Százmilliós piac, 7 százalékos gazdasági növekedés, évi 20 milliárd dollár friss működő tőke és 20 millió turista – néhány adat a dübörgő vietnámi gazdaságról. Az amerikaiak már észlelték és élnek is a lehetőséggel, az európaiak csak most eszmélnek.
Vietnám (újra)felfedezése
Néhány hete a vietnámi főváros adott otthont az USA – Észak-Korea csúcsnak.
Trump és Kim Dzsongun megbeszélése a helyszínre, a dél-ázsiai országra is ráirányította a figyelmet. Európában ismét tudatosodik a Vietnamban rejlő potenciál. Brüsszel az eddiginél szorosabb kapcsolatra törekszik. Ezt egy ideig politikai okokból egy 2017-es incidens miatt Berlin blokkolta.
A házigazdaság mérföldkő a kommunista vezetés által kijelölt úton, a nemzetközi politika és gazdaság komolyan szereplői közé kívánnak kerülni. Paradox módon ebben eddig az egykori háborús ellenség, az USA a legfontosabb partner. A gazdasági és a politikai viszony virágzik. Washington és Hanoi között szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben.
Mióta az USA-Kína viszony feszült, Washingtonnak különösen fontos, hogy Japán és Dél-Korea mellett új szövetségeseket találjon a régióban. A dinamikusan fejlődő Vietnám ideális partner. A kooperáció érdekében az amerikaiak hajlandóak Vietnám számára különösen előnyös politikai és gazdasági megállapodásokat kötni. Hanoi él a lehetőséggel – függetlenedne Pekingtől.
Az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo nem győzi magasztalni az országot. „Fényes jövőt” vizionál Vietnámnak. Titkon azt reméli, hogy Észak-Korea is a vietnámi gazdasági útjára fog lépni. A kapitalizmus kiépülésénél pedig az USA bábáskodhat. Ezzel magyarázható Washington váratlan nyitása Phenjan felé. A remény nem alaptalan. Kim vietnámi gyárlátogatásai alkalmával arról beszélt, hogy hasonló üzemeket saját országában is el tudna képzelni.
Kínos incidens
Vietnám diverzifikálná nyugati kapcsolatait, az EU-ban és azon belül Németországban fontos partnert lát. A németek szívesen részesednének a vietnámi gazdaság dinamikus bővüléséből. Van azonban egy jelentős politikai akadály.
2016-ban menekült Németországba Thrinh Xuan Than, a Vietnámi Kommunista Párt rangos funkcionáriusa. Reformelképzeléseivel túl messzire ment, ezért kizárták a Pártból, majd korrupció vádjával halálra ítélték. 2017-ben a vietnámi titkosszolgálat elrabolta Berlinből és hazahurcolta.
Nem csak ez az incidens nehezíti a viszonyt. A berlini vezetésnek az emberi jogok iránt fogékony német közvélemény érzékenységére is tekintettel kell lennie. Vietnám diktatúra. A katolikus egyház működését akadályozzák, a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozott, az internetes cenzúra nem lazább mint Kínában, és ezek csak a legnagyobb problémák.
Vietnám most gesztust gyakorol. A halálos ítéletet nem hajtják végre, és ha nem is verik nagy dobra, de engedni fogják Thant kiutazni Németországba, ahol családja él.
Business as usual
Berlin rögtön reagált. Vonzó az ország 7%-os gazdasági növekedése és százmilliós piaca. Nem blokkolja tovább a tárgyalásokat az EU és Vietnám közötti szabadkereskedelmi megállapodásról. Peter Altmaier gazdasági miniszter pedig márciusban népes delegációval látogatott a dél-ázsiai országba. Mások mellett a Siemens elnöke, Joe Kaeser kísérte el. Számos programjuk között átadták Ho Si Minh-város új metróvonalát. Kivitelezésére a német világcég tíz évvel ezelőtt kapott megbízást. Tízmilliárd eurós az üzlet, amit a fejlődő országok támogatása keretében a német költségvetés 75 millióval támogatott.
„Európa és Németország túlságosan Pekingre koncentrál. Pedig a kisebb dél-kelet-ázsiai országok gazdasága sokkal dinamikusabban nő” – mondja Mark Hauptmann, a német konzervatív kormánypárt, a CDU gazdaságpolitikusa, Altmaier delegációjának tagja. „Minél előbb tető alá kell hozni a szabadkereskedelemi megállapodást Vietnámmal” – teszi hozzá.
