A német gazdaság dübörög. Egyelőre – figyelmeztetnek elemzők. A három kulcs szó, ami ilyenkor hallani: Kína, digitalizáció és Trump. Európa legnépesebb és legnagyobb GDP előállító országa komoly kihívások előtt áll.
A német munkanélküliségi ráta hosszú hónapok óta olyan alacsony, mint az újraegyesülés óta még soha: 3,1%. Ez egy piacgazdaságban gyakorlatilag teljes foglalkoztatást jelent. Ráadásul több a betöltetlen munkahely, mint az állástalan. Sok szektor szakemberhiánnyal küzd. Az elemzők 2020-ra is hasonló számokat várnak.
A munkanélküliség, amely a ’90-es évek vége óta a németek számára a legnagyobb félelem volt, mára megszűnt. A számok jól palástolják, hogy a német gazdaság szerkezetváltás előtt áll. A várható változások más Nyugat-Európai országokban már a ’90-es években lezajlottak, máig ható nyomokat hagyva a munkaerőpiacon.
A német gazdaság erejét jelképező óriáscégek közül több, a Deutsche Bank, a Bayer, a BASF, a Siemens, a Ford, a Miele és a Schaeffler is elbocsájtásokba kezdett. Statisztikailag nem mérhető a hatásuk. A robosztus német gazdaság és munkaerőpiac felszívja az állás nélkül maradtakat. A leépítések azonban gazdasági szerkezetváltást jeleznek, amivel, ha minden jól megy, megbirkóznak a németek. Van azonban három, nem kis kockázati tényező.
Made in Germany veszélyben
A német GDP 25%-t az ipari termelés adja. Sokkal magasabb ez az arány, mint a világ bármelyik fejlett országában. Az elmúlt két évtizedben a gazdag országok szinte mindegyikében végbement az ipar leépülése és a szolgáltató szektor bővülése.
A németek azonban még mindig elsősorban termelnek: autót, gépeket, vegyipari termékeket. Ezek teszik ki a világ második – harmadik legnagyobb exportgazdasága, Németország kivitelének nagy részét. Napjainkban azonban több irányból is kihívások fenyegetik az eddigi sikerágazatnak és az ország védjegyének számító német ipart.
A lakosság ebből mit sem érez, de az üzleti döntéshozók körében hónapok óta rossz a hangulat. A konjunktúraindexek évek óta nem látott szintre süllyedtek. Minden harmadig ipari menedzser leépítést tervez 2020-ra, és a természetes ingadozást meghaladó mértékű gazdaság lassulására számít. A három fő probléma: Kína, digitalizáció és Trump
BRICS országok és a többi
Kiemelten fontosak a BRICS államok (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság), amelyekben véget ért az elmúlt két évtized kétszámjegyű gazdasági növekedése. És ezzel együtt csökken a Made in Germany autók, gépek és vegyipari termékek iránti kereslet.
A második ok a digitalizáció, az automatizáció. A digitálisan irányított, robotizált, gépsorok által végzett termelés további térnyerése közvetlen kihatással lesz a munkaerőpiacra. Német elemzők szerint a termelő szektorban 2025-ig 1,3 millió munkahely megszűnik meg. Hosszú távon a németországi álláshelyek 25 százaléka kerülhet veszélybe.
Az OECD még ennél is több, minden harmadik munkahely megszűnését prognosztizálja.
A harmadik ok a kereskedelmi háború. Vámok, ellen vámok, mennyiségi korlátozások, behozatali tilalom – a Trump által elindított intézkedések öngerjesztőek is. Már most lassítják a világkereskedelem bővülését. Ráadásul a csatabárdok elásása helyett újabb és újabb protekcionista intézkedést jelent be egyre több ország. Ezek leginkább az autóipart és a gépgyártást, tehát a német (export)gazdaság húzóágazatait érintik.
A kihatások
Szakértők mégsem tartanak attól, hogy a munkanélküliség eléri a 2005-ös csúcsot, amikor a németek 12% állás nélkül maradt. Egyfelől, mert a nyugati országok nemzeti termékének oroszlánrészét adó, és Németországban is egyre meghatározóbb szolgáltatószektorban új munkahelyek jönnek létre. Másrészt, mert a népesség elöregedésével csökken a munkaképes korúak száma.
Ennek ellenére a következő hónapokban a munkanélküliség emelkedésével kell számolni, valamint azzal, hogy az állás nélkül maradtak nehezebben találnak új munkahelyet. A sikeres elhelyezkedéshez szektort kell majd váltaniuk, új szakmát kell tanulniuk.
A munkanélküliség enyhe növekedésénél nagyobb veszély, hogy a tapasztalatok szerint a gazdasági szerkezetváltás a jövedelmi különbségek növekedéséhez és régiók leszakadásához vezet. Előbbi vonatkozásban Németországban eddig nem érvényesült az aggasztó világtendencia.
Az elmúlt tíz évben nem nőttek érdemben a jövedelmi különbségek. Ez most változhat. Ahogy Európa legnépesebb országának regionális szerkezete is. Az erős, hagyományosan kisvárosokban, az ország valamennyi régiójában egyenletesen elosztva gyártó ipari középvállalkozások meggyengülésével megindulhat a vidék elnéptelenedése és a gigametropoliszok kialakulása. Egy folyamat, amely a világ legtöbb országában a ’80-as évek óta zajlik, de Németországot eddig elkerülte.