogatás a tíz évvel ezelőttihez hasonló, a környezeti szempontokat figyelmen kívül hagyó programhoz.
„A gazdaságot ugyan élénkítené és segítene az autógyártóknak is, de közlekedéspolitikailag és környezetileg káros lenne” – véli a Wolfgang Maennig, a Hamburgi Egyetem közgazdász professzora.
„A környezetbarátabb közlekedési eszközök használatát kellene támogatni” – nyilatkozta a Spiegelnek a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) elemzője, Claudia Kemfert is. Sokakhoz hasonlóan a bicikli és a tömegközlekedési bérlet vásárlását is szubvencionálná.
Több javaslat is napvilágot látott, miként tudna az állam úgy segíteni az autóiparnak, hogy ez ne ártson a klímának és ne növelje a légszennyezettséget, valamint a dugókat:
Mobilitási utalvány
A legtöbb figyelmet kapott alternatíva szerint mindenki jogosult lenne egy 5000 eurós utalványra. A pénz autón kívül bármilyen mobilitási eszköz vásárlásához és használatához lehívható lenne egy évig: biciklivásárlás, vonatjegy, tömegközlekedési bérlet, carsharing, városi kerékpárbérlés. Mindezt dugó- és magasabb parkolás díjakból finanszíroznák.
Akár bérlésről, akár vásárlásról van szó, a polgároknak az összeg felét maguknak kellene fizetniük, a másik 50 százalékot az akcióban résztvevő eladók, illetve szolgáltatók az államtól hívhatnák le az 5000 euróval feltöltött mobilitási számlák terhére. Andreas Knie, berlini Szociálpolitikai Gazdaságkutató Központ szakértője szerint a támogatás ösztönözné az embereket, hogy környezet barátabb közlekedési eszközökre váltsanak.
A carsharing autók számának növekedésén keresztül az autógyártókat is segítené. Utóbbiak szerint a hatás közvetett és minimális lenne. Más ellenzők a program aránytalanul nagy bürokratikus költségeire figyelmeztetnek. A Zöld képviselő, Lisa Badum az ötlet mellett van, de az alternatív meghajtású autók vásárlására is kiterjesztené a programot.
Buszprémium
Az államnak a tömegközlekedési társaságoknak buszparkjainak megújítását és bővítését kellene támogatnia. Leginkább e-buszok beszerzését. Ezek jelenleg nagyon drágák. Kicsi a kereslet, ezért nagy a fajlagos költség – indokolnak a gyártók. A kritika szerint a program a legtöbb gépjárműgyártónak nem segíteni, mert a busz nem szerepel a termékpalettájukon.
A Münsteri Egyetem közlekedés tudományi professzora, Gernot Sieg szerint az ötlet mellett szól, hogy segítené az önkormányzati tömegközlekedési cégeket, amelyek a jegy- és bérletvásárlók számának drasztikus visszaesése miatt a csőd szélére kerültek az elmúlt hetekben. Az új e-buszok csökkentenék a zsúfoltságot, ezzel hozzájárulnának a fertőzési rizikó csökkenéséhez is. Közlekedési szakemberek attól tartanak, hogy az utóbbi miatt sokan tömegközlekedés helyett középtávon is autóval fognak járni.
Carsharing és iránytaxi
A vidéken élők nagy része nem profitál a mobilitás új, környezet barátabb formáiból. A saját autónak nincs alternatívája. Németországban 550 autó jut 1000 lakosra. A ritkán lakott régióban élők felfelé, a városiak lefelé húzzák a statisztikát. A hamburgiak 34 százalékának nincs saját autója. Viszont Rheinland-Pfalz tartományban, ahol sok a kistelepülés, 700 autó jut 1000 főre.
Wolfgang Maennig, a Hamburgi Egyetem közgazdászának javaslata: Vidéken hívásra érkező iránytaxik, kisbuszok rendszere, a városokban pedig a családbarát carsharing kínálat kiépítésének támogatása. Ez a kisautókból álló flották kibővítését jelentené családi autókkal, egyterűekkel. A finanszírozást a gázolaj jövedéki adójának a benzinével egy szintre emeléséből képzeli.
Járda és biciklisáv
A Frankfurti Egyetem mobilitáskutatója, Martin Lanzendorf szerint az autóvásárlás támogatása helyett attraktívabbá kellene tenni a városokat a gyalogosoknak és a bicikliseknek. Ez nem csak a klímának lenne jó, az infrastrukturális beruházásokon keresztül a gazdaságot is élénkítene, munkahelyet teremtene. Egyúttal attraktívabbá tenné a belvárosi üzleteket is. Jelenleg éppen ellentétes folyamat zajlik. A krízis hatására csökkenő adóbevételek miatt az önkormányzatok az elfogadott projekteket is elhalasztja. Példaként a hamburgi városrész, Ottensen központjának gyalogos- és biciklisbarát átépítést említi
Napi 1, azaz évi 365 euró a bérletért
Éves bérlet valamennyi városi és regionális tömegközlekedési eszközre 365, tehát napi 1 euróért! Az ötlet nem új, Bécsben 2015 óta működik a modell. Azóta 700 ezerről 852 ezerre nőtt a bérletvásárlók száma. A 2 millió bécsi 73 százaléka rendszeresen tömegközlekedik. Münchenben 53, Budapesten 66 százalék az arányuk.
A szakértők országosan 13 milliárd euró bevétellel számolnak. Túl kevés a rendszer működtetéséhez. „A járvány hatására drasztikusan visszaeset utasszám miatt viszont azzal már nem lehet a terv elleni érvelni, hogy siker esetén a tömegközlekedési infrastruktúra nem bírná a megnövekedett terhelést” – mondja Robert Follmer, a bonni Alkalmazott Szociálgazdasági Intézet közlekedéspolitikai szakértője (infas).
A Spiegelben arra is felhívja a figyelmet, hogy a felmérések szerint épp a zsúfoltság miatti alacsony komfortérzet tartotta eddig vissza az autósokat attól, hogy buszra, villamosra szálljanak. „Ez az ideális pillanat a napi 1 eurós bérlet bevezetésére.” Szerinte a komfort további javításával kellene tenni azért, hogy az emberek hosszú távon is többet tömegközlekedjenek: helyjegy a regionális közlekedésben az ingázóknak, wifi, kényelmesebb ülőhelyek, gasztronómiai kínálat vagy például napilapok az informálódni vágyó utazóknak. Azt is felhozza az ötlet mellett, hogy a válság okozta munkanélküliség által leginkább sújtott alacsonyabb társadalmi rétegeket segítené. „Az alacsony jövedelműek többet tömegközlekednek és a mobilitás nagyobb részt foglal el a fogyasztói kosarukban.”
