A járvány-krízis gazdasági következményei erősebbek az euróövezetben, mint más gazdaságokban. Pusztító jel, mert úgy tűnik, megerősíti a populisták és az autokraták propagandáját, miszerint elavult ez az európai modell. A Spiegelben közzétett írásában a Dortmundi Műszaki Egyetem politikai újságírás professzora felteszi a kérdést: Az európai modell ideje lejárt?
11,5 százalékos gazdasági visszaesés várható 2020-ban – hangzik az OECD prognózisa. Ezzel az euró-zónában lenne a világon az egyik legnagyobb recesszió. És ebbe a virulógusok által esélyesnek tartott második fertőzési hullám és annak gazdasági következményei még nincsenek belekalkulálva.
A visszaesés biztos nagyobb lesz, mint a legtöbb, a szerző megfogalmazása szerint “nacionalista, vagy autoriter vezetésű államban”. Pedig ezekben az országokban is tombolt-tombol a járvány. Sújtják őket a gazdasági következmények is, de sikeresebben birkóznak meg velük, mint a jómódú, liberális piacgazdaságban Európában. „Ez pusztító jelzés, mert nyilvánvalóan megerősíti a populisták és az autokraták propagandáját, miszerint gyenge, a régi Európa, elavult modell“- busong a szerző a Spiegel hasábjain.
Az OECD Prognózisa interaktív módon G7 – Világ- és OECD ország gyűjtésbe szegmentálva tekinthető meg:
A feltételezett okok
Hogy lehetséges? Mit csinálunk rosszul? – teszi fel a kérdést a hetilap kolumnistája, Henrik Müller.
Az elemzést jegyző szerző, aki a Dortmundi Műszaki Egyetem politikai újságírás professzora, korábban a magazin menedzser főszerkesztő helyettese volt, úgy véli, három tényező miatt birkózik a nyugat nehezen a vírus okozta válsággal:
- A fertőzések száma, különösen Olaszországban, Franciaországban és Olaszországban, olyan nagy volt, hogy a rendkívül hosszú, szigorú lezárás megállította a gazdasági életet.
- A gazdaságok meglehetősen nyitottak, nagy külső egyensúlyhiánnyal. A járvány és az azt követő recesszió miatt visszaesett világkereskedelem és az egyre erősödő protekcionizmus legnagyobb vesztesei lettek a külkereskedelemből élő európaiak. (A Világkereskedelemi Szervezet (WTO) 2020-ra legalább 10 százalékos világkereskedelmi visszaeséssel számol. Az exportra épülő német export áprilisban 31 százalékkal zuhant az egy évvel korábbihoz viszonyítva!)
- Hiába a közös fizetőeszköz, az eurózóna sok tekintetben szakadozott. A tagállamok önálló gazdaság- és költségvetési politikát folytatnak. Az eladósodottabb államoknak különösen nagy hátrány, hogy egyedül kell megbirkózniuk minden idők legnagyobb gazdasági krízisével. Ezen a közös európai adósságjegy javaslat, az euró-kötvény bevezetése és a vissza nem térítendő támogatásokból és kedvezményes hitelekből álló uniós konjunktúracsomag sem fog változtatni. „Ha ugyan a tervek valósággá válnak” – teszi hozzá a szerző, utalva a jelentős dán, finn, holland és osztrák ellenállásra.
A Spiegel cikkében a szerző azt írta, hogy nem hibáztathatók a mediterrán országok azért, hogy a Kínából behurcolt vírust észrevétlenül terjesztették el. (Olaszországban döntéshozók felelősségének megállapítására ügyészségi vizsgálat indult. Több száz tüntető, szerint szeretteiknek nem kellett volna meghalniuk, ha a hatóságok időben lépnek – a szerk.) A másik két okért viszont az európaiakat teszi felelősség a cikkírója.
A 2008-as euró-válság vitathatatlanul felszínre hozta a közös valuta születési hibáit. Az uniós és a tagállami vezetők is eltökéltek voltak, hogy kijavítják ezeket. A válság elmúltával azonban csak parttalan viták jöttek. A németek passzivitásba vonultak, ignorálták a francia kezdeményezéseket. Az észak-déli front pedig bebetonozódott. A reformok elmaradtak. Az európai vezetők megelégedtek azzal, hogy a 2008-as válság kezelésének fő célja teljesült. Szinte valamennyi tagállamban többletet mutatott a fizetési mérleg.
