Hiánycikk a WC-papír, a liszt vagy az élesztő? Van néhány üres polc az élelmiszerüzletekben? – mindenkinek feltűnt az elmúlt hetekben Európa szerte. A Német Fuvarozók Szövetségének elnöke a Spiegelnek nyilatkozott az okokról.
A ’zöld folyosó’ működik
A korona-krízis főhet a fejük a fuvarozóknak. Egyrészt az élelmiszerláncok nem győznek új árut rendelni, ezért növekszik az áruszállítók forgalma. Másrészt a lezárt, illetve szigorúan ellenőrzött határok miatt kamionjaik hosszú órákig vesztegelnek, ezért lassabban tudnak csak szállítani, kevesebb megrendelést képesek teljesíteni. Frank Huster, Német Fuvarozók Szövetségének elnöke az utóbbi vonatkozásában jelentős javulásról számol be a legnagyobb példányszámú német közéleti hetilapnak. „A múlt héten kritikus volt a helyzet, különösen a lengyel-német határon. Az utóbbi napokban jelentős a javulás.”
Az Európai Bizottság elnökét dicséri, aki a határzárak hírére rögtön ellenőrzés nélküli ’zöld folyosókat’ követelt az áruszállítóknak minden átkelőnél a Schengeni-övezeten belül. „Elsősorban von der Leyen asszony érdeme, hogy a kamionok ismét érdemi fennakadás nélkül jutnak át a határokon.”
Mégis kiürülnek a polcok
A Spiegel újságírósa nem érti, ha alapvetően ismét kielégítően folyik a nemzetközi áruforgalom, miért ürülnek ki a polcok. „A szállítmányozás működik” – erősíti meg a 3000 fuvarozási vállalkozást tömörítő szövetség vezetője. Ennek igazolására elmondja, hogy friss árukból, zöldségből, gyümölcsből, húsból, tejtermékből „sehol, egyetlen perecre sem volt hiány”.
Azzal, folytatja, hogy a korán vásárolni menők tudják, hogy a polcokat reggelente tele vannak, délutánra örülnek ki. Bizonyos tartós élelmiszerek és higiéniai termékek időleges kifogyásának az oka, hogy „a fogyasztók viselkedése irracionális. Az elmúlt hetekben láthatták, hogy WC-papírból kifogyhatatlanok a készletek, ha kell, minden nap érkezik új szállítmány, ennek ellenére még mindig irtózatos mennyiségben veszik.” A jelenségtől a holland miniszterelnök annyira megrökönyödött, hogy újságírók előtt sem válogatta meg a szavait: „WC-papírból már annyit vettünk, hogy a következő 10 évben gond nélkül kakálhatunk.”
A kiürülő polcoknak vannak objektív okai is. A legtöbb szupermarketben nincs akkor raktár, ahol annyi árut tudnának elhelyezni, amennyiből sokszorosára növekedett kereslet esetén is egész nap tudnák tölteni a polcokat. Ehhez hozzá jön, hogy a megnövekedett forgalom még nyilvánvalóbbá tette, a már sok hónapja általános munkaerőhiányt a kereskedelemben. „Sokszor nincs, aki a feltöltse a polcokat.”
Hogy szavainak nagyobb hitelt adjon, Huster azt is elárulja a Spiegelnek, hogy a saját, családi spájzuk nincs tele. „Azt nem állítom, hogy üres. Tésztából mindig van két-három csomag, hogy spontán is legyen mihez nyúlni, de egy percig se jutott eszünkbe hónapra elegendő tartós élelmiszert felhalmozni.”
Nyertesek és vesztesek
A közvetve 600 ezer munkavállaló érdekeit képviselő szakmai szövetség elnöke az élelmiszerláncokból érkező sokkal több megrendelés ellenére sem látja a szállítmányozást a válság nyertesének. Nem tagadja, hogy „akik élelmiszerüzletekkel vagy éppen kórházakkal áll szerződésben annyi megbízást kapnak, hogy teljesíteni se bírják”.
Viszont rögtön hozzáteszi, hogy „az autóiparban, a textil- vagy bútorszállításban érdekeltek szenvednek, a kisebbek közül sokan máris a csőd szélén állnak”, Ezt az autógyárak leállításával és a nem élelmiszert árusító üzletek bezártatásával magyarázza. Vannak ugyan néhánya, akik spontán be tudtak kapcsolódni az élelmiszerszállításba, de „ez inkább a kivétel.” Ezt a nagy láncok tipikusan hosszú távú szerződéseivel magyarázza.
Elmondja, hogy a logisztikai vállalkozások nagy része is komoly gondokkal küzd. Vannak ugyanis tovább termelő gyárak. A ruházati cikkek és a bútorok továbbra is érkeznek Ázsiából, a kereskedők viszont nem tudják átvenni őket. „A logisztikai centrumok többsége az utolsó négyzetméterig csordulásig megtele.”
Ingyenes utak a nehézségekért cserébe?
Huster, a német fuvarozók első számú érdekképviselője meglepő módon nem támogatja a közutak használatának ideiglenes díjmentessé tételét. Ezt Európa legnagyobb fuvarozási szövetsége, az ELVIS vetette fel az egész kontinensre vonatkozóan. „Semmivel sem javítaná a bajba került fuvarozók helyzetét” – mondja Huster.
Magyarázatként hozzáteszi, hogy a szállítmányok jelentős részének kiesése miatt túlkínálat van a piacon. Ezért, „a megrendelők lenyomják az árakat, a szállítmányozók pedig egymás alá kínálnak, a fuvardíjak a válság kezdete óta meredeken csökkennek.”Szerinte az útdíjak kiesése után a megrendelők kikényszerítenék a szállítási díjak további csökkentését.
„A kormányok elesnének a bevételtől, a fuvarozók nem kerülnének jobb helyzetbe, csak a megrendelők növelnék a profitjukat.” Az útdíjak elengedése helyett közvetlen állami segítséget sürget a bajban lévő vállalkozásoknak.
Huster a beszélgetés zárásaként a maga részéről megnyugtatja az olvasókat: „A szállítmányozás egyetlen napra se állt le. Ha a termelőknek van áruja, ezután sem maradnak üresek az üzletek.”
