Megrázó összeállítást közöl címlapján a The Washington Post arról, hogy az egymást követő iskolai mészárlások miatt 2,7 milliárdos üzletté nőtte ki magát az iskolai biztonságtechnológia az Egyesült Államokban. Csakhogy az összeállítás szerkesztőinek szomorú végkövetkeztetése szerint felfegyverzett iskolák ide, golyóálló ajtók és barrikádok oda, sem a titkos mesterlövészek sem pedig az iskolai fegyveres őrök nem tudtak mindeddig véget vetni az iskolai vérengzéseknek.
John Woodrow Cox és Steven Rich oknyomozó riportjából kiderül, hogy bár Amerika-szerte dollár milliárdokat költenek a különböző biztonsági megoldásokra az iskolákban, felmérés azonban mindeddig nem készült ezek hatékonyságáról. A lap 79 iskolának küldött kérdőívet a tapasztalataikat, valamint a lehetséges teendőket felmérendő, és csupán 34 intézmény válaszolt a kérdéseikre.
Bár részletkérdésekben voltak eltérések a visszaküldött vélemények között, egy kérdésre azonban sajnálatos módon ugyanúgy válaszoltak egymástól függetlenül az iskolák pedagógusai. Ez a kérdés az volt, hogy mit csináltak volna, ha bármivel megelőzhették volna az öldöklést? A válasz: érzésük szerint semmit sem tehettek volna.
Voltak persze válaszadók, akik úgy gondolták, hogy talán az alkalmazottaik felkészítésével párhuzamosan arra törekednének, hogy a pedagógusok és a tanulók között valódi bizalmi kapcsolatot alakítsanak ki, hiszen a gyerekek előbb értesülnek mindenfajta, a közösségükben felmerülő problémáról, mint a pedagógusok.
A 79 iskola közül egyetlen egyből írták azt, hogy a komolyabb biztonsági technológia talán megakadályozta volna a mészárlást. Csakhogy a riporterek az általuk megszólaltatottakkal – akik a támadások elszenvedői vagy azok hozzátartozói voltak – összhangban úgy látják, hogy a biztonság fokozása sem oldott meg eddig semmit sem.
A riporterek több olyan biztonságtechnikai kiállítást végigjártak a különböző államokban, amelyek tömegeket vonzanak és addig elképzelhetetlen bevételeket hoznak a kiállítóknak. Akik árulnak golyóálló ajtókat, paprikaeleggyel bevont golyókat, amelyek csak ártalmatlanná teszik a támadót, fémdetektorokat, de speciális barikádokat sőt oktató filmeket egyaránt, valamint egy olyan megfigyelő rendszert is, amelyet nemcsak az elkövetőt, de még a fegyverét is azonosítja, lefotózza közben pedig még a rendőrséget is riasztja.
A helyzetet legjobban az a párbeszéd jellemzi amelynek során a riporterek rákérdeznek az egyik cég standjánál, hogy nem drága-e az általuk kínált berendezés?
– Ha úgy gondolja, hogy ötszázezer dollár drága, menjen a floridai Parklandba és mondja meg a 17 embernek, hogy az ötszázezret soknak találja. Ez 29 ezer dollárt jelent gyerekenként. Mindenki kifizetne 29 ezer dollárt, ha megválthatná vele a gyermekek életét – válaszolta a fegyverkereskedő a The Washington Post érdeklődésére, az egyik véres iskolai merénylet helyszínére utalva.
Merthogy a riport összeállítás azt a kérdést is módszeresen körbejárja, hogy költhettek eddig bármennyit az egyes iskolák a biztonság okozására, egyetlen gyerek életét nem tudták megmenteni a vérontások helyszínén, tehát sajnálatos módon nincs semmilyen garancia arra, hogy a biztonságtechnika megóvja az iskolákat a fegyveres erőszaktól.
A The Washington Post emlékeztet arra, hogy az 1999.április 20-i, a Colorado állambeli Columbine Főiskolán elkövetett mészárlás óta – tehát 19 év alatt – 215 ezer amerikai tanuló volt elszenvedője fegyveres erőszaknak az iskolájában. Igaz- teszik hozzá – egy olyan országban, ahol közel 400 millió fegyver van a háztartásokban, a gyerekek bárhol ki vannak téve a fegyveres támadásnak.
Ennek alátámasztására idézik az American Journal of Medicine 2016. évi felmérését, amiből az olvasható ki, hogy a jóléti államokban elkövetett fegyveres támadások 15 év alatti gyermekáldozatainak 91 százaléka az Egyesült Államokban élt. A lapban közzétett, 23 iskolát magába foglaló statisztika szerint a vizsgált intézményekben 206 ezer dollártól akár 1,6 millió dollárra is rúgtak a biztonságtechnológiai beruházások költségei.
De vajon befolyásolhatja-e vagy megállíthatja-e egy fegyveres őr alkalmazása az öldökléseket? – tették fel az újabb kérdést a lap munkatársai.
A rideg tények szerintük ebben ismételten lehangoló helyzetet mutatnak: az 1999 óta 225 fegyveres támadás helyszínévé vált campusoknak 40%-a alkalmazott fegyveres őrt, mégis megtörtént a tragédia. Úgy tűnik, nincs más eszköz, mint a megelőzés – jutnak végkövetkeztetésre az újságírók és a szakemberek. Amikor pontosan tudják a pedagógusok és a tanulók is, hogy amennyiben lehetséges, miként szigeteljék el a támadót, vagy hogyan meneküljenek előle biztonságos helyre.
Persze ennek is vannak fokozatai, mert még a The Washington Post munkatársait is meglepő javaslattal állt elő a floridai iskolai biztonságtechnikai kiállításon nyilatkozó egyik riportalanyuk.
Jordan Goudreau exkommandós ugyanis az amerikai haderő különleges egységeiben szolgált kommandósokat alkalmazná pedagógusnak vagy iskolai alkalmazottnak álcázva az oktatási intézményekben, mivel ők képesek megakadályozni a támadásokat, sőt akár ellentámadásokat is indítani a merénylő ellen. Bár a tervét eddig egyetlen iskola sem részesítette előnyben, ő állítja, hogy fejenként 8.99 dollárért kész megvédeni az egységeivel az amerikai iskolákat.
Az ellen, hogy a gyerekeket védekezésre, vagy akár támadásra is megtanítsák, erőteljesen tiltakozik az Iskolai Pszichológusok Nemzeti Szövetsége, akik szerint sem kutatás, sem bizonyíték nem létezik ennek hatékonyságára jelenleg Amerikában. Sőt – vélekednek – gyerekektől ilyen krízis helyzetben, esetleg sokkos állapotban lehetetlen ezt elvárni, mondjon bárki bármit is.
A tragédiák óta egyvalamiben azért némi eredményt azért sikerült elérni – zárul a The Washington Post összeállítása. Egy országos programban arra próbálják rávenni a gyerekeket, hogy egy zárt rendszeren keresztül, a megadott módon azonnal jelentsék, ha bármi gyanúsat észlelnek a környezetükben. Az eddigi biztató eredményekből azonban még azért nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mert a tanulók többsége egybehangzóan attól tart, hogy a névtelenségüket felfedhetik és akkor veszélybe kerül az életük.