Európai összesítésben a 2008-as válság kezdete óta pozitív. Az EU évek óta a nemzetközi dobogó legfelsőbb fokán áll. Tavaly több, mint 400 milliárd euró volt a plusz. Ezzel megelőzte a sokáig az élen álló Kínát, amelynek már deficites a mérlege.
A berlini vezetés különösen büszke arra, hogy nem csak a németeknek, de az európaiak többségének is több a bevétele, mint a kiadása.
Müller szerint a jelentős szuficitnek több a hátránya, mint az előnye. „A legkevésbé sem a versenyképesség bizonyítéka.” Azt teszi világossá, hogy az európaiak kevesebbet pénzt fektetnek a gazdaságba, mint amennyit invesztálhatnának. Jövedelmüket inkább megtakarítják. Pénzpiaci termékeket vásárolnak és ezzel más országoknak teszik lehetővé a hitelfelvételt. A pénzt sok állam versenyképessége növelésére, a gazdaság fejlesztésére költi. „A világ az európai takarékosság haszonélvezője. A kontinens eddig nem profitált belőle, most pedig különösen nehéz helyzetbe került miatt” – hangzik a közgazdász professzor meglepő analízise.
Exportálni, exportálni, exportálni!
– hangzott a 2008-as válság utáni szanálás receptje. Fő cél az európai áruk versenyképesebbé tétele volt a nemzetközi piacon. Az IMF az EU és az északi tagállamok vezetői a fizetési mérleg előbb egálba hozását, majd többlet elérését és növelését írták elő a délieknek a mentőcsomagokért cserében.
A görög, spanyol és portugál kormányok kiadást csökkentettek, adókat emeltek. A háztartások fogyasztása előbb a válság, majd a megszorítások következtében csökkenő jövedelme miatt visszaesett. Csökkent az importtermékek iránti igényük. Párhuzamosan, a bérek csökkenésével versenyképesebbek lettek a mediterrán országok termékei.
Az érem másik oldala
Ahhoz, hogy egy ország, régió kereskedelmi mérlege pozitív legyen, elengedhetetlen, hogy más országoké mínuszt mutasson. Ez évekig nem volt probléma. A világ legnagyobb gazdasága, az EU legfontosabb kereskedelmi partnere, az USA jóval többet hoznak be, mint vitt ki. A kontinentális Európa számára szintén meghatározó Nagy-Britanniában is hasonló volt a helyzet.
A cikkíró szerint a két ország exportigénye nem csak átmenetileg, a járvány miatt csökkent. Müller további, tartós visszaesést prognosztizál. Trump a protekcionizmus zászlóvivője, Nagy-Britannia pedig mind valószínűbb, hogy megállapodás nélküli fogja elhagyni az EU-t, támasztja alá jóslatát.
Trump politikája kereskedelmi háborúban, védővámokban és importkorlátozásokban manifesztálódik. A britek rendezetlen kilépése hasonló következményekkel, vámok automatikus, kölcsönös életbe lépésével járna. Drágulnának tehát a szigeten a kontinentális áruk, versenyképességük csökkenne, az exportvolumen visszaesne.
A szabadkereskedelem ideje lejárt?
Az évtizedek óta sikeres német és az utóbbi időben kontinens szerte dübörgő export záloga a WTO liberális kereskedelmi világrend. A ’90-es évek eleje óta töredékére csökkentek, sok esetben teljesen megszűntek a vámokat és mennyiségi korlátozásokat.
„A WTO inog, egyre több ország kritizálja a nyugati államok által dominált szervezetet és a világkereskedelem jelenlegi szabályrendszerét, nyitottságát, amelyből leginkább az észak-atlanti térség profitál” – állítja Müller.
Szerinte ezt bizonyítja, hogy a szervezet elnöke, Roberto Azevedo azzal az indokolással lépett vissza, hogy „egy új arc, talán segíthet a kereskedelmi viták rendezésében”. Kétségtelen, hogy ez neki nem sikerült. Sőt, a konfliktusok egyre élesednek. Müller azt még beszédesebbnek tartja, hogy a tisztségre pályázó Phil Hogan, az Európai Bizottság jelenlegi kereskedelmi biztosa, az európaiak favoritja, az elemzők szerint ’az esélytelenek nyugalmával indul’.
„A nyugat dominálta, multilaterálisan szabályozott világkereskedelem ideje lejárt. Ha az eurózóna nem lesz képes a protekcionizmus térnyerése idején is boldogulni, menthetetlenül leszakad” – hangzik a kolumnista vészjósló végszava.
