Sokan az égető vakcinahiány megoldását a kényszerlicenszek kiadásában látják. Európában sincs belőlük elég, alig jut – nyugati forrásból – a világ szegényebb kétharmadának. Az ENSZ humanitárius akcióval próbálja oltáshoz juttatni a szegény államokat, miközben kiderült, azok a gazdag országok sem kapnak eleget, amelyek előre fizettek, azaz milliárdokkal támogatták a kutatásokat. Petrus Szabolcs írása számokat idéz és tabukat feszeget.
Ígéret és valóság
A korona-elleni védőoltás közjó lesz – ígérték a nyugat vezető politikusai a világjárvány kitörésekor. „Mihelyt piacra kerülnek a szérumok, az egész világ számára hozzáférhetővé tesszük őket” – biztosította a nemzetközi közvéleményt novemberben a francia elnök. „Életről-halólról van szó. Nem lesznek első és másodosztályú emberek” – tette hozzá Emanuel Macron.
„Ismét megtörténik, ami a 2008-as pénzügyi válságot követő bankmentéskor: a költségek szocializálása és a nyereség privatizálása” – értékelte a kialakult helyzetet a Le Monde diplomatique (LMd).
Az ENSZ januári reakciójának érvénye mit sem változott: az addig legyártott 39 millió vakcinából a fejlődő országoknak jellemzően 25 darab jutott. “Nem 25 millió, 25” – tájékoztatta a sajtót rezignáltan az ENSZ Világegészségügyi Szervezetének (WHO) az elnöke akkor.
„A nyugat szégyenteljes erkölcsi bizonyítványt állított ki magáról” – értékelte a helyzetet.
Az ENSZ humanitárius akciót indított. A COVAX-program keretében 160 millió vakcinát szerzett be a fejlődő országok számára. A cél 2021 végéig 2 milliárd dózis. Eddig két ország kapott vakcinát: Ghána 600 ezret (27 millió lakos), Elefántcsontpart félmilliót (25 millió lakos).
A költség közös, a nyereség privát
A nyugati állok sok milliárd dollárra támogatták a gyógyszergyárak vakcinafejlesztését. Az EU 2 milliárd eurót adott a kontinens gyógyszerkonszernjeinek vissza nem térítendő támogatásként és hitelként. Utóbbit csak a nyereségből kell visszafizetni. A szubvenciók pontos összege nem publikus. A New York Times (NYT) információja szerint az amerikai-német Pfizer-Biontech 100 millió eurót kapott az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD). Ebből 25 milliót kell visszafizetnie a profitja terhére.
Az EU dotációja ellenére a konszernek kemény ártárgyalásakat folytattak Brüsszellel. Az AstraZeneca készítménye 1,78, a Pfizeré 10, a Modernáé pedig 14,68 euróba kerül dózisonként az európai adófizetőknek.
Mindezt úgy, hogy a szerződésben lefektetett szállítási határidők nem teljesítése esetén kötbért sem kell fizetniük a gyártóknak. Ezért közölhette az AstraZeneca minden további nélkül Brüsszellel, hogy az első negyedévre vállalt 80 millió dózisnak csak a felét szállítja ki.
A gyógyszercégek példátlan módon a szérumok hatékonyságáért és azért sem vállnak garanciát, hogy az általuk megadott mellékhatások a betegtájékoztatókban szereplő gyakorisággal lépnek fel.
Ráadásul a konszernek az adásvételi szerződésekben megtiltották az EU-nak, hogy a készítményeket továbbértékesítse, vagy akár humanitárius megfontolásból részben elajándékozza a fejlődő országoknak!
Geo- és belpolitikai érdekek
Az NYT szerint a szerződések mellett a nagyhatalmak versengés és geopolitikai érdekek is nehezítik a helyzetet, különösen a fejlődő országok vakcinához jutását. A játszma főszereplői: Kína, az USA, Németország, Izrael, Nagy-Britannia és Oroszország.