Altmaier részt vett a Német-Vietnámi Kereskedelmi Kamara 25. születésnapja alkalmából rendezett gálán és megnyitotta az új német gazdasági képviseletet is. Egy felhőkarcoló 34 ezer négyzetméterére, a Gazdasági Minisztérium mellett olyan német világcégek költöztek be, mint a Siemens, a Bosch, a Deutsche Bank és az Adidas. A reprezentatív irodák a kapcsolat fontosságát hangsúlyozzák. Új kulturális képviselet és egy német-vietnámi egyetemi kampusz is nyílt. Utóbbira 2021-ig 25 millió eurót szán Berlin. A gazdasági és technológia tárgyakat részben német szakemberek, németül fogják oktatni. Cél, hogy a jövő vietnámi menedzserei és mérnökei tanulmányaik alatt szoros kapcsolatot kössenek a német kultúrával és gazdasággal.
Kommunista kapitalizmus
Vietnám Kínához hasonlóan a ’80-as években döntött úgy, hogy a kommunista párt politikai hegemóniájának megőrzése érekében szabad utat enged a kapitalizmusnak. A folyamat sokáig nehezebben ment, mint a nagy szomszédnál. Az utóbbi években azonban egyre több a gazdasági és politikai siker: 7 százalékos gazdasági bővülés, évi 20 milliárd dollár friss működő tőke beáramlása, az export világrekord, 90 százalékos (!) részesedése a GDP-ből, a Trump-Kim találkozó és azt megelőzően az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) vendégül látása, 2020-tól Forma 1-es futam, 2021-ben WTO közgyűlését Ho Si Minh-városban.
A kínai recept alapján főznek
Vietnám szorgalmas, képzett és főleg olcsó munkaerővel várja a nyugati cégeket. Egyre több dönt Kína helyett a dél-kelet-ázsiai ország mellett. A 650 milliós szűkebb régiójában sehol máshol nem építenek annyi összeszerelőüzemet, mint a Mekong partján. A Samsung például 7 vietnámi üzemében gyártja mobiltelefonjai felét.
Vietnám a kínai siker receptjét követve az olcsó termelést csak ugródeszkáénak tekinti. A nyugati know-how-t ellesve akarja a hazai cégeket fejleszteni. Az autóipar már van példa a sikerre.
A Vinfest, a Ho Si Minh-város-i milliárdos, Pham Nhat Voung autómárkája átütő siker a régióban. Az X5-ös BMW kopírozza. A minőség rosszabb, az ár viszont alacsonyabb és a design kísérteties hasonló. Így kezdték a kínai gyártok, például a Geely is. Mára az európaiak egyenrangú partnere. Több együttműködési megállapodása van a Mercedessel.
Nagy üzletek a láthatáron
A gomba módra szaporodó magáncégek mellett sok az állami vállalat. Többségük veszteséges, de be van bennük potenciál. Ezt a kommunista vezetés is tudja. Privatizációjukra készül a magas bevétel és annak reményébe, hogy a magánszféra eredményesebben fogja működtetni őket.
Két szépséghiba van: Egyrészt, hogy a privatizációs szerződésekben gyakori kikötés a munkahelyek megőrzése, ami a legtöbb vállalatnál magas kapun belüli munkanélküliséggel párosul. Másrészt „Vietnám a mindent átszövő korrupció és a bürokrácia miatt sem könnyű piac” – mondja a Hong Kongban élő német milliárdos, Horst Geicke. „A növekedés azonban lélegzetelállító. Európának gyorsan kell cselekednie, ha nagy szeletet akar a tortából”
Aki résen van a magánosításoknál, gyöngyszemekre akadhat. Az amerikai vállalatok már készülnek. Kérdés, hogy az európaiak nem ébredtek-e túl későn.
Jó terep az invesztícióra a turizmus is. 10 év alatt 10-ről 20 millióra nőtt az évente Vietnámba látogatók száma. Az infrastruktúra még fejletlen, mégis sok a visszatérő vendég, hatalmas tehát a potenciál.
Egy boldog nép
Kicsi még a GDP részesedése, de dinamikusabban növekszik a belső fogyasztás. A vietnámiak egyre nagyobb része profitál a gazdasági fejlődésből. 20 év 360-ról 2400 dollárra emelkedett az éves átlagjövedelem, de még mindig nevetségesen alacsony bérköltség a nyugati vállalatoknak.
A fiatal generációnak a háború már csak történelem. Nem foglalkoznak politikával. Természetesnek veszik a kommunista egypártrendszert. Mosolyognak, elégedettek. Érzik a gazdasági növekedést, bíznak az ország és saját – az amerikai külügyminiszter által prognosztizált – „fényes jövőjében”.