A fejlődő országokban gyerekek tízmilliói kénytelenek dolgozni, hogy biztosítsák saját és családjuk túlélését a krízisben. A szülők uzsorakölcsönökre szorulnak. Egyre gyakrabban a gyerekek munkája a kamat, a járvány elmélyítette a szegénységet. Így foglalható össze egy nemzetközi NGO németországi alapítványának jelentése.
Egy sors a sokmillióból
Ravis családját a dél-nyugat-indiai Devanageri szegénynegyedéből néhány nap alatt a szakadék szélére jutotta a korona-járvány. Édesanyja takarítónő, édesapja szemetes. Miután a kormány március elején szigorú kijárási tilalmat vezetett be, nem tudtak munkába menni. Rögtön jövedelem nélkül maradt a család. Minimális megtakarításukat néhány nap alatt felélték. Azóta nincs miből lakbért fizetni és élelemre se telik. Ravis a járvány kitörésekor hatodikba járt. Az iskola zárva, de a 12 éves fiú amúgy se tudna járni. Dolgoznia kell, hogy ő és családja ne haljon éhen.
Ravis sorsa tízmillióinak osztályrésze világszerte – figyelmeztet egy gyerekjogi civil szervezet, a Terre des Hommes (TdH) elemzése. A dokumentum Indában és Zimbabwében készült riportokkal támasztja alá az állítást. A két országban modernkori rabszolgaság alakul ki: Sokan uzsorakölcsönöket kénytelen felvenni, hogy élelmet tudjanak vásárolni. A kamat egyre gyakrabban a hitelfelvevő szülők gyerekeinek munkaereje. Ravis szülei is egy uzsoráshoz kényszerültek. Ameddig nem fizetik vissza a hitelt a fiúnak minden nap 12 órát kell dolgoznia egy építkezésnek – áll a TdH dokumentumában. (Az itthon is jelenlévő nemzetközi szervezet beszámolók szerint 38 millió forinttal támogatta a Soros-féle alapítványok egyik fő hazai sajtó-kedvezményezettjét a 444-et is az idén – a szerk.)
Elrettentő számok
„A korona-válság gyerekek millióinak éhezést és kizsákmányolást jelent” – mondja a TdH Süddeutsche Zeitungban megszólaló szóvivője, Birte Kötter. Az 1960-ben alapított svájci TdH friss elemzése nem nevez számokat, de a gyerekmunkások és éhező kiskorúan számának egyértelmű és drasztikus emelkedéséről ír. Az ENSZ Nemzetközi Munkaszervezetének (ILO) becslése szerint a válság előtt 150 millió 14 év alatti dolgozott világszerte, 400 millió pedig extrém szegénységben élt. Az ILO szerint további 66 milliót máris a létminimum alá taszított a válság.
A gazdasági élet általános korlátozása az átlagnál is jobban sújtja a feketén dolgozókat, az alkalmi munkásokat, akik nagyrészt eddig is a létminimum szélén tengődtek. Az ILO becslése szerint 2 milliárdan voltak a válság kirobbanásakor. Nagyrészt munka, jövedelem nélkül maradtak. Nem voltak részesei a biztosítási rendszereknek, ezért legfeljebb szociális segélyre számíthatnak. Ennek mértéke azonban a fejlődő országokban, ha egyáltalán létezik, minimális.
A gyerekmunka leginkább Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában része a mindennapoknak. „A metropoliszokban észrevehetően nőtt a kolduló gyerekek száma. Az utcai árusok között is jóval több a kiskorú. A gyerekprostituáltból is szignifikánsan több lett” – mondja Kötter. A jelentésből pedig az is kiderül, hogy a mezőgazdaságban egyre több gyerek kénytelen a szülei mellett dolgozni, mert a felnőttek bére nem elég a túléléshez. Munkára kényszerülnek a család nélkül élő kiskorúak is: utcagyerekek és egyedülálló menekültek.
Szakadozott védőháló
A problémát élesíti, hogy a világ legtöbb országában nem csak az iskolák vannak zárva hónapok óta, de az állami szociális- és gyermekjóléti intézmények jó része is szüneteltetik a munkát. Még a civil szervezetek is csak korlátozottan működőképesek. Ezek korábban egyfajta védelmi hálóként is szolgáltak. Az itt dolgozóknak tűnt fel először, ha egy gyerek családon belüli erőszak áldozata lesz, munkára kényszerítik vagy önszántóból dolgozik, illetve ennek az esélye nőtt, mert a család jövedelmi helyzete drasztikusan romlott.
A nyugat felelőssége
TdH cselekvésre hívja fel a nemzetközi szervezeteket és a nemzeti kormányokat: „A családok és a gyerekeknek több anyagi segítség kell!” E mellett a munkaerőpiac szigorúbb hatósági ellenőrzését is szükségesnek tartja az NGO, valamint, hogy a nyugati cégek ellenőrizzék beszállítói láncolatuk és szakítsák meg az együttműködést a gyerekeket dolgoztató partnereikkel.
A TdH elemzésében a nyugati világ felelősségével összefüggésben elemzi a német Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium (BMZ) tevékenységét. Pozitívnak tartja, hogy a BMZ korona-programot indított, amely egy 3 milliárd eurós keretből gyorssegélyt juttat több fejlődő országnak, hogy azokban szociális segélyekkel támogathassák a legrászorultabbakat. Negatívnak tartja az elemzés, hogy a 18 oldalas stratégiai tervben csak egyetlen helyen szerepel a ’gyerek’ kifejezés. „Ez a tény és a segélyprogram azt mutatja, hogy habár a német politikusok felelősséget érez a harmadik világért, de még bennük sem tudatosodtak a válság gyerekekre gyakorolt katasztrofális következményei.”