Példaként Nagy-Britanniát hozza fel a legbefolyásosabb amerikai napilap, a New York Times. A britek többsége és a világ is Boris Johnson kormányfőt okolta, amiért a járvány tavaly elszabadult a szigetországban. Most jóval előrébb járnak a lakosság oltásával, mint az EU tagországai. Közel 40 százalékos oltottsági aránnyal a britek ötödikek a világranglistán – derül ki a Német Statisztikai Hivatal március 17-ei adataiból. Ezzel Johnson helyreállítania politikai reputációját.
A britek szemében igazolódott a Brexit-párti politikus sokat hangoztatott kijelentése: London az EU nélkül gyorsabban és hatékonyabban tud cselekedni. A londoni kormány januárban odaáig ment, hogy meg akarta tiltani a brit-svéd gyártónak a szérumokat exportját ameddig a szigetország lakóinak többsége nincs beoltva. A tilalomtól végül elálltak a Westminsterben. Johnson arról továbbra sem akar hallani, hogy a brit-svéd konszern a Nagy-Britanniában gyártott szérumokból az ENSZ COVAX-programja számára adjon el.
A nemzeti büszkeség fontosabb az egészségnél
A Le Monde politikai okokat lát a tények a mögött, hogy a franciák 12 százalékos oltottsági aránnyal a sereghajtók közé tartoznak. A párizsi kormány még akkor is milliárdokat adott a francia gyógyszerkonszernnek, a Sanofinnak és nem rendelt külföldi vakcinát, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai cég a szérum fejlesztésében jócskán le van maradva a nemzetközi konkurencia mögött.
A francia sajtó ezzel összefüggésben egy általános problémát, a hazai ipar évtizedek óta tartó leépülését is felvetette. Tavasszal több, mint két hónapig kellett hozzá, hogy a francia cégek beindítsák a maszkgyártást.
Aránytalanság minden szinten
A segélyszervezetek 1942-ben alapított nemzetközi szövetsége, az Oxfam becslése szerint a leggazdagabb, de a világnépesség csak 14 százalékát adó államok vették meg 2020 végéig az értékesített dózisok 53 százalékát.
A vakcinál elosztásakor az EU-ban is az erősebbek járnak jobban: az első szállítmányokból az olaszok 9750, a franciák 19.500, a németek 151.125 dózist kaptak. A népesség alapján Itáliának és Franciaországnak nagyjából megegyezik, Németországnak pedig csak 40 százalékkal több járt volna, mint a franciáknak és az olaszoknak. Ráadásul a németek, akik az EU közös beszerzési bizottságának vezetőjét adják, külön is vásárolnak és így tovább csökkentik a vakcinák mennyiségét, amit az EU megvásárolhatna.
A német magatartás Boris Johnsont látszik igazolni: a tagállamokat saját érdekeik hajtják, az EU nem képes egységes fellépésre.
COVID-vakcina: a gyógyszergyártás állatorvosi lova
A LMd szerint a korona-oltások elosztása körüli aránytalanság jól mutatja a gyógyszergyártás általános anomáliáit. A konszernek az új gyógyszerek költség- és időintenzív kifejlesztését előszeretettel helyezik ki államilag dotált egyetemekhez, kutatóintézetekhez és kórházakhoz.
A kutatás és fejlesztés tehát közpénzekből történik. A szabadalom, illetve a kifejlesztett készítmény mégis a magáncégek tulajdona lesz. Aztán a szintén közpénzből finanszírozott társadalombiztosítás megvásárolja a készítményeket. Ráadásul a konszernek a gyártási kapacitás és az alapanyagok végességére hivatkozva arra késztetik az államokat, hogy egymásra licitálva verjék fel a gyógyszerek árát.
Kényszerlicenszeket!
Az anomáliákat minden eddiginél világosabbá tevő világjárvány hatására sok civil és nemzetközi szervezet kényszerlicenszeket követel. Az ötlet nem a koronavírus-járvánnyal jött. A WTO javaslatára 2017-ben módosult a szellemi tulajdon védelméről szóló Trips-egyezmény.
A Trips főszabálya szerint a szellemi alkotást képező gyógyszertermékeket a kifejlesztéstől számított 30 évig csak a szellemi tulajdon birtokosának engedélyével szabad utángyártani. A módosítás értelmében az államok „egészségügyi krízis esetén, halasztást nem tűrő esetben, nem kereskedelmi célból licenszeket adhatnak ki a védettséget élvező gyógyszerkészítményeket utángyártására”. Nemzetközi jogászok véleménye szerint most a harmadik világban egyértelműen ’egészségügyi krízis’ áll fenn. Például elég Salvadort Zimbabwe-t vagy akár Fehéroroszországot említeni, ahol az oltottak aránya március közepén még a 0,5 százalékot sem éri el. Elkezdhetne tehát végre az utángyártás.
Jogi és gyakorlati akadályok
A kényszerlicenszek útjában két jogi nehézség áll. Egyrészt nem tisztázott, mit jelent a ’halasztást nem tűrő eset’ kifejezés. Másrészt a vakcinák több, egymásra épülő szabadalomból állnak: összetétel, gyártási eljárás, klinikai alkalmazási eredmények.
Gyakorlati probléma, ha országok tucatjai kezdenek védőoltást gyártani, alapanyaghiány hamar kialakulhat. Másfelöl a szakértői becslések szerint 6-8 hónapig tartana, amíg egy átlagos gyógyszergyárban kialakítanák a szükséges higiéniai és biztonsági feltételeket.
Az USA nem enged
A kényszerlicenszek útjában álló legnagyobb akadály a geopolitikai. Jelenleg két amerikai gyógyszergyár, a Pfizer és a Moderna rendelkezik a leginnovatívabb készítményekkel. „Aki a szabadalom megsértésével kezdené őket gyártani, Washingtonnal húzna újat” – konstatálja a LMd. „Erre eddig az európai országok nem vették a bátorságot” – teszi hozzá a közéleti elemzéseket közlő, világszerte megjelenő francia havilap. Példaként a szintén amerikai konszern, a Gilead Sciences Hepatitis-C gyógyszerét hozza fel. A 12 hetes kezeléshez szükséges dózis 41 ezer euróba kerül. A francia kormány soknak tartotta, de végül elfogadta az árat. Kényszerlicensz helyett inkább a térítésmentes kezelésre jogosult állampolgárok körét szűkítette.
Európától nem kell félniük az utánzóknak?
Fordított esetben Washingtonnak nincsenek félelmei. Amikor a 2001-es terrortámadás után a CIA információi szerint Anthrax alapú vegyi fegyverrel terveztek újabb támadást az USA ellen, a Fehér Ház kilátásba helyezte, hogy meg fogja engedni a hazai gyártókat, hogy a jogdíjtulajdonos, a Bayer engedélye nélkül kezdjenek az ellenszer, a Ciprofloxacin gyártásába. A zsarolás sikeres volt, a német konszern jelentőse engedményt adott a szérum listaárából az amerikai kormánynak.
A licensz nélküli gyógyszergyártás különösen Indiában és Kínában elterjedt jelenség. A generikumok persze a nélkül készülnek, hogy ’egészségügyi krízis’, illetve ’halasztást nem tűrő eset’ állna fenn.
Moszkvával és Pekinggel Washington ellen?
A LMd szerint „meg kellene törni az amerikai konszernek dominanciáját a COVID-vakcinák piacán”. Ez a lap szerint akkor lenne lehetséges, ha a két alternatív szérumból, a kínaiból és az oroszból jóval több lenne a piacon. „Ehhez világszerte el kellene kezdeni gyártani a két készítmény generikumát.” A lap némileg naivan a két jogdíjtulajdonos áldását reméli a tervhez.
Ennél talán realisztikusabb a számos civil szervezet és az WHO által is támogatott javaslat, miszerint a gyógyszergyártóknak a közpénzből, illetve állami egyetemek, kórházak, kutatóintézetek közreműködésével fejlesztett készítményeket olcsóbban kellene adniuk a kifejlesztett támogató országoknak.
